A Szolnoki OlajbányászIlyen lesz a Szolnok új címere kilencszeres magyar bajnok és tizenegyszeres kupagyőztes élvonalbeli kosárlabda-csapat Szolnok városában. Alapításának időpontja 1959.

Története

1959–83 A kosárlabda szakosztály 1959 tavaszán alakult meg. Néhány fiatal olajos dolgozó, miközben sportolási lehetőséget keresett – a kosárlabdánál kötött ki. Az alkalmi társulat Lőrincz Andor személyében kitűnő menedzserre akadt, aki jó ismerője volt a szolnoki sportéletnek, illetve a kosárlabdának. A későbbiek folyamán "külső" erősítés is érkezett a csapathoz, zömmel a szolnoki, egyetemet végzett fiatalok köréből.

1959-ben a csapat a városi bajnokságban szerepelt. A városban még egy férfi kosárlabda csapat alakult a Vörös Meteornál az NB I-es női gárda árnyékában. A két férfi együttes között komoly rivalizálás folyt, ám a Vörös Meteor férfi csapata nem bizonyult hosszú életűnek megszűnt a szakosztály. Több játékos átkerült az Olajbányászhoz, amely így megerősödve, 1962-ben mint megyei bajnok részt vehetett a Debrecenben rendezett osztályozón. A csapatnak nem sikerült az előbbrelépés. A következő évben ismét a megyei bajnokságban szerepeltek és újabb osztályozón az NB II-ért Budapesten, a Tüzér utcában. Izgalmas körülmények között kerültek fel az NB II-be.

1964-ben a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban nem tudott a magasabb osztálynak megfelelni az együttes, s a következő évben ismét a megyei baj­nokságban játszott. 1968-ban mindkét csapat kivívta a jogot, hogy részt vegyen az NB II-ért rendezett osztályozón. Ezúttal a férfiak sikerrel vették az akadályt.

Az 1969-es NB II-es bajnokságban jól szerepelt az együttes és bent maradt. Ebben a bajnoki évadban már itt játszott Káplár József és Werovszki Sándor is, valamint a Kunszentmártonból érkezett Kollár József.

A következő esztendőben átszervezték a bajnokságot és az addigi három csoportos NB II-t kettőre szűkítették. A megnövekedett követelményeknek már nem tudott eleget tenni az olajos gárda és kiesett a magasabb osztályból. Balogh Péter lett a csapat edzője, az ő szakmai irányításával újjáformált, megfiatalodott együttes lépett pályára az újonnan kiírt NB III-as bajnokságban. Ugyanakkor több kosárlabdázó befejezte az aktív játékot és sok tehetséges fiatal került a helyükre. A csapat biztosan nyerte a bajnokságot, így 1972-ben újra NB II-es mérkőzések voltak Szolnokon. A szakmai munkát Acsay Attila irányította, mint játékos edző. A fiatal, rutintalan csapat kiesett az NB II-ből, de már ekkor is kitűnt, hogy ez a csapat többre hivatott. 1973-ban veretlenül lettek bajnokok az NB III-ban és a következő évadban biztos bentmaradónak számítottak az NB II-ben.

Ettől kezdve nem volt kiesési gond, jó középcsapat lett az Olajbányász az NB II-ben, egészen 1979-ig. A csapat a dobogós hely megszerzését tűzte ki célul, végül is Eger mögött a második helyen végzett. 1980-ban az NB I-be való felkerülés volt a cél, ezt azonban nem érték el. Időközben az MKSZ megváltoztatta a bajnokság lebonyolítási rendjét, áttértek az őszi-tavaszi rendszerre.

Az 1980–1981-es bajnoki évadra a felkészítés szakmai munkáját Halmos István látta el. A csapat veretlenül nyerte a bajnokságot és kivívta a jogot, hogy az 1982/83-as évadban az NB I-ben szerepeljen. Sajnos búcsút is mondott a legmagasabb osztálynak, de mint a legjobb kiesőt a Magyar Kosárlabda Szövetség visszasorolta az első osztályba, mivel a Budapesti Volán megszüntette NB I-es szakosztályát.

1983–1991 Az 1985–1986-os NB I-es bajnokságnak újonc csapata, az Alföldi Olajbányász, összetételében megváltozott. Táskai Gábor személyében egy 32 éves fiatal edző irányította a csapatot. Terveikben a 14. hely szerepelt, a 15-20. helyezett játszhatott a kiesés elkerüléséért. Novemberben a csapat még az 5. helyen szerepelt, de áprilisban már a kiesés ellen küzdöttek. A csapat nem bírta az idegtépő légkört, a rendkívül nagy nyomást, és végül kiesett az NB I-ből. Májusban azonban a BSE-t, aki az NB II-ből elnyerte a feljebb lépés jogát, az elnökség feloszlatta, így mint legjobb kieső, az ősztől az NB I-ben kezdhette meg a felkészülést az olajos gárda.

1986–1987-ben stabil NB I-es csapatot kívánt létrehozni a Szolnok vezetősége, és ebbe nem fért bele a régi edző személye. Új edző érkezett az akkori Jugoszláviából, a vajdasági Földi Sándor személyében, aki később több magyar egyesületnek is a vezetője lett (pl:Körmend, Szombathely, Kaposvár, Cegléd női, Dombóvár). Földi magával hozott kosárlabdázókat is Szolnokra. A cél az NB I-ben maradás volt. Az Olajbányász sokáig a harmadik-negyedik hely körül volt, de lecsúszott a végére a hatodik helyre. Már ekkor elkezdődött a Play-off rendszerű rájátszás. Márciusban sikerült a célt teljesíteni, ugyanis a Kaposvár elleni meccsen győztesen vonultak le az olajosok, így a kiesést elkerülve bebiztosították NB I-es tagságukat.

Az 1987–1988-as évadban a vezetők magasabbra helyezték azzal a lécet, hogy leigazolták az egész ország meghökkenésére az ország egyik legjobb játékosát, a sokszoros válogatott játékost, Berkics Lászlót. Volt klubja, a Budapesti Honvéd megtett mindent, hogy a játékost ellehetetlenítse, végül az első meccseken nem léphetett pályára, de utána már a rohamosan gyarapodó szolnoki szurkolók legnagyobb örömére igen. A cél nem titkoltan a feljutás volt az NB I „A” csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba. Az alaposan megerősödött csapat az alapszakasz negyedik helyén zárt. Ebben, és már az előző bajnokságban is Play-off rendszerű volt a bajnokság, az Olajbányász a 7-14. helyéért játszott. Nagy volt a várakozás, de nem volt elég ereje a csapatnak a feljutásra. Így a következő évet is a „B” csoportban kezdték. 1988/89-ben már hivatalosan is a feljutás volt a cél a szolnokiak számára, ami reálisan teljesíthető is volt. Minden hazai mérkőzésen garantált volt a telt ház, és a bajnokság végén, hatalmas csatában Kecskeméten, ahol a helyi csarnokot színültig megtöltő vendégszurkolók előtt kiharcolták a feljutást.

Az 1989-es bonyodalmakkal teli évad volt. Ettől az évadtól már nem Alföldi, hanem Szolnoki Olajbányász néven szerepelt az egyesület. 1989–1990 volt az első évad a legfelső ligában. A szakmai munkával, a csapat korábbi játékosát Szalay Ferencet bízták meg. Abeljanov személyében Európa hírű játékost igazoltak le. Az első évad nem úgy sikerült ahogy azt a vezetők eltervezték, és a kiesés ellen kellett küzdeniük. A rájátszás során kiestek az első osztályból, de az Oroszlányi Bányász megszűnése miatt a két legjobb kieső (Szolnok, Sopron) osztályozón dönthették el az NB I „A”-s tagságot, ami a Szolnoknak sikerült, idegenben is legyőzve az akkori egyik legnagyobb riválist hosszabbításban.

1990–1991-ben a szolnoki kosárlabdázók felértek a csúcsra, bajnok lett az Olajbányász. Ehhez hatalmas utat kellett megtenniük Rezák László és Szalay Ferenc tanítványainak. A bajnok Szolnok jóformán egy ötössel játszotta végig a bajnokságot. Két remek külföldi: egy palánk alatt megbízható – igaz „öregedő” center, Rasid Abeljanov, egy életveszélyes magasbedobó, Andrej Tyubin. Mind a kettő játékos az akkor már megszűnőfélben lévő Szovjetunióból érkezett. Volt egy fiatal, de máris igen rutinos center Berkics, egy „rakkolós”, ám remek kezű hátvéd, Tóth Attila, és egy a csapatot szervezni, társakat kiszolgálni tudó, rutinos saját nevelésű, villámgyors irányító, Tóth Zoltán – no persze az edzőket nem számítva – ennyi kellett a Szolnoknak, hogy bajnok, a hazai mezőny legjobbja legyen.

1991–1998

Az 1991–1992-es szezonnak a legnagyobb vesztesége Andrej Tyubin volt, aki az Egyesült Államokba költözött. Helyette a szintén orosz Viktor Zsarkov érkezett. Az Olaj ebben az évben indult a Klubcsapatok Európa-bajnokságában, a Klubcsapatok Európa Kupájában és a Szuper Ligában is. A Klubcsapatok Európa-bajnokságában a Partizan Belgráddal játszott, ahol kettős győzelemmel a jugoszlávok jutottak tovább. A sérülésekkel teli szezonban pályaelőnyről esett ki a csapat a Körmenddel szemben és szerezte meg az ötödik helyet.

Az 1992–1993 szezon nagy reményekkel indult. Két jugoszláv játékos érkezett Stojan Ivković és Đurica Stan. A csapatkapitány Hosszú István lett, miután Tóth Zoltán abbahagyta az aktív játékot. A Korać Kupában a harmadik fordulóig jutott a csapat, miután kiesett az Olympique D’Antitbes-szel szemben. A hazai bajnokságban pályahátrányból egy botrányoktól sem mentes párharcban sikerült kivívni a továbbjutást Körmenden, miután ott kétszer is sikerült nyerni. A döntőben az esélyesebb Tungsram-Honvéd 3-0-val győzött, de így is sikeres évet tudhat maga mögött a Szolnok, az első bajnoki illetve magyar kupa ezüstérmével.

1993–1994-ben újabb „ikon” hagyta el a csapatot Berkics László személyében, aki hat évig játszott a csapatban. Első szolnoki szezonjában 29,7 pontos átlaga volt. Ez évben érkezett a csapathoz Antonio Alexe Nagyváradról. A Szuperliga alapszakaszában a második helyen végzett az Olaj, de a rájátszásban végül nem sikerült a legjobb négybe jutni. A magyar bajnokságban szintén pályaelőnyről esett ki a csapat 3-1-re a Sopron ellen. Magyar Kupában az előző évhez hasonlóan Olaj-Körmend döntő volt, ahol ismét második lett a Szolnok.

Az 1993–1994-es évadban különvált a kézilabda és a kosárlabda szakosztály, így a Szolnoki Olajbányász felvette a Szolnoki Olaj KK nevet. A csapatból távozott a csapatkapitány Hosszú István. Továbbra is az Alexe/Ivkovics légiós duóval a soraiban játszott a Szolnok. A negyeddöntőben a Paksot verték ki 3-1-gyel, de az elődöntőben a ZTE volt a jobb 3-0-val. A bronzéremért a Körmend ellen győzött az Olaj, viszonylag simán, viszont a Magyar Kupa döntőben ismét alulmaradtak az elmúlt két évhez hasonlóan. A Körmend kétszeres hosszabbítás után 95-90-re győzött.

Az 1995–1996-os bajnokságban visszatért a korábbi szolnoki játékos Radonjić Siniša ill. Stojan Ivković távozott. Alexe mellé Darko Papać érkezett második légiósként. Az alapszakaszban csak a 8. helyet szerezte meg a csapat. A hetedik helyért a szombathelyi Falco ellen sikerült nyerni 2-0-ra. Magyar kupában a legjobb 16 között esett ki a csapat.

1996–1997-ben visszatért Ivkovics és távozott Góbi. A Csepelből érkezett helyette center, Ecseri Norbert személyében. A csapat az alapszakaszban az ötödik helyen végzett 13-9-es mutatóval. A negyeddöntőben a ZTE verte ki az Olajt 3-2-vel, ahol az utolsó meccs egy hallatlanul izgalmas találkozó volt 91-90-es hosszabbítás utáni végeredménnyel. A bajnokságban végül a 7. helyett sikerült megcsípniük. Magyar Kupában ismét a Körmenddel hozta össze az Olaj a sors, ahol a négy közé a vasiak jutottak.

A következő, 1997–1998-as szezonban új edző érkezett Goran Miljkovics személyében, aki Rezák Lászlót váltotta. A csapatban már magyar játékosként szerepelt Stan és Radonjics is. A csapat magját fiatal szolnokiak alkották Bódi, Boldizsár, Balogh, Mérész Csaba és a rutinos Takács Attila. Az alapszakaszban az ötödik helyet sikerült megszerezniük. A negyeddöntőben a Paksot pályahátrányból sikerült kiverni, majd következett a későbbi bajnok Albacomp, akivel szoros csatában 3-2-ben maradt alul az Olaj. A bronzérem három meccsen dőlt el és a harmadik meccset Körmenden az Olaj nyerte 85-82-re. A Magyar Kupában a 16 között esett ki a Szolnok, miután az első meccset nyerték 67-46-ra, a visszavágón 77-55 lett az eredmény a Zalaegerszeg javára.

1998–2004

Az 1998-as szezonban a csapat a megszűnés szélére sodródott, csőd szélén állt. Emiatt tüntetés és aláírás gyűjtés is volt a városban. Az összefogás megszületett, és megalakult a Szolnoki Olaj KK Kft. A csapatba megérkezett az első amerikai játékos, Darryl Parker is. Abban az évben a tiszai árvíz miatt Cegléden játszott néhány meccset az Olaj. Az alapszakaszban hatodik lett a csapat és Falcoval került össze, ahol 3-2-vel kiesett és végül a hetedik helyen végeztek.