A szekigaharai csata () 1600. október 21-én (korabeli japán időszámítás szerint Keicsó 5. évének 9. hónap 15. napján) vívott döntő csata, mely lehetővé tette Tokugava Iejaszu számára a sógunátus, és ezzel az ország feletti uralom megszerzését. A szekigaharai csatában mindkét oldalon jelentős haderő vett részt, ez a csata volt a japán történelem egyik legfontosabb fordulópontja.
Tojotomi Hidejosi, Japán erőskezű, paraszti származású taikója (kormányzó) 1598-ban meghalt, mégpedig a katasztrofális koreai hadjárat idején. Kijelölt utóda ötéves fia, Tojotomi Hidejori volt. Hogy öröklését biztosítsa, egy ötfős régenstanácsot nevezett ki és egy másik ötfős tanácsot Kiotó vezetésére. A két tanács kilenc tagja, hosszú politikai manőverezések után egyesült a legerősebb hadúr, Tokugava Iejaszu ellen. 1600 augusztusában kezdetét vette a fegyveres küzdelem a nyugati és a keleti daimjók között. A két fősereg végül Szekigaharánál ütközött meg egymással. Több daimjó árulása is kellett ahhoz, hogy nagy győzelmet arathassanak a kezdetben hátrányban lévő Tokugava-erők.
A csata eredményeként 1600-ban véget értek az évtizedek óta tartó háborúk, és befejeződött Japán egyesítése. Sok áldozat és ádáz harc után érték el a békességet, mely előtt a küzdelmet Oda Nobunaga kezdte el, és Tojotomi Hidejosi vitt tovább, és Tokugava Iejaszu teljesített be. A csatát követően hatalomra lépő sztratokrácia, az Edo-bakufu csaknem három évszázadon át fennállt. A kormányzat ellen azonban belső lázadások léptek fel, például Oszaka ostroma (1614–1615) során leszámoltak Hidejorival, Hidejosi örökösével, majd az azt követően kitörő simabarai felkeléssel, mely Japán utolsó nagy fegyveres konfliktusa volt az 1868-as Bosin-háborúig. A Bosin-háború egyben az Iejaszu rendszerének bukását is jelentette, és előkészítette a Meidzsi-restaurációt, melynek során a császár visszavette a hatalmat a sóguntól.
Előzmények Hidejosi halála bélyegkép|jobbra|250px|Tojotomi Hidejosi taikó, Japán egyesítője
Tojotomi Hidejosi, a Japán újraegyesítése előtt meggyilkolt Oda Nobunaga paraszti származású tábornoka volt az, aki Nobunaga munkáját befejezve elsőként egyesítette a megosztott Japánt, és 1590-re az egész országra kiterjesztette hatalmát. Mivel nem rendelkezett a császári házhoz visszavezethető származással, a sóguni cím helyett be kellett érnie a kanpaku, a civil kormányzati vezető tisztséggel. Hidejosi elsőszülött fia és örököse, Curumacu 1591-ben meghalt, Hidejosi pedig még abban az évben fogadta fiává, majd örökösévé tette unokaöccsét, Tojotomi Hidecugut, akinek javára lemondott a kanpaku címről, és felvette a lemondott kancellárnak kijáró taikó címet, megtartva azonban a tényleges hatalmat. Mikor fia, Tojotomi Hidejori 1593-ban megszületett, fogadott utódjával megromlott a viszonya, és három évvel később öngyilkosságra utasította őt.
Korea ellen indított két sikertelen inváziója (1592–93 és 1597–98 között) jelentősen meggyengítette a Tojotomi család hatalmát és támogatóinak befolyását, valamint egymás ellen fordította a hadsereg vezetőit és a hivatalnokokat. Csak Hidejosi és öccse, Hidenaga voltak azok, akiknek köszönhetően a két tábor között nem robbant ki komolyabb konfliktus. 1598-ban súlyosan megbetegedett, és összehívta legbefolyásosabb vazallusait: Tokugava Iejaszut, Maeda Tosiiét, Ueszugi Kagekacut, Móri Terumotót és Ukita Hideiét, hogy fia öröklését biztosítsa. Régenstanácsot nevezett ki, fia nevelését Tokugavára és Maedára bízva. Egy másik ötfős tanácsot (köztük Isida Micunarit) a főváros, Kiotó ügyeinek intézésével bízott meg. Még elrendelte a visszavonulást Koreából, véget vetve a balsikerű hadjáratnak, majd szeptember 15-én meghalt. A legjobb helyzetben Tokugava volt, aki távoli birtokai miatt szinte teljesen kimaradt a koreai háborúból, így a legnagyobb állandó hadsereggel és mellé 2,5 millió koku jövedelemmel rendelkezett.Anthony J. Bryant: The Samurai, Osprey, 1989, ; 46. o. Tojotomi intézkedéseinek a fő célja tehát az volt, hogy Tokugavát a többiek szemmel tartsák, és megtiltotta nekik, hogy politikai házasságokat kössenek vagy erődöket építsenek a többiek engedélye nélkül.
Politikai harcok Iejaszu, aki eddig türelmesen várt a hatalom megszerzésével, elérkezettnek látta az időt. Ám ahelyett, hogy maga indított volna támadást, arrogáns viselkedésével provokálta a többieket, azt remélve, hogy egyikük megteszi az első lépést helyette. A fő célpontja Isida Micunari volt, aki saját táborán belül is sok ellenséggel bírt. Isida, a fővárosi tanács egyik tagja hozzálátott, hogy meggyengítse Tokugava pozícióját, és megpróbálta megnyerni Maedát, aki Hidejori felett gyámkodott, ám nem járt sikerrel. Eközben a többi régens többször is felszólította Iejaszut a lemondásra, ő azonban nem tette ezt meg. Mivel a Tokugava család hatalma túl nagy volt, nem mertek szembeszállni vele harcban, így Isida merényletet tervezett Iejaszu ellen, de a Tokugava-tábornokok nem támogatták, sőt vele akartak végezni. Isida Iejaszutól kért védelmet, aki ebbe beleegyezett, és fia, Tokugava Hidejaszu felügyelete alatt hazaküldte Isidát birtokára 1599 tavaszán. Maeda Tosiie nem sokkal később meghalt, örököse, Maeda Tosinaga Iejaszut támogatta, aki pedig beköltözött az oszakai várba mint Hidejori gyámja.
Iejaszu éppen hadjáratot szervezett a fellázadt Ueszugi régens ellen, amikor Isida cselekvésre szánta el magát. Az öt fővárosi tanácstag és a három másik régens nevében (Maeda csendben ült a döntés meghozásakor) 13 vádból álló hivatalos panaszt intézett Iejaszuhoz, felróva neki többek között a megkötött politikai házasságokat, amelyek tilosak voltak a régenstanács tagjainak, és az oszakai vár sajátjaként való használata ellen is fellépett. Iejaszu ezt nyílt hadüzenetként értelmezte. Az erőviszonyok már ekkor egyértelműek voltak: Tokugava lett a keleti hadsereg, míg Isida a nyugati hadsereg parancsnoka.
Tervek és előkészületek Isida titkos szövetséget kötött a birtokaira visszatért Ueszugi Kagekacuval, hogy közösen támadják meg Tokugavát, akinek birtokai kettejük között helyezkedtek el, így két tűz közé szorítva őt. Iejaszu azonban értesült erről a tervről, és titokban értesítette Date Maszamune és Mogami Josiaki daimjókat, szövetségeseit. Kifelé azonban úgy mutatta, mintha nem tudott volna a csapdáról, és előbb Ueszugi ellen indult, majd váratlanul fordult nyugatra, Isida ellen. Utóbbi ezalatt a Tokugavához hű tábornokok feleségeit akarta túszul ejteni. Egyikük, Hoszokava Tadaoki felesége, a keresztény hitre tért Hoszokava Grácia megölette magát egyik szolgájával, ami sokkolta az egész várost, így Isida csak jelképes létszámú őrséget hagyhatott hátra. Ennek következtében a többiek éjszaka megszöktek, és az esemény Isida sok támogatóját elbizonytalanította. Tokugava Iejaszu nyugat felé vonuló seregének az volt a célja, hogy a Tókaidó és Nakaszendó úton felvonulva legyőzzék Isidát és elfoglalják hátországát, Szavajamát, ezzel előidézve a nyugati hadsereg felbomlását.
A csatához közvetlenül vezető események 1600 májusában következtek be, amikor az aizui birtokaira vonult régenst, Ueszugi Kagekacut Tokugava felelősségre kívánta vonni katonai jellegű építkezéseiért. Ecsigo urát, Hori Hideharut figyelmeztették arra, hogy Ueszugi munkást dolgoztat várépítésen, és olyan utakat épít, amik nagyméretű seregek mozgatására alkalmasak. Kagekacu helyett főtanácsadója, Naoe Kanecugu válaszolt gúnyosan, azt üzenve, hogy míg a városi szamurájok tealeveleket gyűjtöttek, a vidékiek fegyvereket. Aizu ura megpróbálta megölni Iejaszu egyik üzenetvivőjét is. Amikor utóbbi arra szólította fel, hogy jelenjen meg Oszakában, és magyarázza meg tetteit, nem érkezett válasz. Így Iejaszu július 12-én összehívta tábornokait, hogy megtervezzék az Aizu elleni hadjáratot. Július 22-én vazallusai elindultak Oszakából, hogy hazatérjenek birtokaikra összehívni seregeiket, majd egy kis csapat élén 24-én maga Iejaszu is elindult titokban Edóba. Július 25-én este a fusimi várban szállt meg, régi ismerősénél, Torii Mototadánál, aki Isida első célpontja volt. Utóbbi szintén összehívta a haditanácsát, és augusztus 17-én találkozott a fő összeesküvőkkel.
Erőviszonyok Nyugati hadsereg A nyugati szövetség tényleges vezetője Isida Micunari, Tojotomi taikó régi barátja volt, aki hozzá hasonlóan alacsony sorból származott, és a Fudzsivara családra próbálta visszavezetni eredetét. Nem rendelkezett sem Iejaszu befolyásával, sem vagyonával. Mivel civil volt, nem rendelkezett különösebb katonai képességekkel és oldalán nem harcoltak jelentősebb tábornokok. A névleges vezető Móri Terumoto volt, aki Isidánál nagyobb tekintélynek örvendett. A következő jelentős családok támogatták: Móri, Isida, Ukita, Csószokabe, Konisi, Szanada, Tojotomi és Simazu. A nyugati hadsereget támogatták kezdetben még a Kikkava, Kobajakava, Vakizaka és Ogava családok is, ők azonban a csata során átálltak Tokugava oldalára. Köztük volt a csata egyik eldöntője, Kobajakava Hideaki, Tojotomi Hidejosi egyik örökbefogadott fia, Móri Terumoto unokatestvére, akit Isida még a koreai hadjárat során alázott meg, ám most a kanpaku címét ígérte neki. Nevelőanyja, Hidejosi özvegye azonban meglepő módon a Tokugavához való csatlakozást javasolta neki.
+Nyugati hadseregParancsnokLétszám Ukita Hideie fő Kobajakava Hideaki (átállt) fő Móri Hidemoto fő Csószokabe Moricsika 6600 fő Isida Micunari 4000 fő Konisi Jukinaga 4000 fő Kikkava Hiroie (átállt) 3000 fő Ogava Szuketada (átállt) 2100 fő Akaza Naojaszu (átállt) 600 fő Továbbiak fő Összesen: fő Átállt fő
Keleti hadsereg A keleti szövetség vezetője Tokugava Iejaszu volt, aki a Minamoto családra tudta visszavezetni eredetét. Az ügyét jóval több elkötelezett tábornok támogatta, mint Isidáét. A következő jelentős családok támogatták: Tokugava, Hoszokava, Honda, Kjógoku, Ikeda, Fukusima, Jamanoucsi, Ii, Tódó, Hacsiszuka és Ikoma. Legjelentősebb tábornokai Kató Kijomasza, Kató Josiaki, Kuroda Nagamasza és Ii Naomasza voltak. Közülük Kató Kijomasza nem vett részt a döntő ütközetben, hanem Kjúsún harcolt Iejaszu ügyéért.
+Keleti hadseregParancsnokLétszám Tokugava Iejaszu fő Aszano Jukinaga fő Fukusima Maszanori fő Kuroda Nagamasza fő Hoszokava Tadaoki fő Ikeda Terumasza fő Ii Naomasza fő Macudaira Tadajosi fő Továbbiak fő Összesen: fő
Szekigaharai hadjárat bélyegkép|jobbra|250px|A hadjárat térképe
Tokugava Iejaszu szándékosan lassan haladt kelet felé, tudva Isida tervéről, és a harcot inkább két szövetségesére bízta. 40 napos utazás után, augusztus 10-én érkezett meg Edóba, de csak szeptember 1-jén indult meg Kagekacu területei felé katonával, és Ójamába vette be magát. Eközben Kikkava Hiroie, unokatestvére, Móri Terumoto fővezér Oszakában hagyásán felbőszülve titokban üzenet Tokugava két tábornokának, hogy a Móri család katonája nem fog harcolni ellenük a döntő ütközetben.
A seregek mozgósítása bélyegkép|jobbra|250px|A fusimi vár
A nyugati hadsereg augusztus 27-én ostrom alá vette a fusimi várat, ami 10 napon keresztül, szeptember 6-ig tartotta magát. A parancsnok, Torii tudta, hogy minél több időt kell nyernie Iejaszu számára. Azonban egy áruló belülről felgyújtotta a várat, a tűzben elégett a védművek nagy része, és csak 200 védő volt már életben. Ők több sikeres kitörést hajtottak végre az ellenség ellen, de a végére már csak 10-en maradtak életben, akik közösen szeppukut követtek el. Isida katonát vesztett az ostromban. Ezután szövetségeseivel az ógaki várnál egyesülve készült a keleti támadásra. Iejaszu szeptember 10-én már ismét Edóban volt katonáival, a nyugati hadjáratot tervezve. A hadjárat kulcsa a fővárost és Edót összekötő két út birtoklása volt, amiket a gifui és a kijoszui vár ellenőrzött. Előbbit Isidához, utóbbit Tokugavához hű katonák birtokolták. Iejaszu először katonát küldött a gifui várat ellenőrző Oda Hidenobu ellen, majd utánuk küldött egy fős sereget is. További katonát indított útnak fia, Tokugava Hidetada vezetésével az ország belsejében.