A sorskönyv a tranzakcióanalízis egy központi fogalma. Eric Berne szerint egy nem tudatos forgatókönyv: „Egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy választott alternatívára összpontosul.” Berne-t három kérdés foglalkoztatta különösen: mennyire meghatározó a szülői programozás a sorskönyv kialakításában, a személyiség mennyire rabja ennek és hogy milyen tere van a szabadságnak, az autonómiának az egyén életében.
A sorskönyvelmélet részletes leírása a szerző halála után megjelent (1970) posztumusz kötetben, a Sorskönyvben található (eredeti címe: What do you say after you say hello?). A Sorskönyv a tranzakcióanalízis további kifejtését tartalmazza, ezért egyesek szerint az Emberi játszmák (angolul Games people play) folytatása, valójában azonban – szerző szándéka szerint is – önálló munka. Berne halála után tanítványa és munkatársa folytatta a sorskönyv témáját Sorskönyvek, amelyeket élünk c. munkájában (angolul Scripts people live).
A sorskönyv jellemzői a tudattalan élettervet korán, kisgyermekkorban kezdjük írni, elhatározzuk, hogyan fogunk élni – el is készül kb. 5-6 éves korunkra a sorskönyv körülírható kezdettel, tetőponttal és befejezéssel rendelkezik, azaz meghatározott végkifejlet felé halad a szkript nem azonos a tényleges életpályával, a hangsúly egy belső, kényszerítő erőn van, amely mutatja, hogyan kellene cselekedni a sorskönyv többnyire gyermekkori illúziókon alapszik: vagyis, ha jók vagyunk, megjutalmaznak, míg ha rosszat követünk el, megbüntetnek az egész életet strukturáljuk: megtöltjük olyan rítusokkal, időtöltésekkel, amelyek segítenek a végső „nyereség” elérésében a programozás már a gyermek megszületése előtt elindul, hiszen hatással van sorsára az is, ami a szülőkkel, nagyszülőkkel történt a gyermek tiltások, elismerések, felszólítások formájában képet kap arról, hogy milyen a világ és milyen ő maga – ebből következtetéseket von le arra nézve, hogyan biztosíthatja a körülötte lévők szeretetét, hogyan maradhat meg ezen a világon
A sorskönyvi apparátus
Ezek azok az építőelemek, amelyek meghatározzák a szkriptbe lépő egyén viselkedését. Ide tartoznak a gátló parancsok, az engedélyek, a programok, az előírások stb. A gyermek a szülői programozás során (szoptatás, bili használata, illemszabályok stb.) sajátítja el azokat az alappozíciókat, amelyek majd az egész életére befolyással vannak. Annak alapján, hogy ebben a korban mit szajkóznak a gyereknek, jönnek létre a vesztes és nyertes sorskönyvek. A gátló parancsok azok a negatív szülői üzenetek, amelyek tilalmak formájában jelennek meg és egész életen keresztül hatnak. A szülő Gyermekije küldi a gyermek Gyermekijébe – a tapasztalat szerint az ellenkező nemű szülő hatása a nagyobb. Ezek korai meghatározókként beépülnek a sorskönyvbe. Néhány közülük: Ne létezz! Ne légy önmagad! Ne csináld! Sokan talán elcsodálkoznak, hogy a gyermeke felé szeretettel forduló szülő ilyen üzeneteket közvetít, valójában azonban mindannyiunk életében megjelenik valamilyen tiltás. Arra kell odafigyelni, hogy a gyermekkorban megtapasztalt tiltások közül mit örökítünk tovább saját gyermekeink felé. Ugyanakkor megfigyelhetők mindenki életében ezen mondatok ellenkezője is, az ún. engedélyek. Minden parancsnak megfelel valamilyen engedély, amely kulcsfontosságú tényezője a nevelésnek. Pl. Létezhetsz! Lehetnek saját érzéseid! Önmagad lehetsz! Ha egy adott személynél előfordulnak a programmal ellentétes szlogenek és viselkedésminták, akkor az azt jelenti, hogy az illető személlyel kapcsolatban életbe lép az ellensorskönyv, vagyis az ún. antiszkript. Létezik az episzkript fogalma is, amikor a személy viselkedésének hátterében olyan átörökített üzeneteket lehet felfedezni, amelyek a szülőt fenyegették. Az előírások (driverek) azok az eljárások, amelyeket a katasztrófa elhárítása, a rossz elkerülése érdekében sajátítunk el. Ugyanis számos olyan elvárás szabályozza magatartásunkat, gondolkodásunkat, amelyek segítségével meg tudunk felelni szüleinknek, hogy azok ne alkalmazzák a gátló parancsokat. Az előírások is korai meghatározóknak számítanak, amelyek a szülők Szülői énállapotából indulnak ki és a gyermekek Szülőijében tapadnak meg.
A sorskönyvek típusai Nyertes az, akinek sorskönyvében az van megírva, hogy az elsők között lesz, míg Vesztes az, aki mindenáron a legjobb akar lenni. Eszerint egy olimpiai 2. helyezés jelenthet győzelmet és vereséget egyaránt, attól függ, hogy a személy hogyan fogja fel elért eredményét.
Claude Steiner írt le három vesztes sorskönyv-típust, amelyek súlyos pszichiátriai betegségeket eredményeznek:
Szeretet nélküli: Depresszióhoz vezet. Az ilyen ember kevés érzelmet és pozitív figyelmet cserél – vagy durva és elutasító, vagy egyáltalán nem is érintkezik másokkal. Nem ad és nem is fogad el szeretetet. Értelem nélküli: Eredménye a pszichózis. Az ilyennel rendelkező személy nem vállal felelősséget, nem kötelezi el magát semmi mellett, nehéz önálló véleményt alkotnia és bármit kezdeményeznie. Öröm nélküli: Függőséghez, ún. addikcióhoz vezet. Tulajdonosa minden helyzetben azt teszi és érzi, amit szerinte elvárnak tőle. A teljesítményt kapcsolatai elé helyezi, minden erejével feladataira koncentrál.
Berne úgy vélte, léteznek sorskönyvi alaptípusok – ezeknek szimbolikus mintái a mesék a görög mítoszok szereplői: pl. Hamupipőke, Csipkerózsika, Piroska – Herkules, Damoklész, Tantalosz, Sziszüphosz stb.
Szakirodalom Játszmák nélkül. Szerk: Járó Katalin. Joines - Stewart: A TA-ma. Eric Berne: Sorskönyv
Kategória:Tranzakcióanalízis