A Vietnámi Köztársaság (Dél-Vietnám) gazdasága nyitott, fejlődő piacgazdaság volt. 1963 és 1973 között az ország piaca szabad jellegű volt. Mindazonáltal a gazdasági fejlődés alapja a négy, vagy ötéves tervek voltak. A gazdaság az első 10 évben stabilan állt, majd a háború elhúzódása miatt nehézségekbe ütközött . Ennek következtében bizonytalanná vált a gazdasági növekedés, megnőtt az költségvetési hiány mértéke, nagy lett az infláció és a kereskedelmi mérleg hiánya. A dél-vietnámi kormánynak kétszer kellett földreformot végrehajtania. Gazdasági és technikai segítségekkel az Egyesült Államok fontos szerepet játszott az ország gazdaságában.

Növekedési szakaszok 1965 előtt Az 1965 előtti korszakra a dél-vietnámi GDP gyors emelkedése volt a jellemző. Ehhez a fogyasztási árindex mérsékelt növekedése társult. A Vietnámi Köztársaság korai költségvetési mérlegei általában többletet mutattak, de ez a mérleg 1961-től a deficit irányába billent át. Továbbra is magas maradt a beruházások mértéke, az ipar és a mezőgazdaság is magas növekedési rátákat tudott felmutatni. 1955-ben Ngô Đình Diệm kormánya megalapította a Nemzeti Bankot, az Árfolyamhivatalt, s bevezetett egy új, dél-vietnámi đồng nevű fizetőeszközt, ami a francia indokínai piaszter helyébe lépett, kezdetekkor pedig 1 USD értéke 35 dồng volt. Elkezdték az 1960-ig tartó földreformot. A használaton kívüli földeket kimérték, s felosztották a földművesek között. Egy ember tulajdonában legfeljebb 1 négyzetkilométernyi (100 hektárnyi) földterület lehetett. Az ezen felüli területet el kellett adni a kormánynak, s a kormány az így megszerzett földterületeket tovább adta azoknak a földműveseknek, akiknek szüksége volt rá. A földet megművelőknek és a tulajdonosoknak szerződést kellett kötniük, melynek kötelezően részét képezte a földbérletről szóló bekezdés. A földbirtokok átalakításának az lett a következménye, hogy Dél-Vietnám termőterületének kétharmada a gazdag földbirtokosok tulajdonába került.Lâm Quang Huyên (1997), Cách mạng ruộng đất ở miền Nam Việt Nam (Land reforms in South Vietnam), Social Sciences Publishing House, Hanoi, page 39. Ennek következtében Nguyễn Văn Thiệu kormányának ismét földreformot kellett indítania, hogy megváltoztassa ezt a földszerkezetet. 1956-ban a Vietnámi Köztársaság elfogadott egy alkotmányt, mely részletesen szabályozta a Nemzeti Gazdasági Bizottság felállítását. A bizottság élén a Vietnámi Köztársaság elnökhelyettese állt. Az ország ugyanebben az évben csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz.A Vietnámi Szocialista Köztársaság IMF-tagságát felfüggesztették, mivel gazdasága nem piacgazdaságként működött. Helyét a Vietnámi Köztársaság vette át. 1957. márciusban Ngô Đình Diệm kihirdette Vietnám 1. Elnökének Kiáltványát, melyben külföldi és hazai befektetők figyelmét kívánta arra felhívni, hogy fektessenek be minél nagyobb összegeket az ország területén, s biztosította őket arról, hogy a kormányzat szem előtt tartja a befektetők érdekeit, s ezt a folyamatot támogató döntéseket fog meghozni (előnyös adókulcsok, földbérlet, jövedelemadó...).

Ngô Đình Điệm kormánya exportorientált iparosítási politikát folytatott, céljai között ott volt az import javak hazaival történő helyettesítése s a kereskedelmi protekcionizmus bevezetése. Vámokat és nem vám jellegű költségeket vetettek ki, hogy megakadályozzák a kevésbé tőkeigényes ipari termékek kereskedelmét. Ennek eredményeképp 1961-ben Biên Hòában létrehozták Vietnám első papírgyárát, az An Hao Papírgyárat. Ez biztosította a gazai papírkereslet 30–40%-ának a kielégítését."Nhà Máy Giấy An Hảo", Thế Giới Tự Do, số 3 Tập X, trang 9. Ugyanakkor elsőbbséget adtak a gépek, berendezések, alapanyagok importjának, melyek szükségesek voltak a védett iparágak fejlődéséhez. Ugyanakkor számos termék exportja állami támogatást élvezett. Az átváltási árfolyam is az exportot segítette. Az ország exportja 1955 és 1965 között egyenletesen növekedett. A kormány az 1957–1962 közötti ötéves gazdasági tevének ez volt az egyik legfőbb célja.

A Vietnámi Köztársaság gazdasága ezen időszak alatt haladónak mutatkozott, de belső konfliktusok, zavargások (fegyveres összetűzések klikkek között, folyamatos államcsínyek, a Dél-vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front egyre nagyobb hatalma) gátat vetett ezen politikák eredményessége elé.

1965–1969 közötti időszak thumb|right|300px|A Vietnámi Köztársaság ipari, mezőgazdasági fejlődésének a trendje Ebben az időszakban megnőtt a feketegazdaság szerepe, megugrott a költségvetési deficit. A gazdaságot hiperinfláció sújtotta, a fizetőeszközt gyorsan értékelték le, s ennek következtében mély gazdasági válság alakult ki. A háború negatív hatást gyakorolt a gazdasági növekedésre. Mindezek közül leginkább az 1968-as Tet Offenzíva gyakorolta a legrosszabb hatást a gazdaságra.

1965-ben Dél-Vietnám ahelyett, hogy rizst exportált volna, ebből a terményből is behozatalra szorult. A rizst egészen az ország 1975-ös megszűnéséig importálniuk kellett. Ennek az volt az oka, hogy a gabonafélék hozama 1965. és 1968. között lecsökkent. 1968-ban a terményhozamok emelkedni kezdtek, mely leginkább a művelésbe vont terület növekedésével és a terményhozam növekedésével magyarázható. Utóbbi leginkább a műtrágyázás elterjedése, a gépesítés és az új, nagy termelékenységű fajták eredményeképp jött létre. A rizsimport 1975-ig történt fennmaradását az magyarázza, hogy a NFL felügyelete alatt álló területeken növekedett a rizs iránti kereslet, mivel egyre több és több észak-vietnámi katona jött a déli ország területére.Đặng Phong (2004), 230. oldal alapján a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Font a dél-vietnámiak ellenőrzése alatt álló területekről szerezték be a rizst.

1965-ben felfüggesztették az exportorientált iparosítási politikát, ami számos, újonnan létrehozott iparágban problémákhoz vezetett. Ilyen terület volt a textilágazat, a nádcukorral foglalkozó terület. Ezzel párhuzamosan más iparágak felélesztésére csoportosították át a pénzeket. 1968 és 1972 kivételével ismét növekedett az ipari termelés. Ezekben az években a termelés mértéke stabil maradt, ennek legfőbb indoka a háború (Ted Offenzíva, Észak-Korea légi támadásai).

Ebben az időszakban került sor a kódnevén Bong Lan kampányként (Chiến dịch Bông Lan) elhíresült valutareformra, melynek keretében Nguyễn Văn Thiệu 1966. június 18-án hivatalba lépett kormánya új, a Második Köztársaság bankjegyei néven ismertté vált bankjegysorozatot hozott forgalomba.

1969–1975 közötti időszak Mikor az Egyesült Államok és szövetségesei elhagyták Dél-Vietnámot, az ország gazdaságának nagy keresleti visszaeséssel kellett szembenéznie. Annak ellenére, hogy növekedett a hazai forrású bevétel és az amerikaiaktól is kaptak segélyeket, a költségvetési deficit nagyon megugrott. A kormánynak saját magának kellett a katonai cselekmények hatásait vállalnia. Erre az időszakra a hiperinfláció volt a jellemző. Egy átlagos saigoni ember fogyasztói árindexét alapul véve az infláció elérte a 36,8%-ot. Ez a ráta 1973-ban 44,5% volt A Vietnámi Köztársaság létezésének utolsó évében a kormány importkorlátozásokat vezetett be, serkenteni akarta az exportot és a hazai termékek fogyasztását. Ez egyszerre vezetett az export és az import emelkedéséhez.

Jegyzetek

Fordítás

Források Đặng Phong (2004), Kinh tế Miền Nam Việt nam thời kỳ 1955 - 1975, Nhà xuất bản Khoa học xã hội, Hà Nội, tháng 12. Douglas C. Dacy (1986), Foreign aid, war, and economic development: South Vietnam, 1955-1975, Cambridge University Press. Trần Văn Thọ chủ biên (2000), Kinh tế Việt Nam 1955 - 2000: Tính toán mới, phân tích mới, Nhà xuất bản Thống kê, Hà Nội, tháng 12. Ngân hàng Quốc gia Việt Nam (1974), Kinh tế niên báo, Sài Gòn.

Kategória:Vietnám gazdasága Kategória:20. századi gazdaságtörténet