William Tecumseh Sherman (Lancaster, Ohio, 1820. február 8. – New York, N.Y, 1891. február 14.) amerikai tábornok, üzletember, író és oktató. Az amerikai polgárháború (1861–1865) alatt vezérőrnagy rendfokozatban szolgált az északiak hadseregében. Eredményeiért kitüntetésekkel jutalmazták, de a felperzselt föld taktikája miatt számos kritika is érte.Egy történész szerint Sherman „lángelméje” a „hadászat és logisztika terén … az Unió győzelmének egyik kulcsfigurájává tette”.Sherman tevékenységének éles bírálata: A híres hadtörténész, Basil Liddell Hart kijelentette, hogy Sherman volt az „első modern tábornok”.
1862 és 1863 között Ulysses S. Grant tábornok beosztottjaként szolgált, és részt vett azokban a hadjáratokban, amelyekben elfoglalták a konföderációs erők vicksburgi erődjét és visszaszerezték Tennessee államot. 1864-ben Sherman lett Grant utóda a polgárháború nyugati hadszínterén lévő uniós erők főparancsnokaként. Vezetésével az uniós seregek elfoglalták Atlanta várost, és ez a katonai győzelem jelentősen hozzájárult Abraham Lincoln újraválasztásához. Sherman ezután átvonult Georgia államon és hadjáratot vezetett Észak- és Dél-Karolina államokban (Karolina-hadjárat), amivel jelentősen meggyengítette az Amerikai Konföderációs Államok haderejét, és lehetetlenné tette számukra a háború folytatását. Ő fogadta 1865 áprilisában a konföderációs csapatok megadását Észak-Karolina, Dél-Karolina, Georgia és Florida államokban.
A háború után, amikor Grant tábornokot megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Sherman ismét örökölte posztját, és az Egyesült Államok haderejének főparancsnoka lett (1869–83). Ebben a tisztségében felelős volt az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén az indiánok ellen indított háborúkért. Nyugállományban visszautasította a politikai szereplést. 1875-ben kiadta emlékiratait (Memoirs), az egyik legjobb első kézből származó beszámolót a polgárháború eseményeiről.
Fiatalkora bélyegkép|jobbra|200px|Sherman otthona Lancasterben Sherman 1820-ban született az Ohio állambeli Lancasterben. Apja, Charles Robert Sherman, sikeres ügyvéd, aki Ohio állam legfelsőbb bíróságának is tagja volt, 1829-ben váratlanul meghalt. Özvegye, Mary Hoyt Sherman, 11 gyermekkel maradt magára. Ezt követően a kilencéves Williamet egy szomszéd, egyben a család barátja, Thomas Ewing ügyvéd nevelte, aki az amerikai Whig Párt politikusa és Ohio állam képviselője volt az Egyesült Államok Szenátusában, valamint az Egyesült Államok első belügyminisztere is. Csak távoli rokonságban álltak, de Shermanre nagy hatást gyakorolt Roger Sherman, az Egyesült Államok egyik „alapító atyja”.Lásd, William T. Sherman cikkek, Notre Dame University CSHR 19/67 Gyűjtő:Roger Sherman's Watch 1932–1942
Bátyja, Charles Taylor Sherman, szintén jogi pályára lépett és szövetségi bíró lett; egyik öccse, John Sherman szenátor és az amerikai kormány tagja lett. Másik öccse, Hoyt Sherman sikeres bankárrá vált. Mostohabátyjai közül ketten is az amerikai hadseregben szolgáltak a polgárháború alatt, Hugh Boyle Ewing és Thomas Ewing Jr., aki később az Abraham Lincoln elnök meggyilkolásával vádolt személyek kirendelt védője volt.
Sherman középső neve Sherman meglehetősen szokatlan középső neve mindig is nagy figyelmet keltett.Egy korabeli forrás ezt így fogalmazta meg: „Sherman tábornok, úgy hisszük, az egyetlen jelentős amerikai személyiség, akit egy indián főnökről neveztek el”. Forrás: Sherman maga azt állította, hogy középső neve onnan ered, hogy egy időben apja „figyelmét megragadta a sóni törzs nagy főnöke, Tecumseh”. Egy 1932-es életrajz nyomán elterjedt, hogy csecsemőként Shermant egyszerűen Tecumsehnek hívták szülei. Ezek szerint Sherman csak kilenc vagy tízéves korában kapta a William keresztnevet, miután befogadták a Ewing házba, ahol nevelőanyja, az ír származású Maria Ewing, hithű katolikus volt.
A Ewing család tagjaként Shermant egy dominikánus szerzetes keresztelte meg, aki állítólag azért adta a William nevet a gyereknek, mert az esemény Szent Vilmos napján történt – vagyis feltehetően június 25-én. A kétségkívül érdekes beszámoló történelmi hitelessége azonban kétségbe vonható, mivel maga Sherman is azt írta az emlékirataiban, hogy apja a William Tecumseh nevet adta neki, és más bizonyítékok azt igazolják, hogy csecsemőkorában egy presbiteriánus tiszteletes keresztelte meg, és adta neki a William nevet. (A cikk címe magyarul: „»Apám… nevezett Tecumsehnek« – cáfolat a vádra, miszerint Sherman tábornok hazudott volna a nevét illetően”.) Sherman életrajzírója, John Marszalek is az utóbbi változatot tartja hihetőbbnek. ()
Felnőttként Sherman minden levelét (a személyes, feleségének írt leveleket is) „W. T. Sherman”-ként írta alá,W. T. Sherman polgárháborús levelezése: . de barátai csak „Cump”-nak hívták. Gyermekkorában kétszer is megkeresztelték, felnőttként azonban nem vett részt semmilyen egyházi életben, annak ellenére, hogy felesége, Ellen Ewing Sherman is hithű katolikus volt. Fia, Thomas, papi pályára lépett, és szerinte apja a polgárháború kitöréséig részt vett a miséken, de utána soha többé.Sherman vallásos nézeteit Hirshson tárgyalja (p. 387–388.) Sherman halálakor fia állítólag ezt mondta: „Apámat a katolikus egyházban keresztelték meg, katolikus nőt vett el és katolikus misére járt a polgárháború kitöréséig. Ezután már nem tartozott semmilyen egyházhoz sem…”. ()
Katonai kiképzés és szolgálat bélyegkép|150px|A fiatal William T. Sherman portréja katonai egyenruhában Ewing szenátor támogatásával a 16 éves Sherman tisztnövendékként bekerült az amerikai hadsereg katonai akadémiájára, a West Pointra, ahol vele egy szobában lakott és jó barátja lett egy másik jövőbeni tábornok, George Henry Thomas. Az akadémián Sherman kitűnt tanulmányi eredményeivel, de a kadétok kinevezési folyamatának sajátosságai hidegen hagyták. Egyik hallgatótársa, William Rosecrans, később úgy emlékezett Shermanre, mint „a legkitűnőbb és legnépszerűbb diákok egyike” és „csillogó szemű, vörös hajú srác, aki mindig készen állt egy jó tréfára”. A West Point akadémián töltött éveiről Sherman így számol be Memoirs című önéletrajzában:
1840-ben elvégezte az akadémiát és hadnagyi rangban felvették az Egyesült Államok hadseregének 3. Tüzérhadtestéhez (3rd U.S. Artillery). Első csatájára Florida államban került sor a szeminol indiánok ellen vívott második háborúban. Később Georgia és Dél-Karolina államokban állomásozott. Mivel egy befolyásos politikus fogadott fia volt, a fiatal hadnagy a déli nagyváros, Charleston legelőkelőbb köreiben mozgott.
Míg kortársainak nagy része részt vett a mexikói–amerikai háborúban, addig Shermant adminisztratív szolgálatra a Mexikótól elfoglalt államba, Kaliforniába vezényelték. Itt egyik tiszttársával, Edward Orddal, két nappal azelőtt érkeztek meg Yerba Buena városába, mielőtt annak nevét San Franciscóra változtatták volna. 1848-ban Sherman elkísérte Kalifornia katonai kormányzóját, Richard Barnes Mason ezredest egy vizsgálatra, amely hivatalosan is megerősítette, hogy az állam területén aranyat találtak, és ezzel kezdetét vette a kaliforniai aranyláz. Sherman, Edward Orddal együtt, részt vett a terület felmérésében és a később Sacramento néven várossá alakuló település határainak kijelölésében.
Shermant ekkor századossá léptették elé „kitűnő szolgálatai” elismeréseként, de mivel nem vehetett részt a háborúban, elkedvetlenedett, és részben ez késztette arra, hogy később lemondjon tiszti rangjáról. Ezzel a polgárháború magas rangú tisztjei közül azon kevesek egyike lett, akik nem harcoltak a mexikóiak ellen.
Házassága és üzleti karrierje 1850-ben Shermant századossá léptették elé, és feleségül vette Thomas Ewing lányát, Eleanor Boyle („Ellen”) Ewingot egy Washingtonban tartott ceremónián, amelyen jelen volt Zachary Taylor elnök és más hírességek is (mostohaapja ekkor belügyminiszter volt az amerikai kormányban). Anyjához hasonlóan, Ellen Ewing is hithű katolikus volt, és nyolc gyermeküket is a katolikus hitben nevelte.A család életét feldolgozta:
1853-ban Sherman lemondott tiszti rendfokozatáról, és egy St. Louis-i központú bank San Franciscó-i fiókjának lett az igazgatója. Sherman éppen abban az időben érkezett meg San Franciscóba, amikor az egész amerikai nyugat forrongott. Az út során kétszer is hajótörést szenvedett, és a Golden Gate-szorosban felborult hajója törzsébe kapaszkodva sodródott be a San Francisco-öbölbe. A város üzleti és pénzügyi életében uralkodó állapotok által kiváltott idegfeszültség asztmát okozott nála. Később, az ingatlanspekulációkra visszaemlékezve azt mondta: „A csatában elvezénylek százezer katonát és elfoglalom a Nap városát is, de félek attól, hogy egy mocsarat igazgassak San Franciscóban”. 1856-ban a San Franciscó-i polgárőrség megalakulása után vezérőrnagyi rangot kapott a kaliforniai milíciában.
A Sherman által igazgatott bankfiókot 1857 májusában bezárták, és ekkor családjával átköltözött New Yorkba, ahol ugyanannál a banknál helyezkedett el. Amikor az 1857-es tőzsdei pánik alatt a bankot bezárták, jogi pályára lépett, és a Kansas állambeli Leavenworthben lett ügyvéd, de ez a vállalkozása is sikertelen maradt.
1874-ben, amikor Sherman már híres volt katonai sikerei révén, legidősebb lánya, Marie Ewing („Minnie”) Sherman is egy, az akkori világsajtó révén az érdeklődés középpontjába került, nagyszabású ceremónia keretében ment férjhez. Az esküvőn jelen volt többek között Ulysses S. Grant elnök, illetve bőkezű ajándékot küldött az egyiptomi kedive, Muhammad Ali basa. Sherman másik lánya, Eleanor 1880. május 5-én ment feleségül Alexander Montgomery Thackara-hez, Sherman washingtoni otthonában. Sherman nagy bánatára egyik fia, Thomas Ewing Sherman papi pályára lépett, és 1879-ben jezsuita pappá avatták.
Katonai főiskolai igazgatóként 1859-ben Sherman elvállalta Louisiana állam főiskolájának és katonai akadémiájának igazgatói tisztségét. Hatékony és népszerű vezetője volt az intézménynek, amely később Louisiana állam egyeteme lett (Louisiana State University, LSU). Joseph P. Taylor ezredes, Zachary Taylor elnök bátyja, kijelentette: „Ha az egész hadsereget átkutatták volna, egyik végétől a másikig, akkor sem találtak volna erre a posztra Shermannél alkalmasabb jelöltet”.
Amikor 1860-ban hírét vette, hogy Dél-Karolina kivált az Egyesült Államokból, Sherman így szólt David F. Boyd professzorhoz, a déli államok függetlenségének elkötelezett hívéhez:
thumb|Sherman 1865-ben
1861. januárban, a polgárháború kitörése előtt pár nappal Shermannek hivatalosan fogadnia kellett volna a Baton Rouge-ban található szövetségi fegyverraktár megadását a louisianai állami milícia nevében. Sherman azonban inkább lemondott tisztségéről és ezt üzente Louisiana állam kormányzójának: „Semmilyen körülmények között nem teszek vagy gondolok semmit, ami … ellenséges … az Egyesült Államokkal szemben.”W. T. Sherman levele Thomas O. Moore kormányzónak, 1861. január 18-án. Idézi
Kitérő St. Louisban Louisianából való távozása után Sherman Washingtonba utazott, feltehetően azért, mert kinevezték a hadsereghez. A beiktatása után találkozott Abraham Lincoln elnökkel a Fehér Házban, és kifejezte az újonnan megválasztott elnöknek aggodalmát az uniós erők felkészületlensége miatt, de Lincoln nem osztotta véleményét.