Újpest (németül: Neupest)Geographische Namen Ungarns – Magyarország földrajzi nevei egyike az 1950-ben Budapesthez csatolt megyei városoknak. A 19. század közepén jött létre egy Rákospalota határába tartozó és Pesttel határos területen. 1840-ben Rákospalotától elválva alakult önálló községgé, majd 1907-ben rendezett tanácsú várossá. Területe 1950-ig többször bővült Rákospalota rovására. 1950-ben, Nagy-Budapest létrejöttekor ismét kiigazították az Újpestből alakult IV. kerület és a Rákospalotát magába foglaló XV. kerület határát, Istvántelek területét az előbbihez átcsatolva.

Története A modern település születése előtt bélyegkép|jobbra|200px|Barabás Miklós: Károlyi Sándor gróf fiatalkori képe Bár a település szorosan vett története csupán a 19. században kezdődik, a régészeti leletek bizonysága szerint ezen a területen már több mint kétezer éve élnek emberek. Az időszámításunk előtti első évezredben például szkíták és kelták településterülete volt. Az időszámítás kezdete körül a rómaiak hadiutat építettek ki a mai Váci út vonalán, mely fontos kereskedelmi útvonalként is szolgált, a Megyeri csárda helyén pedig katonai őrtornyot állítottak a limes (határ) védelmére. A római hódítók után különféle sztyeppei nomád népek érkeztek ide, többek közt szarmata-jazig törzsek. Az 5. század folyamán a hunok jelentek meg, 568-ban pedig az avarok foglalták el a Kárpát-medence nagy részével együtt a megyeri révátkelőhelyet. A honfoglaló magyarok jelentős települést hoztak létre: földmunkálatok során házmaradványok, kőfalak, tűzhelyek kerültek elő. A 9. századtól a rév két oldalán egységes magyar népesség élt, mely állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. Az 1241-1242. évi tatárjárás következtében az Árpád-kori falvak elpusztultak, majd IV. Béla idején megkezdődött újratelepítésük. A 15. századra több főúri nagybirtokos család osztozott a falun és a hozzá tartozó földeken. A török hódoltság alatt, a 17. század második felére a falu teljesen elnéptelenedett. A török fenyegetés elmúltával a területet elhúzódó határviták jellemezték.

Újpest születése Újpest életét földesúri elhatározás indította el. Gróf Károlyi István, a Pesttől északra elterülő hatalmas fóti uradalom birtokosa 1831. január 1-től lehetővé tette, hogy a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyen a „fertályokra” osztott földből bárki telket bérelhessen szőlőültetés céljából. Itt alakították meg vincellérek a mai Újpest magjának tekinthető Újmegyer hegyközséget. Az első házat Mildenberger Márton építette 1832-ben. A kezdetben Újmegyer gyarmatnak nevezett települést Lőwy Izsák - a majdani község első bírója - nevezte el Új-Pestnek, aki 1835-ben két testvérével együtt bőrgyárat alapított itt.

bélyegkép|jobbra|200px|Gróf Károlyi István Önálló településként Újpest 1840-től önálló község lett. Az 1840-es évektől a pestiek kirándulóhelye, gróf Széchenyi István kezdeményezésére hajóállomás is épült itt. 1842-ben épült fel egyik első nemesi kúriája az ún. Szekrényessy-kúria, mely nevezetes volt a reformkorban falai között megrendezett báljairól, társas összejöveteleiről, hol rendszeres vendégnek számított Széchenyi István mellett Vörösmarty Mihály, Irinyi József, Mátray Gábor stb. Szekrényessy József (1811-1877) Széchenyi István belső munkatársaként sokat tett Újpest fejlődéséért. Az 1850-es években Pest és Újpest között közlekedő társaskocsi járatokat indított, az első kórház felállítása ügyében népgyűlést hívott össze, és felkarolta a Széchenyi által dédelgetett újpesti kikötő ügyét, melyről önálló kötetet is jelentetett meg.Azért én önnek sem igent, sem nemet nem mondtam. Válogatás Slachta Etelka és Szekrényessy József leveleiből. V. kötet /szerk. Katona Csaba/ Bp. 2008.

Gróf Károlyi Sándor volt Újpest egyik legjelentősebb mecénása. Károlyi a község minden lakosának felekezetre való tekintet nélkül teljes jogegyenlőséget, vallásszabadságot és kereskedelmi státuszt biztosított.

Újpest alapítása után lakóinak száma ugrásszerűen nőni kezdett. Nem egészen tíz év alatt a lakosság megháromszorozódott, és 1848-ra 638 fő lett. A település fejlődésére jótékonyan hatott Pest közelsége, valamint az is, hogy a földesúr lehetőséget biztosított zsidók beköltözésére is, akiknek nem engedélyezték a Pesten történő letelepedést. Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági termelést a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra összpontosították, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott. A pesti belvárosi területekről egyre jobban kiszoruló üzemek is találtak itt helyet maguknak, ami tovább növelte a munkáslakosság számát.

A kiegyezés utáni 1869-es népszámláláskor már majdnem 7000 lakost vettek itt számba.

A 19. század utolsó évtizedeiben Újpest rohamosan fejlődő nagyközség. 1866-ban megindult a lóvasút a pesti Széna tér (ma Kálvin) tér és Újpest között. Ez még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a település a Pesten dolgozók lakótelepévé vált. 1881-től vasútállomása volt,Emléktábla az első magyarországi vasútvonal (Pest-Vác szakasz) átadásának 150. évfordulóján, az Újpest-Rákospalota vasútállomáson amely Pest és Vác között biztosította a gyors közlekedést. A hajóállomás szintén nagy forgalmat bonyolított le.

1890-re a lakosság száma 23 000 fölé nőtt, s 1910-ben már meghaladta az 55 000-et is. Eközben a község területe is állandóan növekedett, újabb és újabb területeket csatolták át Rákospalotától. Az 1910-es népszámlálás szerint az újpesti lakosság döntő többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát, a németek aránya 5,7% volt. Vallása szerint 65,9% volt római katolikus, 18,4% izraelita, 9,7% református és 4,5% evangélikus.

Az 1890-es évektől Újpest egyre jelentősebb ipari településsé vált. A 20. század elejétől a város erősen iparosodott, különösen a Váci út mentén (Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt., Wolfner bőrgyár, cérnagyár stb.) A város 38 ipari vállalata, nagyüzemei mellett (Chinoin, Egyesült Villamossági Rt., Bányagépgyártó Vállalat stb.) jelentős szerepet játszott a főváros vízellátásában is a belga tulajdonú Ister Vízmű a Duna-parton. 1910-ben Újpest Magyarország városai közül ipari termelés tekintetében a negyedik helyen állt.

A századforduló körüli években jelentős támogatottságú helyi párt alakult a fővároshoz való csatlakozás érdekében, ez volt Nagy-Budapest gondolatának egyik legelső megnyilvánulása. Ekkor azonban Budapest vezetése még nem volt nyitott a kezdeményezésre, néhány évtizeddel később pedig fordult a kocka és Újpest vezetői zárkóztak el az akkor már a fővárostól kiinduló felvetés elől. 1907. augusztus 13-án Újpest rendezett tanácsú várossá alakult kiválva a Váci járásból, ezzel a korábbinál sokkal szélesebb önkormányzati jogokat nyert. 1929-ben a rendezett tanácsú városok, így Újpest elnevezése megyei városra változott.

A korszak legfontosabb hagyatékai közé tartozik a Nyár utcai kórház, és a közelében álló Istvántelki úti idősek otthona.

Gazdaság Az első telepesek szőlőműveléssel és borászattal foglalkoztak. Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági termelést a szomszédos káposztásmegyeri birtokukra összpontosították, ezért Újpest egyre inkább ipari településsé válhatott: az ide települőknek céhrendszer és kiváltságlevelek nélküli szabad kereskedelmet és ipart biztosítottak (a szőlősgazdák például már 1837 óta jogosultak az italmérésre). Ezzel sok iparost sikerül a településre csalni. Az ipar és a kereskedelem majdnem egyidős magával a településsel. Az első iparosok és kereskedők 1840 körül költöztek ide, élve az olcsó telek, a székesfőváros közelsége, valamint a megfelelő közlekedési körülményeknek adta lehetőséggel. A gyáripar az 1900-as évek elejétől kezd gyors ütemben kiépülni. Az 1881-ben kibocsátott első, majd az 1890-ben hozott második iparfejlesztési törvény kedvezően hatott Újpest gazdaságára. Újpest 1910-re Budapest, Pozsony és Temesvár után a Magyar Szent Korona országainak negyedik legnagyobb ipari központjává lett. Az Újpesti Erőmű a kor színvonalának megfelelő első termelő technológia az 1910-es években kezdte meg a villamosenergia-termelést.

Faipar A 19. században Újpesten a két legjelentősebb ágazat a fafeldolgozás és a bőripar volt. A fafeldolgozást megalapozó Neuschloss család eleinte csupán kereskedelemmel foglalkozott, majd rátért az ipari megmunkálásra, s egy időben vasútépítési munkával kapcsolatos megbízásokat is kaptak. 1860-ban a család megalapította az Első Magyar Parkettagyárat. A reformkort követő időben Budapesten hatalmas építkezések folytak, s az így növekvő faanyag-iránti igény ösztönözte az ilyen jellegű vállalkozások elterjedését. 1908-ban három nagy és számos kisebb fafeldolgozó üzem működött a településen. Az 1920-as évek végén mintegy 16 nagyobb asztalos- és bútoripari üzem és 390 asztalos-kisiparos tevékenykedett a városban. Újpest ez időben Budapest és környékének legjelentősebb bútorgyártási központja volt.

Bőripar A bőripar meghonosodásánál a legfontosabb tényező a Duna volt. Kezdetben csak a környéki városokból, majd az igények rohamos növekedésével külföldről is kénytelenek voltak importálni nyersbőrt. A vágóhíd felépítésével az ellátási gondok enyhültek. Az első bőrüzemet a Lőwy család alapította, de az iparág felvirágoztatása a Wolfner család nevéhez kapcsolódik. Az üzem bőrcserzéssel, -kikészítéssel és gyapjúmosással foglalkozott.

Látnivalók

bélyegkép|balra|154px|A Szent István király plébániatemplom bélyegkép|jobbra|191px|Az újpesti zsinagóga

Városháza „Egek királynéja” római katolikus főplébánia-templomA Városháza mögött található; a település első katolikus temploma volt. „Szent István király” római katolikus plébánia-templom A kertvárosban, a Rákóczi tér 4-8. szám alatt található. 1942 és 1946 között épült neoromán stílusban. Tornya 40 méter magas.

Újpesti zsinagóga 1885-86-ban építették fel a Berzeviczy utcában ma is működő neológ zsinagógát. A belső tér kialakítása a Dohány utcai zsinagóga elrendezését követi. Az épület háromhajós, oldalkarzatos elrendezésű csarnok. A mellékhajók végeiben találhatók a lépcsőházak. Bizáncias fejezetű öntöttvas oszlopok földszinti sora tartja a karzatot, amelyen ritkábban elhelyezett ugyanilyen oszlopok támasztják alá – keresztbe fordított öntöttvas „vállkövek” közbeiktatásával A frigyszekrény feletti karzat volt az orgona eredeti helye, de az 1910-ben felállított hangszer 1944-ben elpusztult. A jelenleg használt – a kecskeméti zsinagógából származó – orgona a szemben levő karzaton áll. A zsinagóga Újpest egyik első reprezentatív középülete volt. Építészeti megformálásának magas színvonala már az 1880-as években jelezte, hogy az ipari peremtelepülés önálló kulturális arculatú várossá szándékozott válni, mint ahogy ez a 20. század elejére meg is valósult.

Újpest-belsővárosi református templom

1878-ban épült fel a Városháza mellett álló templom.

Újpesti evangélikus templom