Az utolsó vacsora (latin cena Domini, cœna Domini, ’az Úr vacsorája’) Jézusnak és tizenkét apostolának utolsó közös pászkavacsorája a Jézus elfogatását és keresztre feszítését megelőző valamelyik estén. A pontos nap tekintetében számos elmélet van, de XX. század második felétől előkerült adatok és kutatások szerint a legvalószínűbb, hogy a Julianus-naptár szerint 33. április elsején, szerdán.– Szerdán lehetett az utolsó vacsora – HVG A vacsorára Jeruzsálemben, egy ház „berendezett emeleti termében” került sor. A Biblia szerint Jézus ekkor mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére.
Bizonyos keresztény egyházak hívői az eseményre a nagycsütörtöki úrvacsora-liturgia keretében emlékeznek. bélyegkép|300px|Szimon Fjodorovics Usakov: A tizenkét apostol Jézus Krisztussal Története Jézus elfogása előtti utolsó vacsorája a szinoptikusok szerint pészah ünnep volt, a mai széder. Első írásos említése Pál apostoltól származik:
Az őskeresztények az utolsó vacsora emlékére rendezték az agapékat (szeretetvacsora). Az utolsó vacsora emlékét a római katolikus szentmise a hálaadó és áldozati jellegű eucharisztia keretében jeleníti meg, amikor Jézusnak a kenyérről és borról, az utolsó vacsorán mondott szavairól és cselekedeteiről emlékeznek meg a szertartás liturgiájában. A reformáció némileg átértelmezte a liturgiát, és az áldozati jelleg helyett az átlényegülés motívumát hangsúlyozták.
Ábrázolása az egyetemes művészetben A biblikus esemény legkorábbi ábrázolásai az ókeresztény kora bizánci művészetből ismertek, s fő motívumuk a vacsora szentségének kiemelése, az apostolok áldozása volt. A gótika évszázadaiban gyakori motívuma volt a szárnyas oltárok összekötő részeinek (predellák). Az itáliai quattrocentóban és cinquecentóban készült alkotások, Andrea del Castagno, Leonardo da Vinci művei előtt készült festmények kompozíciói élesen elkülönítették Iskarióti Júdás alakját, őt az asztal néző felőli oldalára ültették.
Galéria
Ábrázolása a magyar művészetben
A magyarbolyi evangélikus templom ékessége a Madarász Viktor által festett, az utolsó vacsorát ábrázoló oltárkép.A Biblia a magyar képzőművészetben című cikkben közölt fénykép Madarász Viktor: az Utolsó vacsora című alkotásáról (forrás: biblia.hu) Kernstok Károly is készített egy Utolsó vacsora című festményt, mely a Magyar Nemzeti Galéria műgyűjteményét gazdagítja.Kernstok Károly: Utolsó vacsora című festményéről készült fotó (forrás: Magyar Nemzeti Galéria honlapja) Derkovits Gyula az Utolsó vacsora című festményének hagyományos, bibliai témáját úgy modernizálja, hogy a háttérként szolgáló tájat expresszionista, az alakokat pedig kubista stílusjegyekkel formálja meg.A képzőművészet Magyarországon a kezdetektől a XX. század közepéig - Derkovits Gyula az Utolsó vacsora című festményét jellemző rész A Derkovits-féle 1922-ben készült Utolsó vacsora egyfajta sajátos önvallomás. A prófétai elhivatottsággal áthatott festő a képen Krisztusként magasodik középen. Ahogyan Körner Éva az 1968-ban, a Corvina Kiadónál megjelent Derkovits-monográfiájában fogalmaz, a Derkovits vonásait viselő főalak egyszerre művész, megváltó és tanító. Szintén Körner Éva mutat rá, hogy nemcsak Derkovitsnál, hanem a korszak más alkotóművészeinél is tendencia volt a keresztény formák szocialista tartalommal való megtöltése.
Érdekesség, hogy Derkovits egy tusrajzot is készített Utolsó vacsora címmel. E rajz kompozíciója azonban a későbbi festményénél kevésbé eredeti, s maga Krisztus is jobban hasonlít az egyetemes képzőművészetben megszokott előképekhez.A Biblia a magyar képzőművészetben című cikkben Derkovits Gyula Utolsó vacsora című tusrajzának fotója (forrás: biblia.hu)
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Az utolsó vacsora terme
Kategória:Újszövetségi történetek, részletek Kategória:Jézus