Sir Alan Arthur Bates, (Allestree, Derbyshire, 1934. február 17. – London, 2003. december 27.) kétszeres Tony-díjas brit színész. Színházi karrierjét az 1950-es években, filmes karrierjét az 1960-as években kezdte meg. Jelentős hírnévre akkor tett szert, amikor szerepelt a brit filmes újhullám két, azóta kultikussá váló filmjében: az 1961-ben bemutatott Fütyüld le a szelet című krimi-drámában, majd az 1962-es Ez is szerelemben.
Az 1960-as évek folyamán még olyan nagysikerű filmekben tűnt fel, mint a Zorba, a görög (1964) – ami egész filmes pályafutásának egyik legnagyobb klasszikusává vált –, a Szívkirály (1966) és Georgy Girl (1966), a Távol a tébolyult tömegtől (1967), valamint a Budapesten forgatott, Az ezermester (1968), amelyért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplőnek járó kategóriában. 1969-ben pedig szerepelt a Ken Russell rendezte Szerelmes asszonyokban, amely karrierjének másik legfontosabb filmjévé vált.
Karrierjének két legmeghatározóbb szerepét az 1970-es években játszotta el: az előbb színdarab, majd 1974-ben filmre adaptált Butley és a Thomas Hardy regénye nyomán készített The Mayor of Casterbridge (1978) főszerepét. 1984-ban televíziós BAFTA-díjat nyert az An Englishman Abroad című film főszerepéért. Bates mind a filmiparban, a televíziós filmek világában és mind a színházi életben jelentős szerepeket vállalt el és nagy elismerésnek örvendett élete végégig. Életének utolsó két évében Tony-díjat nyert el, BAFTA-díjra is jelölték, valamint halála előtt néhány hónappal II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.
Fiatalkora
Alan Bates 1934. február 17-én született az angliai Derbyben Alan Arthur Bates néven. Édesapja, Harold Arthur Bates, biztosítási ügynök és csellista; édesanyja, Florence Mary háziasszony és zongorista volt. Alan volt a házaspár legidősebb gyermeke, akit 1939-ben Martin Edward Bates és 1945-ben John Roy Bates követett. A két szülő zenei képzettsége és művészet iránti szeretete nagy hatással volt a fiatal Alanre. Különösen szoros viszony alakult ki a fiú és anyja között, aki rendszeresen vitte Alant színházba és moziba, aminek hatására a fiú 11 éves korában eldöntötte, hogy színész szeretne lenni. Bates iskolai tanulmányait Derbyben végezte el, drámatagozaton szerzett tapasztalatait a város színházában kamatoztatta. Miközben intenzív színész leckéket vett egy helyi tanártól, Alan beadta jelentkezését a világ egyik leghíresebb drámaiskolájába, a londoni Royal Academy of Dramatic Art-ba (RADA), ahová 1951-ben fel is vették és 17 évesen Alan Londonba költözött. Évfolyamtársai közé tartozott a később szintén filmes karriert befutó Albert Finney és Peter O’Toole is. Egy évvel később, 18 évesen katonai szolgálatra hívták be a Brit Királyi Légierőhöz, amit a Derbyhez közeli Syerston községben teljesített, így gyakran haza tudott látogatni családjához. Leszerelése után Alan kimagasló eredménnyel végezte el a drámaiskolát, tanulmányi évei alatt megismerkedhetett a brit színházi világ több fontosabb képviselőjével.
Karrierje Korai színházi szerepei (1955-1960) Bates színházi debütálására 1955-ben került sor Coventryben, a You and Your Wife című színdarabban és ezután sok kisebb színházi felkérés érkezett hozzá. Hamarosan meghívást kapott a Dühöngő ifjúság című színdarab válogatására, ahol sikerült elnyernie Cliff Lewis szerepét. 1956-ban volt a színdarab bemutatója a londoni West End-en, ami óriási sikert aratott és Bates egyik napról a másikra országos hírnevet szerzett magának. A színdarabnak akkora sikere lett, hogy televíziós adást is készítettek belőle, illetve a New York-i Broadwayen is bemutatták a darabot, amelyekben szintén Bates játszotta Lewis szerepét. Bates New York-i tartózkodása alatt megismerkedhetett számos Hollywoodi hírességgel, legközelebbi barátságba Paul Newmannel és feleségével Joanne Woodwarddal került. A színdarabból 1959-ben filmet is forgattak Richard Burton főszereplésével, azonban Bates ekkor még nem gondolkodott a filmes karrierben, így lemondta a filmben való alakítást, szerepét Gary Raymond játszotta el végül. Alan jelentősebb színházi szerepei közé sorolható ez időből a III. Richárd címszerepe, illetve a Hosszú út az éjszakába egyik mellékszerepe is. 1960-ban pedig megkezdődött szakmai kapcsolata Harold Pinterrel, aki írója volt A gondnok című színdarabnak, amiben Mick szerepét kapta meg. A Dühöngő ifjúság, a Hosszú út az éjszakába és A gondnok mind óriási sikert arattak, ami megalapozta Bates betörését a brit filmiparba és televíziózásba.
Televíziós szereplése és filmes karrierjének beindulása (1960-1963) Friss színházi sikereinek és hírnevének köszönhetően Bates számos televíziós projektbe kapott meghívást az 1950-es évek végén, ami még tovább növelte ismertségét Nagy-Britannia szerte. Az ITV Play of the Week, az Armchair Theatre és az ITV Television Playhouse televíziós sorozatok több epizódjában is szerepet kapott. Mind a kritikusok, mind a nézők kedvezően fogadták a fiatal színész televíziós vendégszerepléseit.
Még 1956-ban Bates elvállalt egy statisztaszerepet az It's Never Too Late című filmben pusztán pénzkereset gyanánt, de első jegyzett filmes szerepének az 1960-as Komédiást tartják, amiben Laurence Olivier oldalán játszhatott. Ezután ismét csak televíziós szerepeket vállalt el.
Első filmes főszerepét Bates az 1961-es, Bryan Forbes rendezte Fütyüld le a szeletben játszotta, igaz a film igazi főszereplője a 14 éves Hayley Mills volt. A film azóta kultstátusznak örvend és a brit filmes új hullám egyik kiemelkedő darabjának tartják. 1962-ben a John Schlesinger rendezte Ez is szerelem főszerepét kapta meg, ami előző filmjének sikerével összeadódva igazi filmes sztárrá tette Batest. 1963-ban meg is kapta élete első BAFTA-díj jelölését a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Egyre több és több filmajánlat érkezett be a fiatal színészhez, olyan rendezőtől is, mint A harmadik ember rendezőjétől, Carol Reedtől is, akinek a The Running Man című filmjében elvállalta Laurence Harvey és Lee Remick szerepe mellett a harmadik legfontosabb karakter szerepét. Habár a kritikák nagyon pozitívak voltak Bates játékával kapcsolatban, azonban a film sikere alulmaradt az elvárttól és maga Bates sem tartotta igazán jónak az elkészült filmet. Karrierjének ezen szakaszában általában a jóképű, de kissé passzív fiatalember figuráját játszotta.
Filmes és színházi karrierjének csúcspontja (1963-1974) bélyegkép|Jennie Linden-nel a Szerelmes asszonyokban (1969)
Miután két kisebb filmben főszerepelt, A gondnok filmes adaptációjában (The Caretaker, 1963) és a Mindenből a legjobbat (1964) című filmben, Bateshez ismét egy jelentős filmajánlat futott be: a Zorba, a görög (1964) című filmben Anthony Quinn oldalán játszhatott, ami később karrierjének egyik legjelentősebb filmjének bizonyult. Ezután kezdett igazán felívelni Bates filmes karrierje: az 1966-os Georgy Girl és az 1967-es Távol a tébolyult tömegtől mind hatalmas kritikai és nézői sikereket arattak, és mind a kettő film Golden Globe-díj jelölést hozott neki.
Az 1968-as Az ezermester című, John Frankenheimer rendezte film főszerepéért pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték, ami filmes karrierjének legjelentősebb eredményévé vált. Az ezermestert teljes egészében Budapesten és környékén forgatták magyar filmes szakemberek és statiszták bevonásával, amellyel a film az első jelentős nyugati produkció volt, amit a szocialista Magyarországon forgattak. Bates 1960-as évekbeli filmes sikersorozatát a Ken Russell rendezte Szerelmes asszonyok zárta, amely ismét hatalmas sikert és kritikai elismerést szerzett magának, Bates pedig egy újabb BAFTA-díj jelölést kapott alakításáért. E filmben alakított biszexuális karakter egyúttal kizökkentette Batest a jóképű, passzív vagy gyötrődő karakterekből és ezután előszeretettel testesített meg szexuális- vagy identitásválsággal küzdő férfiakat, amelyek közül több homo- vagy biszexuális beállítottságú karakter volt.
Az 1970-es évektől Bates filmes karrierje némileg stagnált, ami részben Bates házasságkötésének, és ikrei, Benedick és Tristan születésének, valamint Bates színházi szerepek felé fordulásának volt betudható. Habár két jelentős filmes projektben vett részt a 70-es évek elején: a Laurence Olivier rendezte A három nővérben, illetve az 1971-ben Cannes-i Arany Pálma-díjjal kitüntetett A közvetítőben.
Míg filmes karrierje nyugvópontra ért, addig színházi karrierje ekkoriban ért fel a csúcsra a Simon Gray drámájából Harold Pinter által színpadra vitt Butley főszerepével. A színdarabot sikerrel mutatták be a Broadwayen is és 1973-ban Bates Tony-díjat vehetett át alakításáért. 1974-ben filmes adaptációt is kapott a darab, amiben szintén Bates alakította a főszerepet.
Televíziós sikerek és rövid Hollywoodi kitérő (1975-1983) Miután számos kisebb filmben szerepelt, amik közül az Ünnepség (1975) emelhető ki, a 70-es évek végén Bates filmes- és televíziós karrierje egy újabb csúcspontjához érkezett. 1978-ban eljátszotta Thomas Hardy regényén alapuló mini-sorozat, a The Mayor of Casterbridge főszerepét, amit maga Alan Bates karrierjének legjobb szerepének írt le. Majd egymás után három kritikai és nézői sikereket elérő filmben szerepelt: a Hollywoodban forgatott és számos Oscar-díjra jelölt Asszony férj nélkül és a Rózsa című filmekben, illetve A kiáltás című filmben, amit a Cannes-i fesztiválon is díjaztak.
Bates 1979-ben ismét Budapestre utazott ezúttal a Nijinsky című film forgatására, ami szintén Hollywoodi produkció volt. Habár Bates számos ajánlatot kapott nagyobb költségvetésű amerikai filmekbe, a színészt nem igazán vonzotta a Hollywoodi filmes világ, így pár év távollét után családjával együtt visszaköltözött Londonba és nagyrészt brit és európai filmekben vállalt szerepeket. 1983-ban két jelentősebbnek tekinthető projektben is részt vett: egyrészt – a nem igazán jó kritikákat kapó, de Bates-nek pénzügyileg gyümölcsöző – A gonosz ladyben Faye Dunaway mellett játszhatott, másrészt John Schlesinger rendezősége alatt az An Englishman Abroad című TV-filmben játszott szerepéért televíziós BAFTA-díjat vehetett át.
Kis költségvetésű filmek fő- és mellékszerepeiben (1984-1999) bélyegkép|Kézlenyomata a londoni Leicester Square-en
50 éves korától Bates egyre inkább kiöregedett a romantikus főhős szerepéből és ezért egyre inkább eddig rá nem jellemző szerepeket vállalt el, így többször negatív karakterek megtestesítését. A 80-as évek folyamán a színész kisebb-közepesebb sikerű filmekben szerepelt, mint például Julie Andrews oldalán az Egyszemélyes duettben (1986), a Mickey Rourke főszereplésével készült Ima egy haldoklóért (1987) című film főgonoszát játszotta, majd Gary Oldman egyik első filmes szerepét elhozó Nagyra becsülünk (1988) című vígjáték főszereplője volt. 1990-ben ismét egy nagyobb költségvetésű filmben, a Mel Gibson főszereplésével készült Hamletben játszotta Claudius szerepét, ezzel BAFTA-díj jelölést szerzett a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.
Az 1990-es évek folyamán Bates egyre kisebb és kisebb filmes szerepeket vállalt, általában kisebb költségvetésű filmekben vagy televíziós produkciókban. Ennek fő oka a színész körül történt tragédiák sokasága, mivel édesanyja, egyik fia és felesége is pár éven belül hunyt el. 1992-ben újabb BAFTA-díj jelöléssel gazdagodhatott Bates, ezúttal az Unnatural Pursuits című mini-sorozat főszerepe által. 1993-ban ismét az USA-ba utazott, hogy részt vegyen a Silent Tongue című horrorfilm forgatásán a nem sokkal forgatás után elhunyt River Phoenix oldalán. Egyetlen szerepe a 90-es élvekből, amit maga Bates is nagyra tartott, az az 1998-as Nicholas ajándéka című filmben volt, amiben egy meggyilkolt kisfiú édesapját alakította.
Utolsó nagyobb filmes és színházi sikerei (2000-2003)