Kobajasi Kamui (, nyugaton: Kamui Kobayashi; Amagaszaki, 1986. szeptember 13. –) japán autóversenyző, a Daytonai 24 órás verseny kétszeres és a Le Mans-i 24 órás verseny kétszeres győztese, illetve a 2019–20-as WEC-szezon, 2021-es WEC-szezon világbajnoka.
Karrierjét kilencévesen kezdte, sok más autóversenyzőhöz hasonlóan gokartozással. Ebben a szakágban mind junior-, mind felnőttbajnokságokban több bajnoki címet szerzett, 2001-ben például japán bajnok lett.
2004-ben került a Toyota akadémiájához. Ugyanettől az évtől kezdve különböző nemzeti Formula–3-as bajnokságokban szerepelt (például az olasz, a holland és a német szériában). 2006-tól Európa első számú F3-as sorozatába, a Formula–3 Euroseriesbe került. E géposztályban két év alatt egyszer tudott győzni, legjobb összetett eredménye egy negyedik hely volt.
2008-ban és 2009-ben a GP2-ben, valamint annak Ázsiában futó, csak télen megrendezett sorozatában, a GP2 Asia Seriesben szerepelt. Utóbbit a 2008–09-es versenyévadban meg is nyerte.
A Formula–1-ben 2009-ben mutatkozhatott be, a sérült Timo Glock helyén. Abban az évben két futamot teljesített. 2010-től 2012-ig a visszatérő Sauber versenyzője volt.A Sauber hivatalosan a BMW Sauber nevet használta a támogatási rendszer miatt, ugyanis teljesen új csapatként kevesebb pénzt kapott volna, mint egy korábbi jogutódjaként. 2014-ben utolsó szezonját töltötte a Formula–1-ben, a Caterham F1 Team-nél, ahol Marcus Ericsson csapattársa volt.
Karrierje A kezdetek Kobajasi átlagos családból származik, apja szusiéttermet működtet.
1996-ban, kilencévesen kezdett gokartozni, s újoncként rögtön a harmadik helyen végzett az SL Takarazuka Tournament elnevezésű versenysorozat kadett kategóriájában. Első éveiben még csak apja támogatta fia hobbiját, első szponzora a Yamaha volt. A következő hét esztendőben összesen 4 bajnoki címet zsebelt be. Többek közt a Toyota szervezésében útjára indított japán bajnokságon sem talált legyőzőre a kadettek közt.
2001-ben lett a Toyota versenyzőképző akadémiájának tagja. 2003-ban teljesítette első együléses versenyautós szezonját, a Formula–Toyota sorozatban. A szezon végén másodikként zárt.
Formula–Renault, Formula–3 2004-től különböző európai sorozatokban versenyzett. Először az olasz Formula–Renault bajnokságban indult, ahol 17 futamon háromszor állhatott fel a dobogóra, ugyanennyiszer indult az első rajtkockából, két futamgyőzelem, valamint egy leggyorsabb kör szerepelt még neve mellett. A Prema Powerteam versenyzőjének az így gyűjtött 134 pont az összetett 7. helyére volt elegendő, a győztes Pastor Maldonado lett.
2004-ben két verseny erejéig részt vett a 2 literesA meghatározás a 2000 cm³-es motorok lökettérfogatára utal. német Formula–Renault bajnokságban, 16 pontjával 31. helyen zárt. A holland bajnokságban 32 pontot gyűjtött, ez a 15. helyre volt elegendő. Megfordult még az Asian Formula Renault Challenge sorozatban is, egyetlen versenyén azonban nem ért célba.
2005 hozta meg számára a várva várt áttörést. Egy Tatuus FR2000-es volánja mögött diadalmaskodott az olasz Formula–Renault-sorozatban. A 15 futamos sorozatban 11 alkalommal is dobogós lett, ebből hatszor nyerni tudott. 312 pontot szerzett, ami 46-tal volt több, mint amennyi a második helyezett Michael Ammermüller neve mellett szerepelt. A szezon sikerei ezzel még nem értek véget, az olaszországi szerepléssel párhuzamosan versenyzett a Formula Renault 2.0 Európa Kupában is. Ezt a bajnokságot is megnyerte, szintén Ammermüllert megelőzve. Versenyeinek felén dobogón állhatott, hat futamot nyert meg, valamint négy-négy alkalommal indulhatott az élről, illetve futotta meg a leggyorsabb kört.
2006-ban-ban Európa első számú Formula–3-as sorozatába, a Formula–3 Euroseriesbe szerződött, a Sebastian Vettelt, Giedo van der Garde-ot és Paul di Restát is soraiban tudó ART Grand Prix-hez. Első szezonja jól sikerült, három dobogós helyezésével és 34 pontjával az összetett 8. helyén fejezte be a szezont, az újoncok között pedig ő végzett az első helyen. Rajthoz állt az évente megrendezett Masters of Formula 3 elnevezésű versenyen is. A zandvoorti futamon a 10. helyről indulva a 11. helyen ért célba.
2007-ben, immáron a Toyota tesztpilótájaként folytatta F3-as karrierjét. Az idény során hétszer állhatott dobogóra, Magny-Cours-ban pedig megnyerte első versenyét a sorozatban. Egy pole-pozíció szerepelt még neve mellett. 59 pontjával a tabella 4. helyén végzett, két csapattársa, a bajnok Romain Grosjean és Nico Hülkenberg, valamint Sébastien Buemi mögött. Az időközben Zolderbe költözött Masters of F3 versenyén ismét részt vett, ám ezúttal fel kellett adnia a versenyt.
GP2 left|thumb|250px|2008-ban, a brit nagydíjon
2008-tól a GP2 Asia Seriesben folytatta pályafutását, az utánpótlás-kategóriákban rendkívül eredményes DAMS színeiben. A Sepangban és Szahírban rendezett sprintfutamokon győzni tudott, utóbbi helyszínen az első versenyen harmadik lett. Első idényét ebben a szériában a hatodik helyen fejezte be.
A téli versenysorozathoz hasonlón az európai főszezonban is a belga Jérôme d’Ambrosio szerepelt Kobajasi mellett a francia csapat színeiben. Jól indult a szezon, Montmelóban egy nyolcadik hellyel nyitott, ami azt jelentette, hogy a másnapi sprintfutamon az első rajtkockából indulhatott. Grosjean a rajtot követően nagyon hamar megelőzte. Egy baleset miatt behívták a biztonsági autót a pályára, amikor pedig a verseny újraindult, Kobajasi folyamatosan próbálta őt megelőzni. Grosjean többször is csak sportszerűtlenül tudta maga mögött tartani a japán pilótát. A versenybíróság Grosjeant áthajtásos büntetéssel sújtotta, így Kobajasi rögtön első versenyhétvégéjén megszerezte első GP2-es futamgyőzelmét, ezenkívül a leggyorsabb kör is az ő nevéhez fűződött. A folytatás már kevésbé sikerült jól. A viszonylag gyenge autó és Kobajasi kisebb-nagyobb hibái miatt a spanyol futamon kívül csak a valenciai utcai pályán tudott pontszerző helyen, hatodikként beérni. 10 szerzett pontja a tizenhatodik helyhez volt elég.
right|thumb|250px|2009-ben, a Nürburgringen
Ha nehezen is, de sikerült a szükséges pénzmennyiséget megszereznie, így a következő szezonban is maradhatott a francia istállónál. Az Asia Series-ben pályafutása során először szerzett komoly formaautós sorozatban végső győzelmet, a kevés versenyhez képest nagy, húszpontos különbséggel megelőzve d’Ambrosiót. Sanghajban egy második hellyel nyitott, majd a sprintfutamot kénytelen volt feladni. Dubajban aztán mesterhármast szerzett, azaz a futamgyőzelem mellett övé volt a pole-pozíció és a leggyorsabb kör is. Bahreinben megismételte előző évi sikerét, ezzel átvette a vezetést összetettben, amit később mindvégig meg is tartott. Még Sepangban állhatott fel dobogóra, valamint Szahírban megnyerte az időmérőt.
A győzelem miatt nagyobb célokkal kezdhette az európai idényt. Bár a szezon jól indult (Barcelonában két pontszerző hellyel nyitotta az évet), később mégis csupán a Nürburgringen rendezett sprintfutamon állhatott fel a dobogó legalsó fokára, ezen kívül még a valenciai, a spai és a szezonzáró portugál versenyen végzett a pontszerzők közt. 13 pontja ismét csak a 16. pozícióra volt elegendő, miközben csapattársa ismét több kiugró teljesítményre volt képes.
A Formula–1-ben Toyota (2007–2009)
left|thumb|250px|2009-es abu-dzabi nagydíj
2007. november 16-án lett a Toyota teszt-, és egyben harmadik számú pilótája a távozó francia Franck Montagny helyett. 2008-ban és 2009-ben a téli és évközi teszteken segítette csapatát, illetve készen állt az azonnali beugrásra.
A japán nagydíj pénteki két szabadedzésen mutatkozott be versenyhétvégén, miután Timo Glock rosszullétre panaszkodott. Összesen 24 kört teljesített, délelőtt a 19., délután a 12. helyen végzett. A német versenyző végül vállalni tudta a másnapi időmérőt, ahol azonban súlyos balesetet szenvedett, ami miatt nem tudott indulni a futamon. A kéthetes szünetben kiderült, a lába mellett csigolyái is megsérültek, így orvosi javaslatra kihagyta a brazil versenyt. Ezután dőlt el, hogy Glockot Kobajasi fogja helyettesíteni. Az esős interlagosi időmérőn úrrá tudott lenni a kaotikus körülményeken, s a bravúros 11. helyen fejezte be a közel két és fél órán át tartó kvalifikációt. A versenyen is jól szerepelt, 19 körön keresztül tartotta maga mögött a később világbajnok Jenson Buttont, majd határozott manőverekkel előzte meg előbb Nakadzsima Kazukit, majd a Ferrarit vezető Giancarlo Fisichellát. A pontszerzés végül nem sikerült, a kilencedik helyen végzett.
Mivel az orvosok szerint Timo Glock láb- és mellkasi sérülései miatt egy újabb baleset súlyos következményekkel járt volna, helyére a szezonzáró abu-dzabi nagydíjon is Kobajasi ülhetett. Abu Dzabiban ott folytatta, ahol Brazíliában abbahagyta. Szombaton bejutott a Q2-be, a kvalifikáció második szakaszába, ahol a 11–16. helyek sorsa dől el, és ahonnan már nem lépett tovább. Ezután viszont alaposan megtankolták versenygépét, így a 12. helyről indulva egy kiállással tudta teljesíteni a futamot. Jó taktikájának, valamint hasonlóan jó versenytempójának hála, folyamatosan a világbajnok Brawn GP pilótáival küzdött a dobogóért, amiről végül ugyan lemaradt, a hatodik helyezés azonban második versenyén mégis rendkívül jó eredmények számított. Három pontjával a 18. helyen fejezte be a bajnokságot. Addigi munkaadója a gazdasági válságra, valamint a viszonylagos F1-es eredménytelenségre hivatkozva visszalépett a 2010-es Formula–1 világbajnokságtól, így Kobajasi szabadúszóként igyekezett pilótaülést jelentő szerződéshez jutni.
Sauber (2010–2012)
right|thumb|250px|A téli tesztek során, Jerezben right|thumb|250px|A kanadai nagydíjon, kiesése után