Szap (szlovákul Sap, 1948 és 1990 között Palkovičovo) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.
Fekvése Szap a Csilizközben fekszik, Dunaszerdahelytől 20 km-re délre, a Duna bal partján. Területén torkollik a Duna főágába a bősi vízierőmű alvízcsatornája. A Duna elterelésével létrejött mesterséges sziget legdélebbi része a község területéhez tartozik. Szap közvetlenül a Duna töltésének lábánál fekszik.
A község területe 12,43 km², nyugatról Bős, északról Csiliznyárad, keletről Medve, délről pedig Ásványráró és Győrzámoly községekkel határos. Déli határát a Duna főága alkotja, mely egyben országhatár is.
Szapot a 906-os út köti össze a szomszédos Csiliznyáradon (mellyel csaknem teljesen egybeépült) keresztül Bőssel (9 km), valamint Medvével (5,5 km). Balony felé 4,5 km hosszú mellékút teremt összeköttetést. A Duna töltésén nemzetközi kerékpáros túraútvonal vezet.
Élővilága
1934-ben 6 vagy 4 gólyafészket tartottak nyilván, 1954-ben hármat, 1984-ben egyet, 1988-ban pedig kettőt.Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62. A faluban ma 4 gólyafészket tartanak nyilván, azonban csak az egyikről vannak részletesebb adatok, utoljára 2009-ből. 2013-ban a református templom közelében lévő fészekben 2 fiókát számoltak össze, de a faluban több gólya is megfordult.bociany.sk
Története 1255-ben említik először Zap alakban. 1300-ban két falut is említenek Szap néven: Alsó- és Felsőszapot.Varga Imre:Szülőföldem, Csallóköz, 352. p. 1455-ben pozsonyi várbirtok, majd a Dóczyaké és 1800-tól a Héderváryaké. A 15. század végén a Gencsy és a gróf Cseszneky családok birtoka. Az 1544. évi összeírás csupa egytelkes nemest említ birtokosként.
A múltban elterjedt itt a kecsege és a viza halászata, egy feljegyzés szerint 1680-ban a szapiak hatalmas kecsegét küldtek Lipót császárnak, aki ezért templom építését engedélyezte.A szlovák-osztrák-magyar Duna-mente, Dajama, 2000, 167. p. 1828-ban 75 házzal és 522 lakossal szerepel az összeírásban.
1850-ben árvíz, 1863-ban pedig emlékezetes tűz pusztította a falut, amikor a nádfedeles házak többsége leégett. 1885-ben 131 háza és 314 lakosa volt.
1896-ban fejezték be a Duna szabályozási munkálatait és a gátépítést. Korábban a szapi Duna-szakasz hírhedt volt a hajósok körében, a folyó hatalmas homokzátonyokat, torlaszokat alakított itt ki.Lőrincz Adrián: Helyzetjelentés a nemesek falujából, Szapról, Vasárnap, 2008. december 5.
A trianoni békeszerződésig Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. Lakói neves halászok, aranymosók és vízimolnárok voltak.
1921-ben 684 lakosa volt, ebből 658 (96,2%) volt magyar, 17 (2,5%) szlovák nemzetiségű.A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig
A 20. század közepéig jelentősek voltak a község vízimalmai. Az 1910-es években a településnek még 32 vízimalma volt, de az 1930-as évek gazdasági válságát közülük csak 6 élte túl. A Horváth-malom, melynek 24 m hosszúságú hajóteste 7 m átmérőjű malomkerékkel volt ellátva, többnyire a folyóparttól mért legnagyobb megengedett távolságban, 28 m-re volt lerögzítve. Az úszó vízimalom napi teljesítménye az 50 zsák lisztet is elérte.
1948-ban a csehszlovák államhatalom Juraj Palkovič szlovák költőről Palkovičovónak nevezte el, csak 1990-ben kapta vissza történelmi nevét. Az 1990-es években a faluban kiépült a gáz- és vízvezeték. A 2000-es években egyre gyakoribbá vált a faluban, hogy az üres házakat pozsonyiak vásárolják meg.
Népessége
1910-ben 645, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 541 lakosából 520 magyar (96,3%) és 13 szlovák (2,4%) nemzetiségű volt. Ugyanekkor 316 római katolikus és 208 református vallású lakosa volt a községnek.
2011-ben 535 lakosából 505 magyar és 24 szlovák volt.
2021-ben 508 lakosából 429 (+7) magyar, 63 (+2) szlovák, 8 egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Önkormányzat thumb|250px|Református templom Szap község jelképe a címer és a zászló, melyeket 1997. március 3-án szenteltek fel.http://www.crwflags.com/fotw/flags/sk-ds-sp.html A címer a falu 19. századi pecsétjének alapján készült, zöld alapon sárga koronát ábrázol, felette kardot tartó páncélos kézzel, mely a falu nemesi múltjára utal. A zászló háromágú fecskefarokban végződik, színei zöld-fehér-sárga, a zöld sáv kétszer szélesebb a többinél.
Szap a Csilizközi Kistérségi Társulás tagja.
Oktatás, kultúra, társadalmi szervezetek Szapon sem iskola, sem óvoda nem működik, a falu gyermekei Csiliznyárad, Csilizradvány, Bős, Nagymegyer és Dunaszerdahely oktatási intézményeiben tanulnak. A községben futballklub, nyugdíjasklub és tűzoltócsapat működik.
Gazdaság thumb|250px|Katolikus templom A faluban ma is működik a mezőgazdasági szövetkezet és egy betonelemeket gyártó cég is megtelepedett itt. A Duna partján kavicskitermelés folyik. A lakosság nagy része ipari ingázóként a környező városok (Dunaszerdahely, Pozsony, Győr, Mosonmagyaróvár) üzemeiben dolgozik.
Nevezetességek Református temploma eredetileg a 18. század végén épült klasszicista stílusban. 1856-ban és 1863-ban tűzvész áldozatává vált, ezért 1885-ben teljesen újjáépítették (ez az évszám olvasható a bejárat felett is). Berendezése nagyrészt 20. századi, de egy 1820-ból származó kehely is hozzá tartozik. A templomot 1993-ban felújították. Katolikus temploma 2000 októberében épült az egykori katolikus népiskola átépítésével. A katolikus hívőket korábban az 1973-ban épült kápolna szolgálta. A katolikus templom előtt álló fülkés Szent Család-szobrot 1914-ben emeltette Koller József és Mise Klára. A Duna-töltés közelében áll egy 1875-ben épült nádfedeles parasztház. A szapi halászcsárda a falu egyik fő nevezetessége. A két világháború áldozatainak emlékművét 2005-ben állították. Millenniumi emlékkopjafa.
Képtár
Jegyzetek
Irodalom Végh, F. 2001: Nemesek faluja: Szap. Helytörténet - valamint a Bartalos család és a református egyház története. Szap. Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1.
Külső hivatkozások
Szlovák Statisztikai Hivatal
Kategória:A Dunaszerdahelyi járás települései Kategória:Csallóköz települései Kategória:Győr vármegye települései Kategória:Szlovákia Duna menti települései