A mágneses indukció vagy idegen nyelveken mágneses fluxussűrűség a mágneses tér erősségére jellemző vektormennyiség. (Lásd még: a mágneses térerősség)
Jele: B, mértékegysége: tesla.
ahol:
A = amper C = coulomb kg = kilogramm m = méter N = newton s = másodperc H = henry V = volt J = joule Wb = weber
A mágneses indukció vektorát a vektorpotenciál rotációjaként számolhatjuk ki.
Nem tévesztendő össze az elektromágneses indukció jelenségének egyik fajtájával, a nyugalmi indukcióval, amelyet szintén szoktak ezen a néven emlegetni. Ugyancsak nem tévesztendő össze a mágneses tér és az elektromos áram kapcsolatát jellemző vektormennyiséggel, a mágneses térerősséggel.
Áramjárta vezető körüli mágneses tér erőssége
A vezetőben folyó áram által gerjesztett mágneses erőteret indukciós vonalak szemléltetik, amelyeknek bármely pontjában az érintő megadja az indukcióvektor irányát, a sűrűségük pedig az indukció nagyságát.
Az indukcióvonalak iránya az úgynevezett jobbkéz-szabály segítségével állapítható meg: a jobb kéz behajlított ujjai mutatják meg az irányt, ha a kinyújtott hüvelykujj az áram irányába mutat. A vezetőre merőlegesen folyó áram irányának jelölése: a befelé folyó áramot + jellel, a kifelé folyót pedig ponttal jelölik.
A végtelen hosszú, egyenes vezető körül a mágneses indukció nagysága egyenesen arányos a vezetőben folyó áram erősségével (I), és fordítottan arányos a vezetőtől mért távolsággal (R):
A μ0 a légüres tér (és nagyjából a levegő) mágneses permeabilitása:
Bármely körvezető (egymenetes tekercs) középpontjában az indukció:
ahol R a kör sugara.
Jegyzetek
Források
Dr. Szalay Béla, Fizika, hatodik, átdolgozott kiadás, Műszaki Könyvkiadó, Budapest,
További információk Fizikakönyv.hu – A mágneses indukció
Kategória:Elektrodinamika Kategória:Mágnesség