Perecse

Perecse község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.

Fekvése A vármegye északi peremén helyezkedik el, közvetlenül a szlovák határ mellett, a Cserehát dombvidék északi részén, a megyeszékhely Miskolctól 55 kilométerre északkeletre. Közigazgatási határa mintegy 9 kilométer hosszban egybeesik az államhatárral.

A környező települések a határ magyar oldalán: északkelet felől Kány (légvonalban 3, közúton 10 km), délkelet felől Büttös (6 km), dél felől Krasznokvajda (5 km), nyugat felől pedig Keresztéte (légvonalban 3,5, közúton 11 kilométer). Külterületei messze elnyúlnak a falutól északnyugati irányban, ennek köszönhetően határos még Pamlénnyal, Viszlóval és Tornaszentjakabbal is. A határ túloldalán a legközelebbi település a szlovákiai Jánok (Janík). A legközelebbi város: Encs, 27 km-re.

Megközelítése Zsáktelepülés, csak a 26 126-os úton érhető el, amely Krasznokvajda közigazgatási területén ágazik ki az ott húzódó 2624-es útból, pár méterre a 2613-as út betorkollásától. Tömegközlekedéssel a Volánbusz által üzemeltetett 3718-as járattal közelíthető meg.

Története Középkor Neve egy szláv eredetű, de magyar kiejtésű szóra megy vissza, melynek jelentése bizonytalan. Jelenthetett ’patak mentén fekvőt’, de ’mosót’ is. Ez utóbbi esetben a fejedelemi udvarházak számára mosásra kötelezett szolgák, úgynevezett „kénytelenmosók” által lakott falut értettek alatta.Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988. 334. A kérdés történetileg eldönthetetlen, mindkét jelentés elképzelhető. A falu – mint a környékbeli falvak mindegyike – egy patak mentén fekszik, és a 13. század közepéig királyi, illetve hercegi birtok volt.

A tatárjárás előtt Kálmán herceg adományozta más birtokokkal együtt a talán már a 12. században megalapított jászói premontrei prépostságnak. Első említése 1255-ből származik, amikor a Tornában időző IV. Béla király megerősítette a prépostságot korábbi jószágai birtokában, többek közt a testvére, Kálmán herceg által adott Perecse földben. Kálmán herceg adományának jogalapját nem ismerjük, nem tudjuk, hogy megkapta-e valaha a keleti vármegyéket hercegségként.Fejér: Codex diplomaticus IV/2. 299–303. A falu Árpád-kori történetére: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 1987. István ifjabb király 1262-ben a földet elvette a prépostságtól, és bozitai telepeseknek adta, mivel Bozita határainak szűkössége miatt nem volt képes eltartani az ott lakókat. Cserében a prépostság az eddig az abaújvári várhoz tartozó Kércs földet – a mai Hernádkércset – kapta meg. A cserét az tette lehetővé, hogy IV. Béla király idősebbik fia, István herceg 1260 óta Erdély és Kelet-Magyarország egy részének, többek közt Abaúj vármegyének volt az ura, majd 1262 végén felvette az ifjabb királyi címet és hatalmát egészen a Dunáig kiterjesztette.Fejér: Codex diplomaticus IV/3. 77–79; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Bp. 1899. II. 251; Zsoldos Attila: Családi ügy. Bp. 2007. 26. A csere nem tetszett a prépostságnak, és egy IV. Béla nevére hamisított oklevéllel próbálták meg azt semmissé tenni, de törekvésük nem járt sikerrel.jászói prépostság magánlevéltára 7–73. (DF 232840.) – Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1345.sz. 1323-ban az Aba nemzetségbeli Gagyi család kezén találjuk. Ugyanekkor a mai Jánok határába olvadt Raksony határosaként említik.Anjou-kori oklevéltár VII. 329. sz. (155) 1344-ben megállapították egyfelől Jánok, másfelől Büttös és Vajda – a mi Krasznokvajda része – határait, és ekkor leírták a perecsei határok egy részét is: a Szirák völgy fölött indult, ahol Vajdával volt határa, majd Büttös következett, végül a Perecse–Büttös–Kány hármashatárnál ért véget. E határok megegyeznek a falu mai határaival. A néhány évvel későbbi határjárás is e vonalat erősítette meg.Anjou-kori oklevéltár XXXI. 185, 746, 799. sz. (124, 391, 415) A prépostság 1354-ben próbálta visszaszerezni a falut. A préposti címet szabálytalanul, választás nélkül, csupán a király kinevezéséből viselő Miklós pert miatta, amit meg is nyert. A per során alábecsülték Perecse nagyságát, mindössze három ekealjat – királyi mértékben mérve 660 katasztrális holdat – adtak meg, utóbb azonban megjegyezték, hogy a valóságban öt ekealjnál – 1100 katasztrális holdnál – is nagyobb területet foglal magába. Mivel a falu területe a 14. század közepéhez képest nem változott, ez a szám is jóval kisebb valós nagyságánál. A 19. század közepi felmérés szerint ugyanis 1511 katasztrális hold a területe. A prépost időközben a falu elidegenítését is fontolgatta, amelyet a Gagyiak is vissza akartak szerezni.Anjou-kori oklevéltár XXXVIII. 176. sz. (176); 1356: XL. 303. sz. (205); 1360: jászói prépostság magán lt. 7–79. (MNL OL DF232845.); Magyarország helységnévtára. Bp. 1882. Ezután a prépostság és a Gagyiak egyaránt igényt tartottak rá. A rá vonatkozó iratokat Gagyi Balázs valamikor az 1439-ben kezdődött zavaros idők során egy kassai polgárnál helyezte el a nagyobb biztonság kedvéért, és a család tagjai 1472-ben kapták vissza.Kassa város lt. Schwartzenbachiana 415, 416 (MNL OL DF 270454, 270455) A falut ott találjuk a jászói prépostság birtokainak 1406-ban, 1407-ben és 1481-ben készült felsorolásaiban.jászó prépostság magán lt. 7–84, 7–85, 12–221. (DF 232850, 232851, 232990) Valódi birtokosai a Gagyiak voltak. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 15 telken hajtották be az adót. A falu birtokosa Gagyi László volt, és a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal feküdt egy járásban.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 30. Hogy a jászói premontreieknek ugyanekkor bármi részei lettek volna itt, nem bizonyítja semmi.

Gagyi Balázs halála után Mátyás király két udvari embere, Dési Péter kamarás és Endrédi Fica Dömötör palotás a maga számára kért adományt a Gagyiak több birtokára, így Perecsére is. A Gagyiak 1472-ben sikerrel védték meg öröklött birtokaikra vonatkozó jogaikat, Keresztétét és Perecsét azonban örökre átengedték Désinek és Ficának.jászói konvent hiteleshelyi lt. F–1–15. (MNL OL DF 250738); MNL OL DL 66719. Fica Dömötör 1476-ban minden Abaúj vármegyei birtoka, így perecsei birtokrésze is mentességet kapott a kamara haszna nevű királyi adó fizetése alól.Kassa város lt. collectio Schwartzenbachiana (MNL OL DF 270478)

Egyházas hely volt, papja, Pál 1332-ben 15 garasra becsülte tizedfizetési kötelezettségét, 1333-ban 13, 1334-ben 5, 1335-ben 6 garast fizetett pápai tized címén. Kőből épült egyházát 1354-ben említették.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 131; Anjoukori oklevéltár XXXVIII. 176. sz. (171)

A mai Perecse külterületén, a lakott résztől északra, egy patakvölgyben feküdt Szirákó, melyet 1323-ban – akárcsak Keresztétét – földnek neveztek, ami azonban azt is jelenthette, hogy akkor még lakott volt.Anjoukori oklevéltár VII. 329. sz. (155) 1344-ban már csak Szirák-völgynek nevezték, ezt őrzi többek között a második katonai felmérés térképén a Szirako völgy. A Hármashatár-hegy – a második katonai felmérés térképén Tri Hottar Hora – ma a völgytől délre fekszik, 1344-ben azonban vitatták, hogy a völgytől északra, vagy délre fekvő dombvonulat-e Büttös, Vajda és Jánok határa.Anjoukori oklevéltár XXVIII. 636. sz. (363–365) Nem állapítható meg, hogy mikor néptelenedett el. Valószínűleg 13. század végi, 14. század eleji társadalmi és mezőgazdasági átalakulás során hagyták el lakói. Ez utóbbi jelenség Abaúj vármegye vidékén, az Ida völgyében többfelé megfigyelhető.Draskóczy István: Adataok a Mátraalja és az Ida völgye középkori településtörténetéhez és agrártörténetéhez. Agrártörténeti Szemle 19 (1977) 367.

Kora újkor Perecse, mint a jászói uradalom faluja a középkor végén végleg visszakerül a jászói premontrei prépostság birtokába. 1514-ben Pál jászói prépost és Karácsondy Gergely konventuális az országbírónál tiltakozik Szapolyai János erdélyi vajda és fivére, György, a tornai vár urai ellen a prépostsági uradalom Abaúj vármegyei birtokai: Jászó mezőváros, Felső-Mecenzéf, Alsó-Mecenzéf, Mindszent, Rudnok, Debrőd, Jászóújfalu, Gecse (ma: Jasov, Medzev, Poproč, Rudník, Debraď, Nováčany, Geča Szlovákia), Kércs, (ma: Hernádkércs), Nyésta, Novaj (ma: Novajdirány), Monajkendi (ma: Kendi-tanya Monaj község területén), Pocsaj (ma: puszta Léh határában) és Perecse falvak jogtalan elfoglalásától.Spilka Lőrinc: Jászó története 1243-tól-1552-ig. Különlenyomat a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői Szent-Norbert Gimnáziuma 1942–1943-i Évkönyvéből. Gödöllő, 1943. 41. (445.) Az uradalmat a premontrei szerzetes kanonokok a konvent hiteleshelyét is befogadó jászói kolostorkomplexumból irányították, amelyet a 15. század közepe óta Jászóvárnak is neveztek, miután 1436-ban királyi engedéllyel erőddé építették át.Zsigmond király engedélyezi I. Szaniszló jászói prépostnak, hogy monostorát, amelyet gyakran feldúltak gonosztevők, mégpedig saját jobbágyaik, a szerzeteseket is legyilkolva, vár vagy kastély formára, tornyokkal, bástyákkal, várfalakkal megerősítse, Székesfehérvár, 1436. jan. 26. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DF 232925 A 16. század közepén egy összeírásban az alábbi települések tartoztak a jászóvári premontrei uradalom joghatósága alá: Jászó mezőváros, Alsó- és Felső-Mecenzéf, Mindszent, Újfalu fele része, Rudnok, Debrőd, Nyésta, Alsó-Novaj, Perecse és Monaj puszta.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 156 Urbaria et conscriptiones 28/45 Az uradalom a Cserehát nevű régióban több faluval rendelkezett (Alsó-Novaj, Kendi-Monaj, Nyésta, Perecse), ezek közül Nyésta volt a legnépesebb. 1551-ben és 1553-ban az uradalomhoz tartozó településeket a dikális vagy portális adó néven is ismert királyi rovásadó összeírásába az alábbi portaszámokkal, azaz adóképességgel vették fel: Jászó 17/22, Rudnok 36/18,5, Alsó-Mecenzéf 9/20, Felső-Mecenzéf 6/9, Újfalu 10/12, Debrőd 8/8,5, Mindszent 7/8; illetve Nyésta 12/11, Perecse 6/6, Alsó-Novaj 5/4, Kendi-Monaj 3/2,5.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 156 Urbaria et conscriptiones 9/15; Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I–II. MOL, Budapest, 1990 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16.) I. 84–90.

A jászóvári Keresztelő Szent János-prépostság az 1550-es évektől egészen 1697-ig, a premontrei rend visszaállításáig világi papok, ún. kommendátorok kormányzása alá kerül, sőt a 17. század első harmadában átmenetileg nem egyházi személyek is megszerezik, akik így az uradalom bevételeit is élvezhetik. 1637-től a prépostságban lakó egri püspökök egyben jászói kormányzó prépostok is, az első püspök-prépost Lippay György egri püspök(1637–1643) volt, a szerzeteseket pedig a jászói és környékbeli plébánosok mint világi konventuálisok helyettesítik. A püspöki korszak előtti idők kiemelkedő jászói prépostja volt 1629–1639 között Telekessy (Telekesy/Telekesi) István, aki a leleszi préposti méltóságot is viselte. Telekessyt 1639-től Lippay György egri püspök (1637–1643) követi a jászói préposti javadalomban és méltóságban, aki püspökként a kolostorba is beköltözhetett egri kanonokjaival, és egészen 1650-ig, az egri püspök éskáptalan Kassára való visszaköltözéséig, Jászóvár lett a püspöki rezidencia. A török kor utolsó világi jászói prépostja, így a jászói uradalom földesura Fenesy (Fenessy) György egri püspök (1687–1699) volt. Bár Thököly Imre felső-magyarországi hadjárata és „királysága” során 1685-ben rövid időre elfoglalta a prépostságot és főként javait, Thököly leverése és elfogása után a birtokok visszakerültek a prépostsághoz.