Rodosz (sziget)

bélyegkép|265px|Műholdfelvétel Rodosz szigetéről

RodoszA város nevének gyakori hibásan átírt formája Ródosz, az ÚNMH. a Rodoszt mint hagyományos alakot megtartani rendeli. Az omikron még hangsúllyal sem írandó át hosszú ó-val: erre a görögöknek ugyanis külön betűjük van, az ómega. (ógörög helyesírással: Ῥόδος; újgörög helyesírással: Ρόδος) görög sziget az Égei-tengerben, Anatólia délnyugati partja közelében, 18 km-re a Kara-foktól. A Dodekanészosz-szigetcsoport legnagyobb tagja.

Lakossága 117 ezer fő (2007-ben), amely mintegy fele Rodosz városában él.Rodosz, a görög belügyminisztériumm adatai

A rodoszi kolosszus az ókori világ hét csodájának egyike, egy óriási szobor volt, amelyet az Rodosz város kikötőjének bejárata felett állítottak fel.

A 21. században a sziget Európa egyik népszerű turisztikai célpontja.

Nevének eredete A sziget nevét a rózsa szó ógörög megfelelőjéből vezetik le. Valószínűleg az őshonos, és ma is buján tenyésző gránátalma virágáról kapta ezt a nevet. Ógörög neve Rhodosz, latin neve Rhodus; latin nyelvű tárgyesetéből magyar kiejtéssel alakult ki a régies magyar Rodom változat.

Földrajz thumb|left|Rodosz domborzati térképe bélyegkép|265px|A legközelebbi török part, a Kara-fok a Rodosz és Szími közötti hajóúton Rodosz a negyedik legnagyobb görög sziget (Kréta, Évia és Leszbosz után) és a Dodekanészosz szigetcsoport legnagyobb tagja. Legnagyobb hosszúsága, északkelet-délnyugat irányban, 73 km, legnagyobb szélessége északnyugat-délkelet irányban 25 km. Az Égei-tenger határvonalát alkotja, tőle délkeletre a tulajdonképpeni Földközi-tenger, illetve annak időnként Levantei-tengernek is nevezett része terül el. A török partok legközelebbi nyúlványai mindössze 18 km-re vannak.

A sziget tektonikailag aktív zónában helyezkedik el, az északra nyomuló afrikai lemez a történelem során gyakran okozott jelentős károkkal járó földrengéseket. (I. e. 227., a Kolosszus leomlása; i. sz. 155., 515., 1481., 1926.)

Partvonala több mint 200 km hosszú, a nyugati parton szürke homokos, kavicsos strandok a jellemzőek, a keleti parton homokos öblök találhatók a mészkősziklák előtt.

A sziget belseje dombos, változatos. Két magas terület emelkedik ki, az egyik a sziget legmagasabb csúcsával, az 1215 m-es kopár Atávirosz-heggyel valamint a 823 méteres Akramítisszel, a másik hegycsoport legmagasabb hegye az erdővel borított Profitisz lliasz (798 méter).

Állandó folyók nincsenek a szigeten, csak néhány forrás és kis patak (Epta Pigesz, Petaludesz). A téli esős évszakban a kiszáradt folyómedrek, aszóvölgyek megtelnek rohanó vízzel.

Történelem Szórványos régészeti leletek (kőszerszámok Koumelosz és Kalithiesz mellett) szerint Rodoszon már a neolitikumban, az i. e. 40. században éltek emberek, valószínűleg anatóliai bevándorlók. Az első azonosítható népcsoport a káriaiak voltak. A föníciaiak kereskedelmi telepeket és templomokat építettek. Az i. e. 16. században a minószi civilizáció hatókörébe került, Krétáról érkezett telepesek alapították a jaliszószi, kamiroszi és lindoszi településeket. Ezek és más helynevek is (mint Atávirosz) még nem-görög eredetűek.

A minószi civilizáció hanyatlása után, i. e. 1450 körül a mükénéi kultúrát képviselő akhájok foglalták el a szigetet. Homérosz szerint Rodosz kilenc hajóval járult hozzá az akhájok későbbi trójai háborújához, ezeket Héraklész fia, Tlepolemosz vezette.

A görögök betelepülése thumb|265px|Kameirosz ókori görög romjai A dórok i. e. 11. században érkeztek észak felől, és hamarosan Rodoszt is megszállták. Az itteni három település irányítását is átvették, és azokat az i. e. 8. században Kosszal, valamint a kis-ázsiai partokon lévő városaikkal, Halikarnasszosszal, Knidosszal egyesítve szövetséget, úgynevezett hexapoliszt (hat város) hoztak létre. Ezek a poliszok megőrizték függetlenségüket, de erős politikai és gazdasági kapcsolatokat létesítettek. Az unió évszázadokon át virágzott, tagjai kereskedtek Ciprussal, Egyiptommal, Szíriával, a föníciaiakkal és természetesen a görög államokkal is. A fő kereskedelmi útvonal kelet felé vezetett a part menti hajózás révén. A rodosziak a kilikiai Tarsusban is kereskedelmi állomást hoztak létre i. e. 800 körül, de ez utóbbit i. e. 696-ban az asszírok támadása elpusztította. Ekkoriban hozták létre a lükiai Faszilíszban a kereskedelmi raktáraikat. Rodosz később, más görög poliszokkal együttműködve, kolóniákat létesített Szicíliában (Gela, i. e. 688), Dél-Itáliában, a Baleár-szigeteken, az észak-afrikai partokon (Kiríni), az Ibériai-félsziget és a mai Franciaország földközi-tengeri partjain is.

I. e. 615 után rodosziak, más görög városállamokból származó társaikkal együtt az ókori Egyiptomban, Náfkratisz városában is megtelepedtek. Az i. e. 6. század elején két jaliszószi zsoldos, Telephosz és Anaxenor nevét vésték a núbiai Abu Szimbel-i óriási szobrokra.

A rodoszi városállamokban nem csak a kereskedelem virágzott, hanem a kézművesség is. A rodoszi kerámia vetekedett a korinthoszival és saját vonásokkal rendelkező aranyművesség is kialakult.

A görög–perzsa háborúk elején, i. e. 490-ben I. Dárajavaus perzsa király hadvezére, Datis (Datus) még sikertelenül ostromolta Lindosz várát, de néhány évvel később már sikerült elfoglalniuk a perzsáknak a szigetet. Rodosz így a szalamiszi csatában már a perzsák oldalán harcolt 40 hajóval. A nagy athéni győzelmek után Rodosz belépett a Déloszi Szövetségbe (i. e. 479), amelyet Athén és más égei-tengeri városállamok alapítottak.

A perzsa háborúk után a befolyásos Eratidesz család irányította Jaliszósz emelkedett ki a rodoszi városállamok közül. A család egyik tagja, Diagórasz i. e. 464-ben olimpiai bajnokságot nyert, ami híressé tette városát a hellén világban. Diagórasz fia és unokája is olimpiai bajnok lett. A család politikailag szembefordult Athén befolyásával és a peloponnészoszi háború idején – egy jelentős spártai győzelem után – meggyőzték honfitársaikat: Rodosz átállt a másik oldalra és Spártával szövetkezett.

Diagórasz fia, Dorieusz kezdeményezte a három rodoszi polisz, Jaliszósz, Kamirosz és Lindosz összefogását is egy közös városállam létrehozására a sziget stratégiai fontosságú északi csücskében. I. e. 408-ban tárgyalások útján létrehoztak egy alapokmányt arról, hogy az új város közös adminisztráció és népgyűlés (ekklészia) alatt fog működni, közös tanácsa (bulé), és három fő végrehajtó tisztviselője, prütanisza lesz. Az új város neve a „Rodosziak démosza” (δῆμος Ρόδου), védőistene Héliosz napisten lett, az ő papja volt az arkhón, a prütaniszok elnöke. Az új várost a milétoszi Hippodámosz műépítő tervei szerint, szabályos alaprajzzal építették fel. A sziget három démoszra történt felosztása megmaradt, de ezek ettől fogva már csak a helyi ügyekben voltak illetékesek.

A szigetnek az anatóliai partokhoz közel fekvő hadikikötője kitűnően kontrollálhatta a kor part menti hajózását. Rodosz hatalma ezután gyorsan növekedett és különböző gyarmatokat alapított. I. e. 396-ban egy spártai-perzsa konfliktus során Rodosz újra átállt, ezúttal a perzsák oldalára. A polisz a Spárta-ellenes görögök és a velük tárgyaló perzsa követek találkozóhelye lett. Dorieusz a Peloponnészoszt is felkereste titokban, hogy Spárta-ellenes lázadást szítson, de elfogták és kivégezték.

I. e. 364-ben, amikor Epameinóndasz egy boiótiai flotta élén tengerre szállt, Rodosz egy ideig a szövetségese volt. I. e. 357-ben Mauszolosz káriai fejedelem ösztönzésére a rodosziak szövetséget kötöttek Büzantion (Βυζάντιον) polisszal, a későbbi nagy hatalmú Bizánc elődjével, amely Athén ellenfele volt. Rodoszt Khiosz, Kosz és más poliszok is követték, és a bekövetkező háborúban az embatai tengeri csatában vereséget mértek Athénre i. e. 355-ben.

Kária időközben egyre nagyobb befolyásra tett szert Rodosz felett. Mauszolosz halála után nővére, hitvese és egyben utódja, Artemiszía i. e. 351-ben megostromolta a várost és elpusztította flottáját. Csak jóval Artemiszía halála után, i. e. 340-ben tudtak a rodosziak megszabadulni a káriaiaktól. bélyegkép|balra|"A széttárt lábú rodoszi kolosszus lándzsával a jobb kezében és karddal a bal kezében a kikötő bejárata felett, amelyen áthalad egy hajó. Ábrázolás 1580 körül Nagy Sándor felemelkedésekor, i. e. 332-ben Rodosz a szövetségese lett. Beleegyezett egy makedón helyőrség állomásoztatásába és segítséget nyújtott Türosz ostromához. Nagy Sándor halála után azonban elűzték a helyőrséget és az egyiptomi Ptolemaioszokkal építettek ki kapcsolatokat. Emiatt a Ptolemaiosz ellenfele, I. Antigonosz makedón király utódja, Démétriosz i. e. 305-304-ben egy éven át ostromolta Rodoszt. A korban szinte erejű csapatokat és ostromgépeket sorakoztatott fel, de eredménytelen maradt. A sikertelen ostrom után a hadigépek a vár körül maradtak. Rodosz lakói ezeket eladták és ellenértéküket felhasználták a híres rodoszi kolosszus, a világ hét csodájának egyike felépítéséhez.

Rodosznak ezután sikerült szerződésben rögzítenie függetlenségét mind Ptolemaiosz, mind Antigonosz utódaival szemben. A sziget ezután a Karthágótól Mezopotámiáig terjedő tágabb térség közvetítő kereskedelmének egyik fő központja lett, másfél évszázados gazdasági virágzás következett. Rodosz tengerészeti törvényeit az egész Földközi-tengeren elfogadták és érvényüket később a rómaiak is elismerték. I. e. 220 körül a rodosziak befolyásukkal képesek voltak megakadályozni, hogy a bizánciak adót vessenek ki a Helleszpontoszon áthaladó gabonára. Művészet és tudomány virágzottak Rodoszon, híres szobrásziskola jött létre. A sziget lakossága elérte a főt, a szigeten pedig szobor állott.

I. e. 227-ben egy földrengés romba döntötte Rodosz város falait és a Kolosszust is. A súlyos károk enyhítésére csaknem az összes görög város segítséget küldött Rodosz számára. A város gazdasági hatalma végül is nem rendült meg túlzottan, de a Kolosszust nem állították helyre, mert ez egy jóslat szerint újabb katasztrófát okozhatott volna.

A görög világban az i. e. 3. század végén V. Philipposz makedón király hatalma emelkedett fel. Rodosz befolyását fenyegetve érezte, ezért Bizánccal, Pergamonnal, Kosszal együtt Róma pártjára állt a makedónokkal szemben, és a künoszkephalai csatában hozzájárult a döntő győzelemhez. Rodosz ugyancsak Róma oldalán harcolt i. e. 190-ben a III. Antiokhosz szeleukida uralkodó ellen vívott, Side melletti tengeri csatában, ahol a szeleukida hajóhadat Hannibal vezette; jutalmul a rómaiaktól nagy kis-ázsiai területeket, Lükiát és Kária déli részét kapta. A rodoszi városállam így hatalma új csúcspontjára érkezett, szárazföldi hódításai mellett „oltalma alá vette” a déloszi szentélyt és a görög szigetek körülötte csoportosuló közösségét.

Római-bizánci befolyás

V. Philipposz utódjával, Perszeusz makedón királlyal Rodosz jó kapcsolatokat ápolt, talán fékezendő a rómaiak gyors emelkedését. Ez a politika azonban nem sok sikert hozott, mert a rómaiak i. e. 168-ban a püdnai csatában Perszeusz és szövetségesei döntő vereséget szenvedtek. A rómaiak büntetése nem maradt el: Rodosznak le kellett mondania a kis-ázsiai birtokairól, Kária legdélibb részét kivéve, le kellett mondaniuk. Még nagyobb csapás volt számukra, hogy Róma szabadkikötői jogot adott Délosznak. A Rodosz által a kereskedelmi tranzitból húzott jövedelem így hamarosan 1 millió drachmáról 150 ezerre csökkent.