Azokat a rendszereket, amelyek dinamikusan, nyíltan, aktívan, célszerűen, szervezetten működnek, és az anyagi mozgás biológiai és társadalmi mozgásformáihoz tartoznak, szervezeteknek nevezzük.
A szervezeti vezetéselmélet feladata a vezetésnek a szervezet sikeres működésében betöltött szerepeinek és azon szerepek betöltési módszereinek meghatározása és leírása.
A „szervezet”, mint például egy vállalat, állami szerv, vagy egyház, a filozófia szempontjából „absztrakt”-nak tekinthető, mely egy bizonyos feladatkör ellátására szerveződött részekből álló lényegileg élő felépítmény elvonatkoztatott fogalma. Általános szóhasználatban a szervezet a már említett, emberekből felépülő társadalmi szervek mellett az emberi testre is használatos. Minden szervezetnek közös jellemvonása egy meghatározott feladatkör ellátása, tehát a feladat, vagy cél tudatosítása a szervezet létkérdésének számít. A szervezet tehát a feladat megoldására, a cél elérésére, vagy egy szerep betöltésére szerveződött részek (egyének) csoportja, s egy ilyen irányelv hiányában inkább csak tömegről beszélhetnénk.
Vezetés az általános szóhasználatban Általános használatban „vezetés” főnév a „vezető” tevékenységére utalhat a következő értelmekben: Vezető vezethet egy gépjárművet (villamosvezető) Vezető vezethet áramot (elektromos vezető) Vezető vezethet egy versenyt (rendezőként levezeti, vagy versenyzőként vezeti a mezőnyt) Vezető utalhat valakinek a képességére (például „hatékonyan vezette a tárgyalást”) Utalhat iránymutatásra is (például „a király bölcsen vezette az országot”) Utalhat egy befolyásos csoport tagjaira, mint például szakszervezeti vezetés Utalhat egy funkcióra mely szakértelmet, vagy gyakorlatot feltételez, mint például csoportvezető, vagy főmérnök Utalhat egy tekintélyes társadalmi funkcióra, mint például „elnöki iroda” értelemben... stb.
Ha a vezetést egyszerűen csak „valami cél érdekében mások befolyásolása”-ként, a követést pedig „valami cél érdekében mások általi befolyásoltság”-ként határozzuk meg, akkor láthatjuk, hogy a vezetés és a követés egy érem két oldal. Ebben az esetben megállapíthatjuk, hogy az „érem létezését” indokló „cél” mellett, vezetéshez elengedhetetlenül szükséges legalább egy vezetett, azaz követő, és megfordítva: ahhoz, hogy valaki követő lehessen, neki valakit (vagy valamit) követnie kell. Ez a megvilágítás viszont azt mutatja, hogy a követő esetében a vezetésnek nem szükséges tudatosnak lennie (esetleg a „vezető” nem próbál senkit sem „vezetni” – mint azt Forrest Gump esetében is láttuk). A vezetés szempontjából a tudatosság viszont elengedhetetlen (még ha az nem is megy tovább a „hatalom” fogalmán túl – mint azt oly sok példában láthatjuk).
A „vezetés” szó maga utalhat valamilyen vezetők egy csoportjára, vagy jelentheti valami híresség névleges vezető, különleges – ha nem misztikus – jellemzőire (mint például egy hős esetében). Más értelemben használva utalhat valakire aki nem ténylegesen vezet, hanem „követői” egyszerűen csak tiszteletet mutatnak iránta. A lelkesítő vezetők (mint a sok „hogy gazdagodj meg azonnal” prédikátorok), vagy lelkivezetők (mint Jézus) tekintélyszerepe mellett a szó sokkal konkrétabb formájában utalhat valakire aki éppen vezető helyen van egy versenyben, vagy egy vállalat, vagy termék esetében beszélhetünk azok piaci vezetéséről.
Bizonyos helyzetekben, mint például vezércsoportok (politikai pártok, uralkodó elit), és más azokhoz hasonló hit alapú vállalkozások (vallási vagy üzleti csoportok) esetében a követők számára maga a vezetés gondolata egyfajta „aranygyapjú”-vá válhat és híveik a vezetőtől valami lényegi átalakulást várhatnak. Az ilyen szervezetek a vezetés imádására, tiszteletére és a vele való személyes kapcsolat elmélyítésére nevelik követőiket és híveiket. E helyzetekben a követők sokszor kritikátlanul engedelmesekké válnak. A 20. század első felében (1928 és 1945 között) Németországban, olyan szavak mint „vezér”, vagy „vezérelv” egyfajta misztikus értelmet kapott (ld. Führer és Führerprinzip). Az ilyenfajta kultusz-vezetés alternatívái-, ellenpéldáiként szolgálhatnak többek között a szövetkezeti vállalkozások, vezetés-kollégiumok (egyenrangúnak tekintett kollégák általi közös vezetés), demokratizmus és a vezetés fogalmát elutasító anarchizmus is.
A vezetésre vonatkozó nézetek története Bár a vezetés a munkamegosztás kezdeteitől fontos szerepet töltött be az emberiség történelmében, a róla kialakult nézetek egészen korunkig túlnyomórészben csupán a hatalom megszerzése (hadvezetés) és gyakorlása (uralkodás) módszerének tekintették. Minden kor „uralkodó osztálya” saját beavatott tudományának, és társadalmi kiváltságának tekintette azt. A történelmi feljegyzésekben megemlített ellenpéldák (ld. Thomas Mann: József és testvérei) is többnyire csak az események leírására szorítkoztak, elméleti alapjait inkább csak egyházi keretekben vizsgálták vallásvezetési szempontból. Talán az első vezetéselméleti munka Szun Ce „A háború művészete” az i. e. 4. században írt műve volt, és Morus Tamás: Utópia (Magyar Helikon, 1963; Thomas More „Utópia” 1516) is csak álmodozásnak tűnik a Niccolo Machiavelli „A fejedelem” című, 1513-ban írt könyvéhez mérten.
Érdekes megjegyezni, hogy a történelem folyamán a vezetés, gazdagság és hatalom egymáshoz való viszonya sokáig nem volt tisztázott. Gyakran a gazdagságból származó hatalmat (vagy fordítva) vezetési képességnek tartották. Szerintük a hatalom és az abból származó gazdagság két forrása a rablás és kereskedelem. Így például Arisztotelész a sikeres háborús hódításokat gondolta a gazdagság fő forrásának és ebben a szellemben nevelte híres tanítványát, akinek természetes hadvezetési képessége Arisztotelész elméletét igazolni látszik. Nagy Sándor makedón király a fél világot leigázva mesés kincsekhez juttatta magát, katonáit és alattvalóit. Ez a szemlélet, a győztes háborúból származó hírnév, az azzal járó hatalom és gazdagság megszerzésének vágya és ideológiája évezredeken át kísérte az emberiséget...
Az igazat megvallva még Arisztotelész is ismerte a „másik utat”. Hat évszázaddal korábban ugyanis Salamon király mesés gazdagságát (Sába királynője: „még felét sem mondát el nekem…) kizárólag kereskedéssel gyűjtötte össze (Bár valaki megállapíthatná, hogy apja, Dávid király háborúival alapította meg e kereskedelem alapjait). Mindenesetre ez a „többet termelni és cserélni” általános kereskedelemnek a gazdasági alapjai, társadalmi feltételei csak lassan fejlődtek ki, mely folyamatot a későbbi tudományos eredmények, a találmányok sokasága és az ipari forradalom igen felgyorsított.
Történelmileg az arisztokratikus gondolkodók feltételezték, hogy a vezetési képesség a „kék vér” és „jó gének” következménye. Ezzel ellentétben, a demokratikusabb érzelműek olyan természetes adottságú, tehetséges vezetőkre mutattak mint például a tehetségüknek köszönhetően sikeres életpályát befutó napóleoni ezredesek voltak. Hasonlóképpen, a hagyományszeretők a római pater familias államvezetéséről beszélnek, míg a feminista gondolkodás az érzelmileg ráhangolt, érzékeny és egyet- és együttérző útmutatást hozza fel. A 19. században az anarchista gondolat kidolgozása magát a vezetés fogalmát megkérdőjelezte. Erre a kérdésre adott egyik válasznak tekinthető a Leninizmus, amely a fegyelmezett és képzett elvtársak egy elit csoportját ruházta fel a proletárdiktatúrát létrehozandó szocialista forradalom élharcosainak feladatával.
A vezetés más történelmi nézetei a vallási és világi vezetés látszólagos elméleti különbségeit mutatták ki. A császári-pápista hitelvek évszázadokon keresztül volt a támogatók és ellenzők kereszttüzében. A politikai életben a vezetést az államférfiak gyakorolják (akik néha, de egyre sűrűbben nők).
A vezetés tudományos alapjai Néhány meghatározás Gulyás L.-Szende L. meghatározása szerint: „A vezetés a vezető által tudományosan megalapozott vezetési ismeretek és módszerek tudatos alkalmazásával – a változó környezeti feltételek között – a szervezet rendszerjellegű működtetése, a formális- és informális struktúra, valamint a célkitűzés – folyamat – szervezet egyensúlyi állapotának biztosítása mellett a hatékonyság kívánt mértékű növelése.” (A vezetésfejlesztés komplex vizsgálata. MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet, Budapest, 1984) „A vezetés olyan tevékenység, amely – a kommunikációs folyamatra támaszkodva – meghatározott cél (célok) érdekében befolyásolja az emberek közötti kapcsolatokat és az emberi magatartásokat.” (Bayer J.: Vezetési modellek – vezetési stílusok. Vinton Budapest, 1995) „A vezetés mások befolyásolása abból a célból, hogy valamilyen feladatra közös megoldást találjanak.” Medveczky 2004 Tehát: „A főnök a csapat mögött áll és hajtja az embereket, míg a vezető elöl megy, és azt mondja: kövessetek. A menedzser az, aki szervez, irányít, és az ügyekkel foglalkozik, a vezető az, aki törődik azokkal akik a vezetése alatt állnak, és akit követnek az emberek.” (Megoldások, 2003)
A vezetés alapszerkezete Az ősközösségi társadalmak megszűnése óta a társadalmi munkamegosztás fejlesztése folyamatosan egyre szükségesebbé válik. E fejlődés eredményének tekinthető a munkarangsor kialakulása mely tetején a vezetés és végrehajtás áll. A végrehajtás maga is két funkcióból, az irányításból és a munkavégzésből tevődik össze: VezetésVégrehajtás▼ Irányítás▼ Munkavégzés
Ez a felosztás a vezetést egy feladatvégzés környezetében értelmezi. Állítható lenne, hogy minden vezetési funkciónak van egy meghatározott – ha nem is kinyilvánított – feladata (cinikusok a vezetés céljaként a vezetést magát, mint a hatalom gyakorlatát jelölhetnék meg, vagy New-Age-követői a jóérzetük fenntartását gondolhatják annak, míg vallásos emberek valami végső, transzcendens cél elérését érezhetik feladatuknak).
Általánosságban a vezetés az irányítástechnikában is használt jeladó-végrehajtó-ellenőrző funkciókból álló folyamatirányítási tevékenységet, vagy az arravaló képességet jelöli meg. Ebben az irányítástechnikai visszacsatolási rendszerben egy folyamat meghatározott jellemzőit egy ellenőrző funkció kíséri figyelemmel, mely azt a vezető által kiadott céljelhez hasonlítva visszacsatolást nyújt a végrehajtó (irányító) egységnek hogy az a folyamatot annak megfelelően módosítva szabályozza :
Vezető által / ▼▼▼ meghatározott ═► Összehasonlítás ► Végrehajtás ►════╗ CÉL / ▼ ▲ Folyamat ╚═══════ ◄ Ellenőrzés ◄════╝ ▼▼▼
Ez az általános megfogalmazás egy társadalmi szervezetben – mint például az államvezetés – a vezetett folyamat az adott nemzet társadalma. Az ellenőrzési funkciókat társadalmanként más és más alszervezetek látják el. Ezek az alszervezetek néha a központi állami szervek része, de nagyon gyakran egymástól független, magánszervek is lehetnek. Mindenesetre ez alszervezetek sajátos érdekeik szempontjából kísérik figyelemmel a társadalom fejlődését és a saját normáiktól való eltérések észlelését a társadalmi vezetés figyelmébe ajánlják, ami azok figyelembevételével módosítják (vagy sem) a már korábban meghatározott társadalmi célokat. Az így meghatározott célok adnak útmutatást a végrehajtó szerveknek, amelyek a társadalmi folyamatok fejlődését befolyásolják.
Fontos megjegyezni, hogy ebben a témakörben funkciókról , vagyis a folyamatban betöltött szerepekről beszélünk, nem pozíciókról, vagy személyekről. E megkülönböztetés különös fontosságú lehet a vezetés hatékonyságának megítélésében, ugyanis a folyamat dinamizmusának megértése szempontjából elengedhetetlen a befolyásoló tényezők azonosítása (előfordulhat, hogy egy elemzés megmutatná, hogy a vezetés legjobb igyekezete ellenére sincs a folyamatra tényleges hatással, azaz a vezetés funkcióját nem a formális vezető mechanizmusa tölti be (például egy bölcs király sem utasítaná a napot az esti felkelésre, hanem rendeletében előírná hogy a nap reggel keljen fel és este menjen le – ld. A kis herceg).
Vezetési szerepek a gyakorlatban