Az Arnolfini házaspár a holland Jan van Eyck fára festett olajfestménye, amit 1434-ben készített. Arnolfini esküvő, Arnolfini kettős portré vagy Giovanni Arnolfini és felesége néven is ismeretes.

Úgy tartják, a festményen Giovanni di Nicolao Arnolfini itáliai kereskedő és felesége van megörökítve brugge-i otthonukban. A képet a nyugati festőművészet egyik legteljesebb és legeredetibb művének tartják. Van Eyck szignálta és dátumozta is a festményt. A képet 1842-ben a londoni National Gallery vásárolta meg.

A festmény ábrázolása a maga korában figyelemre méltó volt, a részletek kidolgozottsága okán is, de főleg a belső teret kitöltő fény tökéletes használatával.Dunkerton, Jill, et al., Giotto to Dürer: Early Renaissance Painting in the National Gallery, page 258. National Gallery Publications, 1991.

Az alakok azonosítása

Sokáig azt hitték, hogy a képen Giovanni di Arrigo Arnolfini és felesége, Giovanna Cenami szerepel flandriai házukban, de 1997-ben kiderült, hogy a házaspár csak 1447-ben kelt egybe, azaz 13 évvel a kép elkészülte és hat évvel van Eyck halála után. Ma úgy tartják, a kép alanya Giovanni di Arrigo unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini és felesége. Az nem derült ki, hogy a nő a második felesége-e vagy első felesége, Costanza Trenta, aki 1433 februárjában hunyt el.Margaret Koster, Apollo, Sept 2003. Also see Giovanni Arnolfini for a fuller discussion of the issue

Ha az első felesége szerepelt a képen, akkor ez egyfajta emlékképként készülhetett. Giovanni di Nicolao Arnolfini Luccai Hercegségből származó itáliai kereskedő volt, aki Brugge-ben telepedett le valamikor 1419 körül. Mivel egy másik van Eyck-képenhttp://www.artchive.com/artchive/v/van_eyck/eyck_giovanni.jpg is szerepel, úgy vélik, a festő barátja lehetett.

Leírása thumb|263px|A tükör részlete A festmény viszonylag jó állapotban található, bár találhatók rajta kisebb hiányosságok, amit restauráltak. Az infravörös reflektogrammos vizsgálatok több változatot mutattak, mindkét arcon, a tükörnél és más elemeket.Cambell 1998, op cit, pp. 186-91

A párt egy emeleti szobában ábrázolja nyáron, amit a kintről látható cseresznyefa is sugall. A szoba mindazonáltal nem hálószoba, mint gyakran mondják, hanem egy francia vagy burgundi stílusú előszoba, ahol ágy is található. Az ablak hat fapalettát tartalmaz, a felső része üvegből van, tiszta kék, vörös és zöld ólomüvegből.

A két alak gazdagon van felöltözve, ruhájuk szőrmés. A férfi kalapot visel, ami nem volt szokatlan akkoriban nyáron sem. Köntöse egykor sokkalta inkább bíborszínű volt, a színe az idők során elsötétült, valószínűleg selyem volt az anyag (szintén egy drága anyag). Alatta egy mintás anyag található, valószínűleg selyemdamaszt. A nő ruhájának finoman kidolgozott redőzete van és hosszú uszálya. Kék alsóruhája szintén szőrmével van szegélyezve.

Bár a nő világos arany nyaklánca és gyűrűi az egyetlen látható ékszerek rajta, mindegyik drága lehetett. A férfi esetében a ruházaton tartózkodó, nem utal kereskedői létére (más kereskedők képein aranyérmék láthatók a díszes ruhákon).

A szobabelső is a jómódú létre utal: a bronz lámpatartó hatalmas, valószínűleg ez is drága darab. A fakeretes domború tükör a háttérben kisebb, mint a hasonló tükrök, amiket akkoriban ábrázoltak. Nincs nyoma kandallónak (a tükörben sem látható ilyen). A bal oldalon található narancsok is a gazdagságról árulkodnak.

A gazdagság további jelei a díszes ágyfüggönyök, amelyek a plafonról lógnak le, és a fafaragványos a széken és a falnál lévő kanapén (jobbra, az ágy részben takarja). Az ágynál lévő kisméretű keleti szőnyeg is a gazdagságot sugallja, az ilyen szőnyegeket a korabeli gazdagok asztalokra terítették.

A háttérben, a falon függő tükör körüli fakeretben tíz kerek, aprólékos részletességgel megfestett, Jézus kínszenvedésének jeleneteit ábrázoló képecske van. A domború tükörben látszik a szobabelső, a görbületekhez, hosszításhoz igazodva balra az ablak a cseresznyefával, a narancsok, jobbra a baldachinos ágy, fent a bronzlámpa, háttal a két főszereplő, a kézen fogva álló férfi és nő.S. Nagy Katalin: Jan van Eyck: Arnolfini házaspár::: Képekről No15 – Zsubori Ervinnek, Arnolfini Szalon Esszéportál - 2013.

A tükörben lévő kép két további alakot mutat, akik a párral szemben helyezkednek el. Az egyik vörös ruhát visel, talán maga a festő az, bár éppen nem fest. A tudósok azért vélik ezt, mert van Eyck több önarcképén visel vörös fejfedőt, turbánt.

A képet a tükör fölött szignálták és dátumozták: Johannes de eyck fuit hic. 1434 („Jan van Eyck volt itt. 1434”).

A tükör mellett balra, nagy szögön falra akasztott, fénylő gyöngyökből álló, négysoros rózsafüzér lóg, amit két hosszú, almazöld textilfonat csomó zár az alján.

Tulajdonosai A kép 1434-es elkészülte után a modellek tulajdonában volt. 1516 előtt a festmény Don Diego de Guevara tulajdonában volt már. Ő 1520-ban halt meg, minden bizonnyal ismerte Arnolifiniékat. 1516-ban Don Diego Ausztriai Margit spanyol királynénak adományozta a képet. Ekkor a kép Mechelenbe került. Ekkor a képen lévő férfit Hernoul le Fin néven (az Arnolfini név csúnya elhallása) azonosították. 1523-1524 körül lehet hallani újra a képről, akkor Arnoult Fin néven. 1530-ban Margit unokahúgának, Habsburg Mária magyar királynénak tulajdonába került a kép, aki 1556-ban magával vitte Spanyolországba. 1558-as halála után II. Fülöp spanyol király birtokolta.

1599-ben egy németországi vándor a madridi Alcazar-palotában látta a képet. Úgy tűnik, Velázquez ismerte a képet, sőt, hatott is rá. II. Károly spanyol király halála után, 1700-ban még mindig a királyi palotában volt a festmény, 1794-ben viszont már a madridi Újpalotában található.

1816-ban a kép Londonba kerül, James Hay skót tábornok tulajdonaként. Ő azt állította, hogy a kép abban a brüsszeli szobában függött, ahol Hay lakott, miután súlyosan megsérült a waterlooi csatában. Beleszeretett és megvásárolta. Az igazság szerint valószínűbb, hogy Hay tábornok egy 1813-as spanyolországi csatában volt jelen, akkor „juthatott hozzá” a képhez. Hay tábornok Sir Thomas Lawrence-en keresztül felajánlotta a képet a brit régens hercegnek, a későbbi IV. György brit királynak. A kép ekkor két évig a Carlton House-ban volt, majd 1818-ban visszaadta Hay-nek. 1828 körül Hay egy barátjának adta, ezután tizenhárom évig nem lehetett hallani a képről. 1841-ben egy nyilvános kiállításon bukkant fel, majd 1842-ben a londoni National Gallery 600 fontért megvásárolta.

A festmény ihlette alkotások Lackfi János: Arnolfini családEszéki Erzsébet: Lackfi János az Arnolfini házaspár című festményről, Pesti Műsor, 71. évfolyam 6. szám, 2016 július adt.arcanum.com /Az Arnolfini házaspár (vers, 1998)G. Komoróczy Emőke : “Más és maróbb, érdesebb sors kellene…” (Lackfi János költészetéről). Hitel2005. július, epa.huLackfi János Facebook-oldal, 2014. október 3. Lanczkor Gábor: Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár (vers, Bárka, 2007)Bárka 15. évf. 6. sz. / 2007, matarka.hu Veszely Beáta: Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár közepéről (gyapjú-bársony párna, Ludwig Múzeum, 1994)Veszely Beáta: Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár közepéről, 1997 ludwigmuseum.hu Zsille Gábor: Az Arnolfini házaspár (vrs, Kortárs 2004)Zsille Gábor, Kortárs 48. évf. (2004.) 6. sz., epa.oszk.hu

Jegyzetek

Források The Arnolfini Portrait on the National Gallery website The Arnolfini double portrait: a simple solution - Critical Essay, proposing the painting is partly a memorial portrait Mystery of the Marriage - Open University program Erwin Panofsky and The Arnolfini Portrait Blog essay on theories around the painting by John Haber Press interview with art historian Craig Harbison Not «The Arnolfini Portrait» but «The Van Eyck Wedding» - News about a Critical Essay, proposing the painting is a self-portrait of the painter with his spouse Margaretha (eredeti archiválva a archive.md-on: 2012. december 8.)

További információk

Reprodukciók Picture: Detail of the chandelier

Kategória:Jan van Eyck festményei Kategória:Középkori műalkotások Kategória:A National Gallery (London) gyűjteménye Kategória:Portréfestmények