Sziszek (horvátul Sisak, latinul Siscia, németül Sisseg) város Horvátországban, Sziszek-Monoszló megye székhelye. A Sziszeki egyházmegye püspöki székvárosa.
Fekvése Zágrábtól légvonalban 48, közúton 59 km-re délkeletre a Száva, a Kulpa és az Odra folyók találkozásánál, a Pannon síkság egy termékeny, de gyakran mocsaras területén fekszik. A város története folyamán a Kulpa bal partján fejlődött ki, de mára már a folyó jobb partjára is terjeszkedett. Fejlődéséhez nagyban hozzájárult, hogy a Száva és a Kulpa is Sziszekig hajózható és ez elősegítette a gazdaság és a kereskedelem fejlődését.
Nevének eredete Neve a kelta seg-sga (= sás, nád) szóból ered, ebből lett Segestica név, innen vette át a latin Siscia alakban. A kora középkorban „Siscium”, majd a különböző térképeken és okiratokban Sissek, Sziszek, Sciteck, Zysek, Sziscium, Scytzyc, Zitech, Scyteck névváltozatokban találjuk. Végül a magyarban a „Sziszek”, a horvátban a „Sisak” (Sziszak) alak honosodott meg.
Története Sziszek ókori története A Kr. e. 4. században a „segestani” törzshöz tartozó kelták törtek be az addig illírek lakta területre és a mai város helyén, a Kulpa jobb partján megalapították településüket, melyet „Segesticának" neveztek. Segestica abban az időben a Pannon síkság nyugati részének legnagyobb városa volt.
250px|bélyegkép|jobbra|Római romok a belvárosban
I. e. 156-ban a rómaiak megostromolták Siscia városát a szkordiszkuszok és az ekkortájt szkordiszkusz szövetségben lévő pannonok elleni háborújukban.Magyarország története (186. o.) Elfoglalni azonban csak Octavianusnak sikerült a várost az i. e. 35 és 33 között a kelet-alpesi japodok elleni hadjáratában.Magyarország története (199. o.)Az ókori Róma története (238. o.) A mintegy 12 ezer főnyi római sereg egy hónapi ostrom után vonult be a városba, majd a kelta várossal átellenben, Kulpa bal partján katonai tábort létesített, melyet Sisciának nevezett el. Kedvező fekvése miatt a településen gyorsan fejlődött a kézművesség és a kereskedelem.
Egy idő után várossá fejlődött és Vespasianus uralkodása alatt „colonia rangot kapott.Magyarország története (221. o.) Siscia Pannónia egyik legfontosabb városa, 297-től Pannonia Savia tartomány székhelye volt. A város a 3. századtól püspökség székhelye. Első püspöke volt 284 és 303 között a Sabariában kivégzett Szent Kvirin, aki később a város védőszentje lett. A város gazdasági jelentőségét jelzi, hogy a 3. század közepétől pénzt is vertek itt, mely az egész birodalom területén használatban volt. A városnak fürdője, színháza, amfiteátruma volt. A 20. század végén és a 21. század elején végzett régészeti feltárások során láthatóvá váltak a római városfalak egyes részei, különösen az északi és a déli oldalon. Előkerült számos épület maradványai is. A városi múzeumban és magángyűjteményekben számos római pénzérme, tégla, cseréptöredék és használati tárgy található.
A római uralom I. Theodosius alatt indult hanyatlásnak a városban, ennek jele, hogy 387-ben a városban megszűnt a pénzverde. 401-ben pedig már a gót I. Alarich nyugati gót király vonult át a Száva völgyén Itália elleni hadjáratában, akit a vandál Stilicho csak pannóniai területek átengedése árán tudott visszavonulásra bírni.Magyarország története (259. o.) A rómaiak távozása után a város teljesen elpusztult.
Sziszek a középkorban 250px|bélyegkép|jobbra|Sziszek vára 17. században. A szlávok a 7. században érkeztek erre a vidékre. 810-ben itt rendezte be székhelyét az első szlavón herceg Ljudevit Posavski („Liudewit"), aki 819 és 822 között háborút vívott a frankokkal. A pannóniai horvát hercegség bukása után Sziszek a Dráva és a Száva folyók közötti területtel együtt előbb a frankok, majd a 10. század elején az újonnan megalapított Horvát Királyság uralma alá került, mely tényt a spliti zsinat okirata is megerősíti. Sziszek a 11. század végétől magyar-horvát királyok uralma alatt volt. 1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a „Pacta conventa” értelmében a Magyar Királyság része lett.
Nem tudjuk pontosan, hogy a sziszeki püspökséget mikor alapították újra, de horvát történészek feltételezik, hogy ez már a 10. században megtörtént. Ennek ellentmond, hogy 1094-ben a zágrábi püspökség Szent László általi alapításakor Sziszek a püspökség birtoka lett, mely 1215-ben a zágrábi káptalannak adta. IV. Béla uralkodása idején Sziszek már önálló igazgatással és bírósággal rendelkező városként a vármegye kereskedelmi és társadalmi központja volt. Elöljáróját a káptalan minden évben a Lovrijenčevon választotta. 1332-ben Zitech néven említik.
Sziszek a török háborúk idején Sziszek várát 1544 és 1550 között építtette a zágrábi káptalan a Száva és a Kupa folyók által övezett mocsaras területen. Ellenállt Deli (Telli) Hasszán boszniai pasa 1591-es és 1592-es ostromának is. 1593-ban Hasszán pasa újra megkísérelte elfoglalni a várat, de a felmentő horvát-osztrák-szlovén seregtől június 22-én súlyos vereséget szenvedett, maga Hasszán is elesett a harcban. Ez az eseménysorozat robbantotta ki a tizenöt éves háborút. 1593 július végén, Szinán pasa nagyvezír vezetésével indult útjára a portai és az európai oszmán haderő és augusztus 24-én rohammal bevette a várat. 250px|balra|bélyegkép|A sziszeki csata 1593. június 22-én.
Városi fejlődés a 18. és 19. században A város a török kiűzése után is fontos kikötő és kereskedelmi központ maradt. Újra megnyíltak a kereskedelmi utak és fontos szerepe volt a kikötőnek is. A várost a Kulpa két részre osztotta és mivel a két rész között nem sok kapcsolat volt, külön fejlődött. A folyó bal partján alakult ki a polgárváros (Stari Sisak, Ó-Sziszek), mely mindig a káptalanhoz tartozott, míg a folyó jobb oldalán a katonaváros (Novi Sisak, Új-Sziszek, vagy Prečki Sisak), mely a katonai határőrvidék parancsnoksága alatt volt. Ez a megosztottság 1874-ig a katonai közigazgatás megszüntetéséig tartott. A korszak elején Sziszek kis település volt, melynek lakói közel a folyóhoz, fából épített, tipikusan kulpamenti házakban laktak. A kikötő és a halászat miatt a fő megélhetési forrást a folyó adta. A vár után épített első kőépület a Szent Kereszt plébániatemplom volt, mely arra a helyre épült, ahol egykor a római város fóruma volt.
1838. október 29-én a város vásártartási jogot kapott, saját statutummal, pecséttel és címerrel rendelkezett. a 19. században alakult ki a város szerkezete, melynek terveit még 1828-ban alkotta meg Ivan Fistrović építész. Ennek alapját négy, észak-déli irányú utca képezte, melyeket tekintet nélkül hivatalos neveikre a helyiek Első, Második, Harmadik és Negyedik utcának neveztek el. Ezeket azután kisebb mellékutcákkal kötötték össze. A Kulpa partján gabonaraktárak és más kereskedelmi épületek létesültek, melyek a város mai képét is meghatározzák. Miután kialakult a város szerkezete elkezdték építeni a tehetős kereskedőcsaládok palotáit. Növekedett a vendéglátóhelyek száma is, ekkor épültek a város patinás kiskocsmái, borozói, vendéglői. A vasútállomás közelében megnyílt a „Toplak” szálloda, a kikötőnél pedig a „Lloyd” nevű betérő. a katonavárosban létesült az Ausztria császárához címzett szálloda. A város a horvát kultúrának is fontos központja. 1839-ben itt adták elő az első horvát što dialektusban megírt színművet Ivan Kukuljević Sakcinski Juraj és Sofija, avagy A török Sziszek alatt című művét.
Az első fahidat 1862-ben építették a Kulpán, majd amikor a túlzott terhelést már nem bírta 1934-ben kőből és téglából építettek hidat a helyére, mely mára a város egyik szimbóluma lett. 1871-ben a határőrvidék megszűnésével egyesült a város addigi két, különálló része. 1874-ben szabad királyi város lett. Első polgármestere a kiváló kereskedő Franjo Lovrić lett, aki 25 éves polgármestersége alatt a város legkedveltebb személyisége lett. Az ő idejében alakult ki a mai városközpont, ekkor létesültek a városi parkok, köztük a legrégibb az 1876-ban létesített Vladimir Nadzor sétány, majd az 1885-ben kialakított Ljudevit Posavski téri park. A vasútállomáson kiállított régi gőzmozdony az 1862. október 1-jén megindult vasúti forgalomra emlékeztet, mely ugyancsak sokat lendített a város fejlődésén.
Az ipari fejlődés a 20. században 1910-ben a városnak 7881 lakosából 6008 horvát, 567 magyar, 545 szerb, 296 szlovén, 261 német és 123 cseh volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegyéhez tartozott. A vasutak Magyarország irányába irányuló fejlesztésével Sziszek kimaradt a vasúti fővonalakból, amely egyrészt a kereskedelem gyengüléséhez, másrészt az ipar megerősödéséhez vezetett. Az I. világháborút követően felépülő ipari létesítmények a városközponton kívül, különösen Capragon épültek, ahol előbb a Shell üzeme és a vasfeldolgozó üzem, majd körülöttük gyorsan fejlődtek ki a városkörnyéki települések. A II. világháború sem kerülte el a várost. 1941. június 22-én itt alakult meg az akkori Jugoszlávia területén az első partizán osztag. 1941 áprilisának első éjszakáján lerombolták Karađorđević Péter király emlékművét, mellyel a helyi kommunistákat és az usztasákat gyanúsították meg. A háború alatt a városban gyermektábor működött, ahol az embertelen körülmények, az elégtelen élelem és víz, valamint az orvosi ellátás hiánya miatt sok gyermek halt meg. A helyi lakosság az usztasa hatalom ellenére juttatott be a táborba élelmet, tejet és vizet. A háború vége előtt Sziszeket, különösen a külső kerületeket, a vasutat és az ipari üzemeket szövetséges bombatámadás érte, melynek következtében a helyi ipar teljesen megsemmisült. A németek visszavonulásuk során a Kulpa hídját is felrobbantották. A háború után a város gyors fejlődésnek indult, vaskohászati üzem, olajfinomító, vegyiüzem, textilgyár épült. Fejlődött az élelmiszeripar és a faipar. Továbbra is nagy jelentőségű volt a kikötő. 250px|bélyegkép|jobbra|Régi gőzmozdony a vasútállomáson
A délszláv háború idején a város ipari létesítményeit, különösen az olajfinomítót újabb támadások érték. A lakóházakat és a templomokat ért csapásokban sok horvát polgári lakos is áldozatul esett. A város védelmének gerincét a horvát hadsereg „Gromovi” nevű 2. gárda dandárjának egységei képezték. Az innen 10 km-re fekvő Petrinya a szerb erők kezén volt, így Sziszek védői az egész háború alatt állandó fenyegetettségben éltek, de a város horvát kézen maradt. A háború utáni időszakban a nehézipar túlzott jelenléte miatt nem volt könnyű az átállás az új gazdasági szerkezetre, sokan maradtak munka nélkül. Különösen így volt ez a vasmű esetében, melyet többször is próbáltak megmenteni, de végül az nem sikerült. A városnak 2011-ben 33 322 lakosa volt.
2020. december 28-án komoly, a Richter-skála szerint 5,2 magnitúdójú földrengés rázta meg Sziszeket és a közeli Petrinyát, komoly károkat okozva mindkét városban.Erős földrengés rázta meg Horvátország középső részét (euronews.com) A következő nap, december 29-én bekövetkezett utórengés erejét tekintve meghaladta az előzőt, s már 6,3 magnitúdójú volt.6,3-as erősségű földrengés volt Horvátországban, súlyosak a károk (hvg.hu) Bár Petrinyával ellentétben nem rongálódtak meg Sziszeken komolyabban az épületek és nem sérült meg senki. Előbbi városban 7-en meghaltak és a város fele is romba dőlt.
Közigazgatás