Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16. – Budapest, 1970. június 2.) állami díjas és kétszeres Baumgarten-díjas magyar klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1949), majd rendes (1950) tagja. Kutatási területei az antik irodalomtörténet, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus voltak.
Élete Zsidó családba született Budapesten. Édesapja dr. Waldapfel János főgimnáziumi tanár volt. Édesanyja Weiss Anna. 1932-ben magyar–latin–görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol Horváth János, Kerényi Károly, Hornyánszky Gyula tanítványa volt. 1937–38-ban ő és Hajnal Anna szerkesztették az Argonauták című folyóiratot. 1938-ig magántanár volt. 1938–1946 között az Új Idők Rt.-nél lektori munkát végzett, s bedolgozott az Új Idők lexikonába is. 1946–1948 között a Fővárosi Népművelési Központ munkatársa lett, valamint az Új Szó című újság rovatvezetője. 1948. június 26-án egyetemi tanári kinevezést kapott, s megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Az 1949/1950-es tanévben a szegedi egyetem rektora volt. 1950–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–görög filológiai intézetét vezette. 1950 és 1953 között az ELTE rektori teendőit is ellátta. A Magyar Írók Szövetsége 1956. december 28-i taggyűlésén – a tagság túlnyomó többségével ellentétben – az 1956-os forradalommal szemben foglalt állást.A Magyar Írók Szövetsége 1956. december 28-án tartott taggyűlésének jegyzőkönyve. Literatura, 1989/1–2, 307–314.
Munkássága Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Feleségével több kötet ifjúsági mesét adott ki, bevezetőket írt görög és latin szerzők műveinek magyar kiadásához. Hozzávetőlegesen négyszáz tanulmánya jelent meg, melyek tárgyköre Hésziodosztól Gorkijig és Küküllei Jánostól József Attiláig terjed. Életművében a tudományos oktatói és irodalmi tevékenység elválaszthatatlan egységet alkot. Legtöbb írása a görög és latin antikvitással s ennek továbbélésével foglalkozott. Vizsgálta a magyar és latin költői gyakorlat egymásra hatását. Több világirodalmi antológiát szerkesztett. 1955-ben az ő szerkesztésében és jórészt fordításában jelentek meg Cicero válogatott művei. Rámutatott a betlehemezés antik párhuzamára, elsőnek írt a Pásztori Magyar Vergilius bevezetésében a regölés szokásának ókori előzményeiről. Sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért, ilyen műve a Görög irodalomtörténet, valamint a Klasszikus arcképek tíz füzete. Filozofikus szemlélet jellemzi Erasmus és magyar barátai című tanulmánya. Foglalkozott vallástörténeti kutatásokkal és feleségével népmese-feldolgozásokat is vizsgált, írt modern meséket is. Jelentős műfordítói tevékenysége, lefordította Hésziodosz eposzait, Menandrosz Az embergyűlölő című darabját, Szophoklész Antigoné című tragédiáját, Aiszkhülosztól a Leláncolt Prométheuszt.Az vitatott, hogy Aiszkhülosz írta-e.
Családja Waldapfel János (1866–1935) pedagógus és Weisz Anna fia, Waldapfel József (1904–1968) irodalomtörténész, egyetemi tanár és Waldapfel Eszter (1906–1968) könyvtáros, történész öccse és Waldapfel László (1911–1942) matematikus bátyja.
Házastársa Petrolay Margit volt, akivel 1934. szeptember 1-jén Budapesten kötött házasságot.
Művek (válogatás) bélyegkép|jobbra|263px|Doktorrá avatás 1950-ben, a képen Trencsényi-Waldapfel Imre, a szegedi egyetem rektora fog kezet az avatandóval
Tanulmányok Gyöngyösi-dolgozatok; Pallas, Bp., 1932 (Irodalomtörténeti füzetek) Humanizmus és nemzeti irodalom. Irodalomtörténet, 1933 Az ezüstpagoda. Petrolay Margit, Trencsényi W. Imre meséi; Dante, Bp., 1934 Gyöngyösi István; Magyarságtudomány, Bp., 1936 (A Magyarságtudomány tanulmányai) Görög-római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái; Győző, Bp., 1936 A régi Pest-Buda. Egykorú képek és leírások; összeáll. Trencsényi-Waldapfel Imre; Officina, Bp., 1937 (Officina képeskönyvek) Christophorus; Arany János Ny., Bp., 1937 Petrolay Margit–Trencsényi Waldapfel Imre: A csodatoll; Dante, Bp., 1940 Petrolay Margit–Trencsényi Waldapfel Imre: Az igazi királyfi; Dante, Bp., 1940 Erasmus és magyar barátai. Budapest, 1941 Pest-budai múzsa; Officina, Bp., 1942 (Officina képeskönyvek) Laudes et luctus Regiae Budae. Ex collectione Emerici Trencsényi-Waldapfel; Officina, Bp., 1943 (Officina Hungarica) Görög irodalom. In A világirodalom története. I. köt. Budapest, 1944 Ádám és Ahasverus. Az ember tragédiája forrásaihoz és értelmezéséhez; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Bp., 1947 (Irodalomtörténet III., 1600-1849) A görög szabadságért; sajtó alá rend. Szendrő Ferenc, Tiszay Andor, Trencsényi-Waldapfel Imre; Segítséget a görög népnek Országos Bizottsága, Bp., 1948 Görög-római mythologia. A klasszikus ókor istenei és hősmondái; 2. bőv. kiad.; Győző, Bp., 1948 Humanizmus és marxizmus. Budapest, 1948 Világirodalom. 2. félév; Tankönyvkiadó, Bp., 1951 (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának jegyzetei) Világirodalmi antológia. Egyetemi segédkönyv; szerk. Trencsényi-Waldapfel Imre; Tankönyvkiadó, Bp., 1952-1962 Aristophanes pályakezdése. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály Közleményei, 1957 Előre az úttörőcsapatok megújhodásáért! Trencsényi Waldapfel Imre előadói beszéde, Köböl József hozzászólásával. Az úttörőcsapatok szervezési szabályzata; Magyar Úttörők Szövetsége, Bp., 1957 Ciceron et Lucréce. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae,A folyóirat címének rövidítése: AAntHung 1958 Vallástörténeti tanulmányok; Akadémiai, Bp., 1959 Trencsényi-Waldapfel Imre–Dobrovits Aladár–Hahn István: Előadások a vallás és az ateizmus történetéről 1.; ELTE, Bp., 1960 Gyermekeink boldogsága; bev. Szabó Imre; Ifjúsági Lapkiadó, Bp., 1963 (Úttörővezetők kiskönyvtára) Klasszikus arcképek : 1-10. Budapest, 1964 Humanizmus és nemzeti irodalom. Budapest, 1966Könyvkötet, terjedelem: 411 p. Görög regék. Budapest, 1967 Előadások a görög nevelés elméletéről; szerk. Trencsényi László; OKKER Oktatási Iroda, Bp., 1998 W. Petrolay Margit és Trencsényi W. Imre: A holdbéli leány Uj idők Irodalmi Intézet Rt., Bp., 1948
Műfordítások bélyegkép|Gustave Moreau: Prométheusz Pásztori magyar Vergilius. Vergilius eclogáinak teljes szövege. Budapest, 1938 Görög költők. Budapest, 1942 Rotterdami Erasmus: Nyájas beszélgetések. Budapest, 1946Új kiad. 1967 Sophoklés: Antigoné. Budapest, 1947 Görög versek. Devecseri Gáborral. Budapest, 1947 Hésiodos: Munkák és napok. Budapest, 1955 (Görög és Latin Irók. – Scriptores Graeci et Latini. 3.) Lukianos: Beszélgetés a táncról. Budapest, 1959 Menandros: Az embergyűlölő. Budapest, 1960 Terentus Afer, P.: Az élősdi. Budapest, 1961. (Görög és Latin Irók. – Scriptores Graeci et Latini. 4.) Aiszkhülosz: Prométheusz. In Aiszkhülosz drámái. Budapest, 1962 Euripidész: Hippolütosz. In Euripidész: Tíz tragédia. Budapest, 1964 Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz. In: A világirodalom legszebb drámái. I. Budapest, 1965 Hésiodos: Istenek születése. Budapest, 1967 Ember vagy. Műfordítások; szerk. Szabó Kálmán; Európa, Bp., 1979; Gyoma
Díjai Baumgarten-jutalom (1947) Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozat (1948) Baumgarten-díj (1949) A felső oktatás kiváló dolgozója (1953) Munka Érdemrend (1955, 1958, 1960, 1966) Munkásőr emlékérem (1962) Munka Érdemrend arany fokozat (1966) KISZ-érdemérem (1968) A Magyar Népköztársaság Állami Díja II. fokozat (1970) – a klasszika-filológia irodalmát jelentősen gazdagító irodalomtörténeti és vallástörténeti munkásságáért, valamint oktatói tevékenységéért
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Trencsényi-Waldapfel Imre lásd 215. o.
További információk
Kategória:Magyar klasszika-filológusok Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:MSZMP-tagok Kategória:MTA-tagok Kategória:Állami díjasok Kategória:1908-ban született személyek Kategória:1970-ben elhunyt személyek Kategória:Baumgarten-díjasok Kategória:Az ELTE rektorai Kategória:Az Óbudai temetőben eltemetett személyek