bélyegkép|300px|Egy általános felállás a pozíciók helyzetével Az amerikai futballban egy csapatból egyszerre 11 játékos tartózkodik a pályán. A két csapat közül az egyik mindig támadó (offense), a másik pedig védekező (defense). Ennek megfelelően többnyire különböző játékosok vannak pályán támadásnál és védekezésnél egy-egy csapatban, illetve vannak az ún. speciális egységek (special teams), amelyek rúgások esetén lépnek pályára. Fontos leszögezni, hogy a lenti pozíciós leírások főleg az NFL- és az NCAA-futballra igazak, alacsonyabb szinteken léteznek más pozíciók is, illetve egy adott poszton játszó játékosnak lehet akár teljesen más feladata is.

Offense jobbra|bélyegkép|Az I formáció. Fentről lefelé haladva a játékosok az „I betűben”: halfback, fullback, quarterback, center

Quarterback (QB, irányító) – A játék kulcsfigurája, majdnem minden play-ben részt vesz. Szinte az összes figura úgy indul, hogy a labdát a center átadja a QB-nek (snap), és ő vagy leadja a running back-nek vagy más futó játékosnak, vagy passzolni próbál, esetleg ő maga indul meg a labdával. A quarterbackeknek rendkívül pontosan kell ismerniük minden play-t, gyors helyzetfelismerő képességgel kell rendelkezniük. Running back (RB) – A futójátékosok összefoglaló neve. Az NFL-ben a fő futójátékost nevezik running backnek, de szigorúan véve a fullback, és a kevés formációban használt wingback és slotback játékosok is running backek. A megkülönböztetés okán célszerűbb halfbackként utalni rá. A futójátékok döntő hányadában ő vesz részt, céljuk a labda minél tovább való hordása. Ha passzjáték van, akkor szerepe lehet blokkolás, illetve elkapás is. Előfordulhat az is, hogy a quarterback helyett a running back passzol. Fullback (FB) – A fullback régebben nagyjából fele-fele arányban volt futó és blokkoló játékos, de a játék átalakulásával egyre inkább blokkolásra (és elkapásra) korlátozódik a szerepköre, ennek megfelelően nagyobb, erősebb játékosok, mint a halfbackek. Az NFL-ben mára kevés klasszikus fullback maradt, kiveszőben van a poszt, a legtöbb csapat ritkán alkalmaz olyan felállásokat, ahol FB is a pályán van. Wide receiver (WR) – Ők az irányító első számú célpontjai passzjátéknál. A WR-ek a leggyorsabb játékosok közé tartoznak. Általában a legismertebb játékosok (az irányítók mellett) a wide receiverek sorai közül kerülnek ki. Ennek oka, hogy a legszebb, legnagyobb play-ek általában a passzjátékok, amelyeknek ők a kulcsfigurái, a leglátványosabb touchdownok többségét ők szerzik. Ritkán futásra is használják őket, ezek az ún. „reverse” és „end-around” play-ek. Az előző abban különbözik a másodiktól, hogy a quarterback először átadja a labdát a running backnek, majd az adja át a labdát a vele szembefutó wide receivernek. Az end-around play-eknél az irányító közvetlenül a receivernek adja át a labdát. Előfordul az is rendkívüli esetekben, hogy maga a receiver passzol. Erre az egyik legismertebb példa a 2005-ös Super Bowl, amelyen a Pittsburgh Steelers wide receivere, Antwaan Randle El adott egy touchdown passzt Hines Wardnak, a másik elkapónak. Tight end (TE) – A tight end egyfajta „hibrid” pozíció, átmenetnek tekinthető a falemberek, és a wide receiverek között. Nagyobb termetű, mint a wide receiver, kisebb, mint egy falember, és több funkcióra is használható. A tight endek a támadófal szélén helyezkednek el, valamelyik offensive tackle mellett. Azt az oldalt, ahol a tight end van, erősnek, a másikat gyengének nevezik. A tight endek szerepe az edzői filozófiától függ. Egyik fő szerepük a blokkolás a futójátékoknál. Passzjátékoknál gyakran használják őket elkapásra is, bár esetenként részt vehetnek az irányító megvédésében (ez a ritkábbik magasabb szinten). Nem egyszer előfordul, hogy a tight endek a vezető elkapók a csapatban.

A támadófal (offensive line) játékosai

A támadófalban találhatók a legnagyobb és legerősebb tagjai az egész amerikaifutball-csapatnak, nem ritkák a 140–150 kilogrammos játékosok, akik fekve 280 kg-ot is kinyomnak. Feladatuk a futásblokkolás, illetve a QB megvédése passzoknál. Ők a játék „szürke eminenciásai”, de ez a csapatrész az, amely lehetővé teszi a többi játékosnak a feladatuk teljesítését. Az O-line minden tagjának feladata többé-kevésbé hasonló, itt nincs különösebb differenciálódás. A falembereknek szabály tiltja az előrepasszok elkapását.

Center (C) – Az offensive line vezére. Ő az, aki a labdát tartja, aztán a lábai közt hátraadja/dobja a QB-nek (ez az úgynevezett snap). „Olvassa” a védekező falemberek és a linebackerek felállását, és ahhoz igazíthatja a blokkolási sémát a QB-val együtt. Guard (G) – A center két oldalán álló játékosok. Oldaltól függően beszélünk left guardról, illetve right guardról. A feladatuk kettős, egyrészt passz esetén feltartani a rájuk rohamozó védőket és megóvni a QB-t a ledöntéstől, másrészt ha futó play-t játszik a csapat, és a RB belül próbál meg futni, akkor lyukat kell nyitni a védőfalon. A play-ekben előre meg van határozva, hogy hol kell ezt a lyukat „megnyitni”, innen próbálják meg a védőket eltávolítani. Gyakran „takarítanak” a futó előtt rohanva, kilépve a falból, ez az ún. „guard-húzás” (természetesen létezik center-, és tackle-húzás is, de leggyakrabban a guardok húznak). Offensive tackle (T) – A támadófal legmagasabb tagjai. A guardok külső oldalán foglalnak helyett, értelemszerűen kettő van belőlük. A feladatuk megakadályozni, hogy oldalról bárki is mögéjük kerüljön és a QB-t ledöntse, valamint lyukat nyitni a védőfalban a futójátékos számára. Általában a defensive endek és a külső linebackerek elleni védekezés a feladatuk. Érdekes, hogy a bal és jobb oldali tackle-k nem teljesen azonos szerepkört töltenek be. Általában a left tackle a jobb passzvédekező, ami azt jelenti, hogy jobban tudja kezelni a quarterbacket fenyegető „pass-rusht” és a blitzeket. Ez azért a bal oldali tackle erőssége, mert az általában jobbkezes irányítóknak a bal oldal „holttér”, nem látják az onnan rájuk leselkedő veszélyt. A right tackle a jobb futóblokkoló, mivel a futások nagy része a strong-side felé irányul, ahol a tight end is van, és ez általában a jobb oldal.

Defense

Attól függően hogy milyen védelmi felállása van a csapatnak (3–4, 4–3, nickel stb.), a pozíciók változhatnak és nem biztos, hogy mindig minden pozíció be van töltve. Alapvetően kétfajta védelmet használnak manapság: a 3–4-et és a 4–3-at. Az első szám a védőfal játékosainak számát adja meg, a második a linebackerekét.

A védőfal (defensive line) játékosai

Nose tackle, Nose guard – (NT) A defensive line alapköve, főleg a 3–4-es védelemben van központi szerepe, az eggyel kevesebb falember miatt. A nose tackle a center „orra” előtt áll, innen a neve. Fő feladata a (center melletti) két A-lyuk „tömése”, passz esetén pedig az egyik guard és a center lekötése. Az NT-k viszonylag alacsony, de súlyos játékosok (kb. 150–160 kg és 170–180 cm), és átlagon felüli állóképességgel kell rendelkezniük a folyamatos duplablokk miatt, amit kapnak. Defensive tackle, Under tackle (DT) – A DT a 4–3-as védelemben a plusz falember a 3–4-hez képest. A legtöbb esetben az erős oldali guard külső vállán áll fel, ún. „3-technikában”. Futás esetén belül tömnek, általában a B-lyukat (a guard és a tackle között). Ha passz van, céljuk átgyűrni magukat a támadófalon, és a quarterbacket földre vinni (sack). Az NT-knél kisebbek, de a DE-knél nagyobbak. Defensive end (DE) – Ketten vannak, ők a védőfal szélén foglalnak helyet, hogy pontosan hol, nagyban függ a játszott védekezési szisztémától. Egyik fő feladatuk, hogy különböző technikák igénybevételével semlegesítsék a falembereket és ledöntsék a QB-t. A defensive endek általában a legtöbb sacket gyűjtő játékosok egy csapatban. Külső futások esetén is közbe kell avatkozniuk, nem szabad engedniük, hogy bárki a külső oldalukra jusson. A nézők számára látványos játékot nyújtó pozíció tud lenni. Ők a védőfal leggyorsabb tagjai, sokszor az egész csapat legjobb atlétája épp defensive end.

A linebackerek (LB)

A linebackerek, mint arra nevük is enged következtetni, a defensive line mögött foglalnak helyet. A linebackerek a legsokoldalúbb játékosok a védelemben. Elsődleges szerepük a futás elleni védekezés, de támadhatják az irányítót, illetve foghatják az elkapókat is. Ez utóbbit tehetik emberfogással és zónázással is. Belőlük az esetek túlnyomó többségében három vagy négy van egyszerre a pályán (persze ez a szám lehet egy, de akár öt is). Ha három van, akkor a következő az elnevezésük:

Strong-side linebacker (rövidítve: SLB) – Az erős oldalon áll fel. Mivel a futások általában a tight endek oldalára irányulnak, gyakran kell a running backeket szerelniük. Gyakran küldhetik a QB-ra, ez a „blitz”. Middle linebacker (MLB) – A védelem vezére, a legnagyobb, legerősebb linebacker. Általában ő dönti el, hogy mit játszik a védelem, illetve ővele tudatják az edzők a play-t. Fő feladata a belső futások megállítása, illetve passznál lehet a dolga emberfogás, vagy zónázás. Weak-side linebacker (WLB) – A leggyorsabb a három linebacker közül, általában ő a legjobb passzvédekező LB, de azért természetesen nála is a futás elleni védekezés az elsődleges. Általában bizonyos keretek közt ugyan, de szabad szerepet kap.

Ha négy linebacker van, akkor külső- (OLB – Outside linebacker), illetve belső linebackerként (ILB – Inside linebacker) hivatkoznak rájuk. Ilyenkor mindkét külső linebackert alkalmazhatják a „pass rushra”. A két belső linebacker közül az egyik nagyobb, robusztusabb, a futás ellen használhatóbb, míg a másik gyorsabb, és inkább a passz elleni védekezés az erőssége.

A secondary

A secondary alkotja a védelem leghátsó szakaszát. Feladatuk elsősorban a passz elleni védekezés. A secondary-t alkotó játékosokat összefoglaló néven defensive backeknek is nevezik.

Cornerback (CB) – A cornerbackek a védekezőcsapat legkisebb, egyben leggyorsabb játékosai. Fontos a kiemelkedő koordinációs képesség, a cornerbackeknek nagyon gyorsan kell tudniuk hátrafelé futni, irányt váltani akár 180°-ban, és a reakcióidejüknek is gyorsabbnak kell lennie, mivel nem tudják, hogy az offense milyen playt hívott. A cornerek szinte kizárólagos feladata a wide receivereknek szánt passzok levédekezése. Ezt két fő módon teszik. Az egyik az emberfogásos védekezés (man-to-man), amikor szorosan követik az emberüket. A másik a zónázás, amikor egy adott területet kell őrizniük, és az oda bejövő emberen kell védekezniük. Ha jól végzik a dolgukat, akár meg is szerezhetik a WR elől a labdát, ez az interception, a védőjáték talán leglátványosabb eleme. Létezik a ritkán alkalmazott cornerback-blitz is, de ez amellett, hogy igen hatásos tud lenni, kétélű fegyver, ugyanis őrizetlenül marad a corner receivere. Strong safety (SS) – A két safety egyike. Bár általában erősebb és nagyobb termetű, mint a free safety, azért nevezik strong safety-nek, mert leggyakrabban az erős oldalon játszik, ott ahol a strong-side LB és a TE is foglal helyet. A free safetynél közelebb helyezkedik el a line of scrimmage-hez. Fő feladata a tight end levédekezése. Gyakran besegít azonban az elkapók fedezésébe is, ha a felállás WR elleni védekezést ír elő, emellett a futás ellen is felállhat kvázi 4. (vagy akár 5., lásd 3–4 felállás) linebackerként. Előfordul, hogy fölküldik őket blitzre, ez gyors SS-sel igen hatásos tud lenni. Free safety (FS) – A leghátsó védő. Gyakran be szokták vonni veszélyesebb WR-ek dupla emberfogásába, de a legfontosabb feladata mégis az, hogy a védelem utolsó vonalaként megállítson mindenkit, aki az előző tíz emberen átjutott. Passz esetén általában a hosszú passzokra ügyel, a pálya hátsó részét kell felügyelnie. Manapság az NFL-ben a tendencia az, hogy nagyban keverednek a szerepeik, egyre nehezebb különbséget tenni a FS és a SS között.

Speciális csapat