Sinj (ejtsd: Sziny) város Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Fekvése Splittől 34 km-re északkeletre, a dalmát Zagora szívében elterülő széles völgyben fekszik, melyet a Kamešnica-, a Svilaja- és a Dinári-hegységek határolnak. A termékeny Sinji mezőt a gyorsfolyású és hidegvizű Cetina vize öntözi.
Nevének eredete Az illírek idejében „Osiniata” nevű erődített településük állt itt, majd a rómaiak idejében az „Osinium” nevet viselte. A római névből a középkorban „Fsini”, „Zyn”, „Syn”, „Syngh”, „Sfinga’, „Wssy” elnevezés lett. A 6. és 7. században a bizánci uralom alatt az „Asinio” nevet viselte. A várat írásos forrás, egy adománylevél 1341-ben „Fsini”, vagy „Frini” alakban említi először. Ezt követően 1345-ben „castrum regale Zyn” alakban szerepel.
A község települései Közigazgatásilag Bajagić, Brnaze, Čitluk, Glavice, Gljev, Jasensko, Karakašica, Lučane, Obrovac Sinjski, Radošić, Suhač, Turjaci és Zelovo települések tartoznak hozzá.
Története Sinj ókori története A Dinári és a Svilaja-hegységek által határolt terület termékeny földje, legelői, erdői és vizekben gazdag térsége már ősidők óta ideális lakhelyet nyújtott az ember számára. Az ember legrégibb nyomai a Cetina forrásvidékén, Bitelićnél, Dabar és Rumin felett, Otišićnál és Vrdovón található barlangokban kerültek elő. Ezekben a barlangokban kőszekercéket, őrlőköveket, kőkéseket, nyílhegyeket és lándzsahegyeket találtak, melyek a sinji múzeumokba kerültek és a kőkorszaki élet mindennapjairól mesélnek. Számos újkőkori és vaskori, kőből rakott halomsírral találkozhatunk a Sinji mező felett területeken, de bronzkori és vaskori lakóhelyek maradványai találhatók a Cetina Dugiša nevű szigetén is. A mai Dalmácia területén i. e. 1000 körül egy indoeurópai népcsoport az illírek és azoknak is egyik harcias törzse a dalmátok telepedtek le. Jelenlétükről tanúskodnak a környező magaslatokon található ókori vármaradványok. Az illíreknek nincsenek írásos emlékeik, de számos római forrás emlékezik meg a harcias dalmátokról, akik a Neretva és a Krka folyók közötti területen éltek, így szállásterületük központja a Cetina vidékére esett. A dalmát ellenállást megtörve i. e. 156-ban a területet a rómaiak hódították meg. Ennek ellenére a mai Sinj környékén jelentős dalmát népesség maradt. A mai Sinj elődjét a Cetina jobb partján fekvő mai Čitluk területére eső Aequum városát Claudius római császár alapította Kr. u. 42-ben. Ebből az időből számos szobortöredéket és épületmaradványt találtak a város területén. A római uralomnak 375-ben a hunok hódítása vetett véget.
250px|bélyegkép|jobbra|A Sinji Boldogasszony kegyképe Sinj története a kora középkortól a velencei uralom végéig 530 körül a területet a Bizánci Birodalom szerezte meg, majd 614-ben a hódító avarokkal együtt szláv törzsek érkeztek erre a vidékre. A 925-ben megalapított horvát állam azonban nem volt hosszú életű és a horvát területekkel együtt az akkori Cetina is a magyar királyok uralma alá került a 11. század végén. A 14. században a vár és a város a Subicsok birtoka lett, majd Nepilić Iváné és 1434-ig a Nepiliceké maradt. Kihalásuk után több birtokosa volt, majd 1536-ban elfoglalta a török és az Oszmán Birodalom része lett. A város sokat szenvedett a kíméletlen török uralom alatt, de Sinj vára csak 1686-ban szabadult fel. Ezután a várat a velenceiek erősítették meg. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. 1715. augusztus 7-én Mehmet pasa serege támadta meg a várost. Bár a török sereg számbeli fölényben volt és jobb fegyverzettel rendelkezett augusztus 15-én mégis vereséget szenvedett a hősiesen harcoló horvátoktól. Azóta ez a nap, amely éppen Nagyboldogasszony ünnepére esik a város nagy ünnepnapja. E csodás győzelmet Sinj népe mindig is a Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, melynek kegyképét abban az időben a várban őrizték, majd a harcok elől a vár alá, a ferences kolostorba menekítették, nehogy a török meggyalázza. Hálából a Szűzanya segítségéért Balbi kormányzó a városi tisztségviselőivel nyolcvan aranydukátot gyűjtetett össze és Velencébe küldette azt, hogy a kegyképnek aranykoronát csináltasson. A korona alsó részére a következő feliratot vésték: „In perpetuum coronata triumphat – Anno MDCCXV” (Mindörökre megkoronázva a győzelemre – 1715. év). A török feletti nagy győzelem tiszteletére a sinjiek minden évben hagyományos vitézi tornát tartanak, melyet Sinjska alka néven ismernek. A velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a városba, de a nép jobban szerette volna, ha a Magyar Királyság részeként a Horvát bánság része lett volna.
Sinj története az újkortól napjainkig 1798-ban megnyílt a város első iskolája. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. Dalmácia osztrák uralom alá kerülése alkalmából 1818-ban I. Ferenc látogatást tett a tartományban, mely során meglátogatta Sinj városát is. Ez alkalomból a sinjiek megrendezték az Alka futamot, mely annyira tetszett a császárnak, hogy ezt követően évenkénti támogatást biztosított a számukra. 1854-ben Sinjben nyitották meg a spliti ferencesek Dalmácia első horvát nyelvű gimnáziumát, mely ma is működik. Stratégiai fekvése miatt Sinj Dalmácia egyik legjelentősebb katonai parancsnoki székhelye lett. A 19. század végén a város gazdaságilag is sokat fejlődött, mely a kereskedelem és a közlekedés fejlődésén alapult. Létrejött a vasúti összeköttetés Split városával és a Cetinán épített hidak segítségével közúti kapcsolat létesült a térség többi településével és Boszniával is. 1898-ban nagy földrengés okozott jelentős károkat a településen. 1914-ben a Kosinac-forrás vizével biztosították a város ivóvízellátását. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A két háború közötti időszak a helyi társasági és kulturális élet fejlődésének korszaka. Ebben az időszakban két amatőr színjátszó társulat, nagy létszámú énekkarok, két fúvószenekar, filharmonikus zenekar alakult és a helyi gimnáziumok sok művelt és képzett helyi szakembert adtak a városnak. A sportok közül elsősorban a lovassport fejlődött a cetinai régióban, mely évente lóversenyt is rendezett. Ma a városban két lovasklub is működik, az Alkar és az Alamo. A második világháború idején Sinj a Független Horvát Állam része lett, de a lakosság ellenségesen viszonyult az olasz és német megszállóhoz. Ezért Sinj az antifasiszta ellenállás egyik központja lett ezért a város és környéke gyakran vált a hatóságok megtorlásainak színhelyévé. A cetinai körzetben megszállók a megtorlások során 1888 személyt gyilkoltak meg, 59 falut égettek fel és 2933 lakóházat romboltak le. 1944. október 25-én szabadították fel a népi felszabadító hadsereg egységei a megszállás alól. A felszabadító harcokban a város 509 lakosa vett részt. 2011-ben városnak 11 478, a hozzá tartozó településekkel együtt 24 826 lakosa volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2.058 2.243 2.649 2.831 3.224 3.608 3.633 3.720 3.683 4.444 5.487 6.931 9.177 11.378 11.468 11.478 300px|bélyegkép|jobbra|Sinji alkarok díszegyenruhában Nevezetességei Határában állnak Sinj középkori várának romjai.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5038. A régészeti feltárások leletei alapján elmondható, hogy ezen a helyen már közel ötezer éve is állt erődítmény. A legkorábbi leletek a rézkorból, az i. e. 2500 és 1900 közötti időből származnak. Az illírek idejében „Osiniata” nevű erődített településük állt itt, majd a rómaiak idejében az „Osinium” nevet viselte. A római névből a középkorban „Fsini”, „Zyn”, „Syn”, „Syngh”, „Sfinga’, „Wssy” elnevezés lett. A 6. és 7. században a bizánci uralom alatt az „Asinio” nevet viselte. A várat írásos forrás, egy adománylevél 1341-ben „Fsini”, vagy „Frini” alakban említi először. Ezt követően 1345-ben „castrum regale Zyn” alakban királyi várként szerepel. Ekkor adományozza I. Lajos magyar király Nepilić Ivan grófnak, akinek ezután állandó székhelye lett. 1435-ben rövid időre a Frangepánok szerezték meg, majd 1453-ig Tallóci Péter horvát bán birtoka volt. A 15. század közepétől a török többször próbálta elfoglalni, de ez csak 1536-ban sikerült. 1686-ban szabadult fel és velencei birtok lett. 1709-ben egy földrengés súlyosan megrongálta. 1715-ben a velenceiek sikerrel védték meg a töröktől. Az 1768-as és az 1796-os földrengés újra megrongálta, ekkor kezdődött el a pusztulása. Az addig a várban élt lakosság a vár alatti Podvarošra költözött. A vár anyagának nagy részét az új házak és egyéb épületek építéséhez használták fel, maradványait benőtte a növényzet. A délszláv háború idején a romokat, főként az északi és északnyugati részt számos akna- és gránáttalálat érte. 2004-ben a feltárási munkákat követően elkezdődött a falak újjáépítése, mely a terv szerint 2015-re fejeződött be. A kis templom, amely ma a vár területén áll 1887-ben épült a rámai bevándorlók érkezésének kétszázadik évfordulóján. Szimbóluma annak a fogadalomnak és szövetségnek, melyet cetinai nép a Szűzanyával kötött. Égi pártfogójuk tiszteletére a sinjiek 2008-ban a várban bronz szobrot építettek a Sinji Boldogasszony tiszteletére, mely Josip Marinović akadémiai szobrászművész alkotása. Az ösvényre, mely a hegy lábától a várban álló templomhoz vezet 14 állomásból álló keresztutat létesítettek. Minden stáció egy egy ismert horvát művész alkotása.