Őrihodos (Szlovéniában csak Hodos, szlovénul HodošHivatalos iratokban általában a kettős, magyar névvel összetett Hodoš-Hodos alakot használják (pl. a település névtábláin is). [ˈxóːdoʃ], németül Hodosch [ˈhoːdɔʃ]) település és a hasonló alapfokú közigazgatási egység, község székhelye Szlovéniában. A szlovéniai magyarok egyik, többségben lakott települése a Muravidék északi, őrségi részén, a Vendvidéki-dombság (Goričko) szlovén tájegységben, a Pomurska szlovén közigazgatási régióban.
Fekvése Muraszombattól és Körmendtől 30 kilométerre, a magyar-szlovén határ szlovén oldalán, a Vas vármegyei Bajánsenye közvetlen nyugati szomszédságában, a Nagy-Kerkába ömlő Dolinci- (Dolányi-) patak bal partján fekszik. Vasútállomása a van.
Magyarország belsőbb részei irányából a 7416-os úton érhető el a legegyszerűbben, amely út Lenti központjában ágazik ki a 75-ös főútból és a mai országhatár átlépésével érkezik Őrihodos területére.
Nevének eredete A község neve első hallásra víznévnek tűnik (hódban gazdag folyóvíz), jelenleg azonban ilyen nevű patak nincs a környéken. Elgondolkodtató, hogy szomszédos Dolány falut első írásos említésekor 1331-ben "Sancto Nicolao de Hudusfeu", (azaz Hodosfő-Szentmiklós) néven említik. Ebből a Hodosfő viszont egyértelműen pataknévre látszik utalni. Feltételezhető, hogy a Dolányi-patak eredeti neve volt Hódos, a pataknak a Nagy-Kerkába ömlésénél fekvő település pedig erről a patakról kapta a nevét.Benczik Gyula et al.: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig (Lendva, 2005)
A Hodos pataknévként a magyar nyelvterületen több helyen előfordult, illetve előfordul. Hodos-patak volt például Ugocsa vármegyében is.Lipszky J.: Repertorium, Buda, 1808, 243.p.
Története Őrihodos a múltban az Őrség része volt, ahol a magyar honfoglalást követően a csatlakozott népekből szervezett határőrök éltek. Legnagyobb településeik a Goričko északkeleti részében, a Kerka patak völgyében, illetve Hodos térségében voltak. Hodos környékének terepbejárásai során, 1991 tavaszán a térségben több halmot fedeztek fel. Két halom a falu végén, a helybéliek által Kőhegy néven ismert részen található.
A település első közvetett írásos említése 1331-ből származik, amikor a szomszédos Dolány falu még a magyar Hodosfőszentmiklós (Sancto Nicolao de Hudusfeu) alakban szerepel és határában magyar patakneveket jegyeztek fel. Első, minden kétséget kizáró írásos említése 1452-ből származik "Hodos in districtu Ewrseg" (Hodos az Őrségi Kerületben) alakban. 1453-ban és 1472-ben is "Hodos" néven említik a korabeli források.Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
Hodos az Őrség részeként az akkori Németújvár (Güssing) mindenkori birtokosának uralma alá tartozott.
Hodos középkori temploma, amelyet eredetileg Szent András tiszteletére szenteltek, az okleveles adatok és a régészeti kutatások szerint valószínűleg a XIII. században épült. A hodosiak az 1500-as évek végén protestánssá lettek. Kezdetben az Őrség többi falujához hasonlóan a kálvinista irányzatot követték, majd 1678 táján, amikor Perenyei Bálint volt a falu prédikátora, az evangélikussághoz csatlakoztak. A hodosiak 1644-ben templomukat palánkkal vették körül, megpróbálták megerősíteni, hogy védekezni tudjanak a török ellen.http://eorsegh.blogspot.com/2009/10/ali-kanizsai-szpahi-levele-hodosiaknak.html Az 1697-98-as Kazó-féle vizitáció idején a falunak 58 magyar lakosa volt.Házi Jenő: Az első népszámlálás Vas megyében az 1697/1698. években, in: Történeti Statisztikai Közlemények 1957. I. 11. p. A templomot 1732-ben Rosty István alispán katonasággal foglalta el és átadta a katolikusoknak. Az épület új védőszentje már nem Szent András, hanem Szent Erzsébet lett.Horváth Ferenc: Hodos, Kerca, Velemér plebániák története, Kerca, 1905 k. 9. p. Az ősi templom 1826-ban tűzvész következtében leégett, de romjai még egészen az 1890-es évekig megvoltak.http://eorsegh.blogspot.com/2011/03/hodos-regi-templomanak-pusztulasa.html
Vályi András szerint " HODOS. Elegyes magyar falu Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Múra vizéhez nem meszsze, határja szoross, és földgye is sovány."
Nepesnépi Zakál György 1818-ban a következőket írja a faluról: "Hodos, a' mely felső és alsó Szerből áll 30 gazdát tart. Az alsó Szerbe Nemes Birtokosok és Szabadosok is vannak. A1 határa nagy kiterjedésű, és észak felöl Szalafővel határos; napnyugot felöl pedig Dolinczal és Saallal, a'hol végzödik Eörseghnek is Határa. Ez a1 Helység a' Kerkátul egy kitsit távolabb esik"Nemesnépi Zakál György: Eörséghnek Leírása, Szombathely, 1985. 9. p.
Kossics József 1828-ban az alábbiakat jegyzi fel az evangélikus templomról: "Hodos, ez ugyan Magyar templom, de némellykor Vandalusul is tartatik benne az isteni szolgálat az egy néhány közel lévő Vandalus helységek kedvéért"Kossics József: Magyar Országi Vendus - Tótokról in: Tudományos Gyűjtemény V. köt. 1828. 12.p.
Fényes Elek szerint " Hodos, magyar falu, Vas vmegyében, az ugynevezett Őrségen, 5 kath., 237 evang., 44 ref. lak. Evang. anyaeklézsia, és oskola. Az ide való kath. parochia a kerczaival köttetett össze, minthogy temploma elpusztult. Határa sovány és erdős. F. u. gr. Batthyáni Károly és több földesurak. Ut. p. Lövő."
Az 1852-es Schematismus szerint a települést magyarok lakták, katolikus temploma elpusztult, plébániáját szervezetileg a kercaival egyesítették. A felekezeti megoszlás: 240 evangélikus, 55 református, 12 katolikusSchematismus ... Sabariae, 1852, 82. p.
Vas vármegye monográfiája szerint " Hodos, ősnemes őrségi község, 93 házzal és 444 vegyes vallású magyar lakossal. A körjegyzőség székhelye. Postája Nagy-Dolincz, távírója Szt.-Gotthárd. Ág. ev. temploma 1826-ban leégett, de 1839-ben újra felépült. Itt működött mint reformátusValójában evangélikus lelkész Kardos János egyházi író és népköltő. A községben egy XIII. századbeli, román stílusú templom romjai voltak láthatók, de legutóbb a romokat széthordták." Vas vármegye
bélyegkép|jobbra|250px|Őrihodos vasútállomása
1910-ben 496, túlnyomóan magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig, majd 1941-1945 között újra Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. A falut 1919-ben néhány napig a Vendvidéki Köztársaság uralta. Az Őrvidék közigazgatási és gazdasági központja volt. Itt működött a tűzoltó-parancsnokság, a csendőrség, a bank, az általános iskola, a mészárszék, a vadászegylet, a bábaasszony-szolgálat, az egyházi központ és a határőr-igazgatóság is.
2007. december 21-ig közúti és vasúti határátkelőhely volt Bajánsenye (Magyarország) felé.
2002-ben 251 lakosa volt. (Kapornakkal együtt 356 lakosából 161 szlovén és 159 magyar volt.) A község, mióta önállósult, jelentős fejlődésnek indult. A volt határőrlaktanya átalakításával ifjúsági központ létesült. Polgármestere Orbán Lajos, aki nagyon jó kapcsolatot alakított ki a szomszédos magyarországi községekkel: Őriszentpéterrel, Bajánsenyével, Kercaszomorral és Szalafővel, valamint a szlovákiai Hodos (Vydrany), és a magyarországi Sand testvér-községekkel. A községben 114 évvel ezelőtt alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, ami a vidék egyik legrégibb egyesülete. „Őrség” néven színjátszó csoport és énekkar is működik. Labdarúgó egyesülete is a vidék legjobbjai közé tartozik. Óvodája, valamint Népkönyvtára már több mint négy évtizede működik.
Nevezetességei bélyegkép|jobbra|250px|Kardos János sírja a régi temetőben A hodosi víztározó és tanösvény Az evangélikus templom Az ifjúsági központ – az egykori hodosi laktanya A dolányi út mellett lévő kút Kardos János síremléke a hodosi régi temetőben
Híres emberek Berke Balázs költő, író Czipott György evangélikus lelkész, író Czipott Rudolf író Kardos János evangélikus lelkész, író, költő, műfordító Kotsmar Mihály író Könnye Ferdinánd (Könnye Nándor, Könye Nándor, Könye Ferdinánd, Kotormányi Könye Nándor névalakban is) (Hodos, 1850 - Ungvár, 1912) nyelvész, szótárszerkesztő Perenyei Bálint evangélikus lelkész
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk Őrihodos község hivatalos oldala Őrihodos Szlovénia térképén Benczik Gyula et al.: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig (Lendva, 2005) Benczik Gyula: Régi templomos helyek az Őrségben (Kercaszomor, 2001)
Kategória:Muravidék települései Kategória:Vas vármegye települései Kategória:Határátkelőhelyek