thumb|250px|Légifelvétel a tó északi részéről A Fertő (gyakran Fertő tó, németül Neusiedler See, ) Magyarország északnyugati határa mentén, Sopron közelében található.
A Fertő mintegy 20 ezer éves, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Nagyobb része Ausztriához, a többi pedig Magyarországhoz tartozik. A Fertő-táj és ennek részeként maga a tó is a világörökség része. Magyarországi partvidékén a Fertő–Hanság Nemzeti Park, az ausztriain a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park található.
A Balaton után Közép-Európa második legkönnyebben felmelegedő tava. Hőmérséklete nyaranta nem ritkán eléri a 30°C-ot.
Magyarországon a tó területének egynegyede, mintegy 86-88 km² fekszik.
Nevének eredete A tó nevét adó „fertő” szó már feledésbe merült jelentése mocsaras, agyagos, sáros hely volt. Ez részben ma is igaz, mert a magyar rész vízfelületének 4/5-ét, az osztrákénak felét nád fedi.
Földrajza A Fertő sztyepptó, azaz síkvidéki, szikes, sós állóvíz, sótartalma 33-szorosa a Balatonénak. Két tájegység határán alakult ki: maga a tó földtanilag a Kisalföldhöz tartozik, a nyugati partját az Alpokalja északi régiójának kistájai szegélyezik: a Fertőmelléki-dombság a Soproni-hegység nyúlványa, az osztrák Vulka-medencétől északra pedig a Lajta-hegység választja el a Bécsi-medencétől.
A tótól keletre húzódó osztrák Fertőzug tája kisebb szikes és sós tavaival, homokos síkságaival az Alföldre hasonlít, de nyáron hűvösebb és csapadékosabb annál. A dombvonulaton túl is ismét szikes rétek következnek: a Fertőzugtól délre, magyar oldalon a Fertő-medence átmeneti tája vezet át a Hanság égerlápjaihoz, mocsaraihoz és a csáfordi tőzikés erdő különlegesen gazdag élővilágához. Vízmélysége átlagosan 50–60 cm; a legmélyebb helyeken sem több 180 cm-nél.
Vízszintje erősen ingadozó, mivel csak egyetlen nagyobb vízhozamú patak táplálja, a Vulka (németül Wulka), amely a Rozália-hegység és a Lajta-hegység patakocskáinak vizével gyarapodva ömlik Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) mellett a tóba. Lefolyástalan vizében és iszapjában sok a nátrium: a víz erősen lúgos és sós, ezért a keleti partvidék szikesedik. Iszapját gyógyhatásúnak tartják. Állandó partvonala nincs, kiterjedése folyamatosan változik. 100-120 évenként kiszárad (1543, 1811-13, 1866-68), de volt olyan is, hogy Balaton méretűre duzzadt (1768-69), és öt falut elnyelt. balra|bélyegkép|325x325px|Fertő műholdképen Különlegessége az időnként, viharos szél idején előforduló ferde vízállása. Például 1888. március 29-én 81 cm-es vízszintkülönbséget mérték a tó déli partján fekvő Fertőboz és az északi partján fekvő Nezsider között. 1926 októberében az öt napig dühöngő vihar 80 km²-ről fújta el a vizet.
A tó partját övező Fertő-táj ökológiai szempontból értékes élőhelyeinek megőrzése a magyar Fertő-Hanság és az osztrák Seewinkel Nemzeti Parkok feladata.
Élővilága Ezen a vidéken találhatunk csertölgyet és molyhos tölgyet, kosborféléket, számos lepkefajt és gőtét. A nádrengeteg európai jelentőségű madárparadicsom. Akár a fészkelő, akár az átvonuló madarakat nézzük, a Kárpát-medence egyik legjelentősebb madárélőhelye. A nádasban telepesen költ a nagy kócsag, aminek itt található az egyik legnagyobb állománya: ma kb. 700 pár. Ugyancsak telepesen fészkel a vörös gém és a kanalasgém. A nádas jellemző és gyakori fészkelője a nyári lúd és az üstökösréce: tavasszal a Fertő partján több száz család legelészik. A ragadozó madarak közül ugyancsak a nádasban költ a barna rétihéja: a vadászó madarak gyakran láthatóak a part mentén is. Néhány éve újra költ a rétisas, telente pedig az itt összegyülekező sasok kísérik a vadlúdcsapatokat. A nádi énekesmadarak közül legjellegzetesebb a sitke, amelynek egyik legnagyobb állománya költ itt. Gyakori a nádi tücsökmadár, a nádirigó, a cserregő nádiposzáta, a szegélyekben pedig a foltos nádiposzáta és a színpompás kékbegy. Vonulási időszakban szinte minden európai vízimadár faj előfordul. Ez a környezet sok madár számára kínál kedvező élőhelyet. Itt fészkel a nagy kócsag, a vörös és a kanalas gém, a nyári lúd, a búbos vöcsök és a barna rétihéja. A vonulási időszakban vetési ludak, nagy lilikek több tízezres csapatai állomásoznak itt. Olyan ritka madarak is vendégeskednek ezen a vidéken, mint a rétisas, a halászsas, a vörösnyakú lúd, a kékes rétihéja és a vándorsólyom.
A tó öblözetei a kontinentális vadlúdvonulási útvonalba eső pihenőhelyek, a nyári lúd, a vetési lúd és a nagy lilik összes mennyisége egyes években meghaladhatja a 40 ezer példányt. A vadréce fajok közül a csörgő réce tömeges, de más úszóréce fajok is nagy számban vonulnak át, ilyen a kanalas réce, a kendermagos réce és a nyílfarkú réce, amelyek kisebb-nagyobb számban költenek is. A bukórécék közül a veszélyeztetett cigányréce jelentős, amely kis számban ugyancsak költ. A part menti, sekély vízborítású szikeseken költ a gulipán és a gólyatöcs, egyes években a hazánkból szinte kipusztult széki lile. E sekély vizekben a nálunk honos partimadarak mellett a messze északon fészkelő fajok egyedei is megjelennek, ilyen például a kőforgató és a vékonycsőrű víztaposó.
A védett ürge legnyugatibb hazai előfordulási helye a tó keleti partján Mekszikópusztán található.
A természeti értékek megismerésére a sarródi Kócsagvár, ez egyben a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatóságának központja is, az Osli melletti Eszterházy-madárvárta, az öntésmajori (Kapuvár, Hanság Élővilága Kiállítás), és a fertőújlaki bemutatóhelyek nyújtanak lehetőséget. A területet tanösvényeken is bejárhatjuk, a Fertő nádasába vezető Vízi rence tanösvényt kenuban evezhetjük végig.
Története A Fertő eredete és múltja sokat vitatott kérdés. Régészeti feltárások következtében tudjuk, hogy a tó környéke már az újkőkor óta lakott.
A német Neusiedl (régebben Neusiedel) elnevezés a tatárjárás után betelepített német „vendégekre” (hospites) utal.
A 4. században állítólag Galerius császár kiszáríttatta, de csakhamar újra megtelt vízzel. A 14. században kisebb lehetett a jelenleginél. A közepe táján volt a legkeskenyebb, ahol vámot szedtek. Az a fertői monda, hogy több község elöntése által Giletus fraknói herceg korában jött volna létre, teljesen alaptalan. A tó gyakori áradása és apadása több oklevélben is nyomon követhető.
A tónak a 19. században történő kiszáradása volt a legnevezetesebb. 1855-ben vették észre, hogy a tó vize a rendes partjairól visszahúzódik. Eleinte igen lassan, majd szemmel láthatóan beljebb húzódott, míg 1866 júliusában teljesen eltűnt. A fennmaradt iszap annyira telítődött vízzel, hogy veszélyes volt járni benne. A meder 1869-ig teljesen száraz volt, ezért felszántották és gazdasági épületek épültek benne. A kiszáradás oka a nagy szárazság volt, a tavat tápláló patakok vize is elapadt. A kiszáradás után belsejében sók keletkeztek, a szikpor különösen a keleti parton virágzott ki, ezt a lakók összesöpörték és szappant készítettek belőle. A kiszáradás alatt gyakran délibáb jelent meg.
A trianoni békeszerződéssel vált határmenti tóvá.
Az 1970-es években a vasfüggöny által elvágott és csak a tó megkerülésével elérhető osztrák települések közlekedésének javítására hídépítési projekt indult, ami egy kétsávos, 3.241 m hosszú, akkor Európa 2. leghosszabb hídjaként megépülő vasbeton szerkezetet jelentett volna Fertőmeggyes és Illmic között. Az építéséről Burgenland tartomány 1971. március 2-án döntött. A kor közéleti személyei által vezetett tiltakozás (Otto König, Bernhard Grzimek, Konrad Lorenz és Antal Festetics és további 20.000 aláíró) eredményeként a híd építését 1974-ben elvetették.Die nicht gebaute Brücke über den Neusiedler See (német)
A tó Fertőrákos keleti határában húzódó partszakaszán a magyar állam egy hatalmas, közel 10 milliárd forintos rekreációs beruházásba kezdett, amely során új strandterületet, vizes játszóteret, szállodát, parkolót, kempinget, éttermet és kikötőt terveztek építeni,A Fertő Part Beruházás honlapja (Fertőpart.hu, Hozzáférés: 2021. július 15.) azzal az indoklással, hogy a tó magyar oldalán is kulturált strandterület és közösségi tér jöjjön létre - a páratlan természeti környezet megóvása mellett. A projektet kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűvé nyilvánították. 2019-ben elbontották a fertőrákosi strandot, 2020-ban pedig a meder magyar oldalán állt cölöpházakat. Kiirtottak 40 hektár nádast és kivágták a fák többségét. A beruházás ellen 73 civil szervezet tiltakozott a kiemelt jelentőségű természeti értékek védelmében, majd 2021 tavaszán a Greenpeace bírósághoz is fordult a beruházást lehetővé tévő környezetvédelmi engedély visszavonása érdekében. Június elején már az UNESCO is felszólította az államot, hogy állítsa vissza a part eredeti állapotát, illetve jelezte, ha nem tervezik át a projektet sokkal visszafogottabbra, akkor elveszítheti a tájegység a világörökségi besorolását. Ausztria UNESCO-képviselője is tiltakozott a beépítés ellen, továbbá az Európai Bizottság is figyelmeztette a kormányt az ügy miatt, és a kötelezettségszegési eljárásokat megelőző egyeztetést kezdeményezett az Agrárminisztériummal, hogy kiderüljön nem sérül-e az uniós jog a kiadott környezetvédelmi engedély kapcsán.Folytatódik a Fertő-tó körüli huzavona: mégis megépülhet az állami gigaberuházás egy része (Portfolio.hu, 2020. szeptember 22.)Bíróságon megy neki a Fertő tavi építkezésnek a Greenpeace(HVG, 2021. április 28.)Az UNESCO leállíttatná a Fertő tavi gigaberuházást (Telex.hu, 2021. június 4.)Már az Európai Bizottság is figyelmeztette a kormányt a Fertő tavi beruházás miatt (168 Óra, 2021. június 14.) A Greenpeace jelzésére június végén a Rámszari egyezmény nemzetközi főtitkára is ellenőrzésbe kezdett, és részletes adatokat kért a kormánytól, valamint a magyarországi titkárságnál is kezdeményezte: vizsgálják felül a két évvel korábban a beruházásról alkotott véleményüket, amely szerint a beruházás nem jelent majd szignifikáns változást az adott élőhelyen, mert az azóta napvilágot látott részletek szerint egyértelmű, hogy az rombolná a természeti és tájképi értékeket.Tovább hízik a Fertő tavat letaroló nemzetközi botránysorozat (Napi.hu, 2021. június 29.) Nagy István agrárminiszter szerint a kormány „kiemelt jelentőséget tulajdonít a természet védelmének és a környezet tiszteletének” és azok, akik a beruházás leállításán és ellehetetlenítésén dolgoznak (az ellenzék és szószólói) idegen érdekeket képviselnek.Nagy István: a Fertő Part beruházás a gazdaság élénkítését is szolgálja majd (SopronMedia.hu, 2021. július 12.) A Miniszterelnökség pedig úgy reagált: „[a beruházás] az összes hazai és nemzetközi jogszabály által előírt engedéllyel rendelkezik”.Hiába a tiltakozás, tovább folytatják az építkezést a Fertő tónál (RTL Klub – Híradó, 2021. július 4.) Az újabb fejlemények egyértelműen igazolják a beruházás ellenzőinek aggályait.https://atlatszo.hu/kornyezet/2021/11/17/diszletkent-hasznaljak-es-tonkreteszik-a-nemzeti-parkot-a-luxusberuhazashoz/ (Átlátszó.hu2021. november 17.) Fertőrákos turisztikai forgalma ennek következtében csökkenésnek indult. A szomszédos Fertőmeggyes és Ruszt vonzóbb célpont lett.
Települései thumb|250px|Csónakkikötő Fertőrákoson 2012-ben (Zárójelben a helység német neve szerepel.) Sopron, Balf – Fertőrákos – Fertőmeggyes (Mörbisch) – Ruszt (Rust) – Oka (Oggau) – Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) – Feketeváros (Purbach) – Fertőszéleskút (Breitenbrunn) – Sásony (Winden) – Nyulas (Jois) – Nezsider (Neusiedl am See) – Védeny (Weiden) – Pátfalu (Podersdorf) – Illmic (Illmitz) – Mosonbánfalva (Apetlon) – Pomogy (Pamhagen) – Sarród – Fertőd – Fertőszéplak – Hegykő – Fertőhomok – Hidegség – Fertőboz – Nagycenk
Jegyzetek
Források
Révai nagy lexikona (Budapest, 1913) VII. kötet 441. o.
Irodalom Békési Sándor: Fenséges pocsolya: A Fertő. Egy táj kultúr- és szemlélettörténetéről, in : Soproni Szemle, 63 (2009) 2, 185-202 o. Dékány Tibor: A Fertő tó és vidéke. Világörökség, Budapest, Corvina 2011, .