Robert Dennis "Danny" Blanchflower (Belfast, 1926. február 10. – London, 1993. december 9.) korábbi északír labdarúgó, edző és újságíró, az 1961-ben duplázó Tottenham Hotspur csapatkapitánya. A The Times a Spurs történetének legjobb játékosának választotta 2009-ben. Egyike a labdarúgás történetének legjobb taktikusainak, kiváló passzairól ismert.
A kezdetek Blanchflower 1926. február 10-én született Bloomfield körzetben Belfastban, Észak-Írországban. Édesanyja középcsatárként játszott egy női labdarúgócsapatban. A Ravenscroft elemi iskolába járt, majd ösztöndíjat kapott a belfasti műszaki egyetemre. Fiatalabb testvére, Jackie Blanchflower a Manchester United játékosa volt. Korán otthagyta az egyetemet, hogy gyakornok műszerészként dolgozzon a Gallagher's cigarettagyárban Belfastban.
Pályafutása Profi karrierjét a második világháború végén kezdte, mikor a belfasti Glentoran leigazolta. 1949-ben az angol Barnsley vette meg 6 000 fontért. Két évvel később az Aston Villa már 15 000 fontért igazolta le. 155 mérkőzésen játszott a Villában, több alkalommal volt csapatkapitány is.
1954-ben a Tottenham Hotspur igazolta le 30 000 fontért, a tíz White Hart Lane-en töltött év alatt 337 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Pályafutásának fénypontja a Spursnél az 1960–61-es szezon volt. Az immár csapatkapitány Blanchflowerrel a Spurs megnyerte első 11 mérkőzését, ami máig rekord az angol élvonalban, és megszerezték első bajnoki címüket 8 ponttal megelőzve a második helyezett Sheffield Wednesdayt. Ezután a Leicester City-t győzték le az FA-kupa döntőjében, ezzel a Tottenham lett a 20. század első csapata, akik bajnokságot és kupát is nyertek egy szezonban. Addig egyedül az Aston Villának sikerült a duplázás 1897-ben.
1962-ben ismét ő vezette a csapatot győzelemhez az FA-kupában. A döntőben büntetőből szerzett gólt a Burnley ellen. A csapatnak majdnem ismét sikerült duplázniuk, csupán négy ponttal végeztek a győztes Ipswich Town, és eggyel a második Burnley mögött a bajnokságban. 1963-ban az Atlético Madrid-ot győzték le a vezetésével a Kupagyőztesek Európa-kupája döntőjében.
1949 és 1963 között 56 mérkőzésen lépett pályára az északír válogatottban, gyakran a testvérével, Jackie-vel is együtt játszott. 1958-ban ő volt a világbajnokságon negyeddöntős válogatott csapatkapitánya.
Edzői pályafutása Miután 1964 áprilisában visszavonult, több évig nem dolgozott a labdarúgás területén, majd 1976-ban elvállalta a vezetőedzői posztot az északír válogatottnál. Három évig volt a csapatnál, közben 1978-tól a Chelsea-nél dolgozott vezetőedzőként. Röviddel egy év után, 1979 szeptemberében lemondott, miután nem tudta megakadályozni a csapat kiesését.
A pályán kívül Életének utolsó éveiben Alzheimer-kórban szenvedett. Londoni otthonában hunyt el 1993. december 9-én, 67 évesen. 2003-ban az angol labdarúgás Hírességek csarnokának tagja lett.
Filmográfia Those Glory Glory Days (1984)
Jegyzetek
Bibliográfia
Kategória:Északír labdarúgók Kategória:Labdarúgó-középpályások Kategória:A Glentoran labdarúgói Kategória:A Barnsley labdarúgói Kategória:Az Aston Villa labdarúgói Kategória:A Tottenham labdarúgói Kategória:Az 1958-as világbajnokság labdarúgói Kategória:Északír labdarúgóedzők Kategória:A Chelsea vezetőedzői Kategória:1926-ban született személyek Kategória:1993-ban elhunyt személyek Kategória:FA-kupa győztes labdarúgók Kategória:Belfastiak Kategória:Angol bajnok labdarúgók Kategória:KEK-győztes labdarúgók