A demokrácia egy szabad társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer,Kislexikon - demokrácia 1 egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.
A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.Magyar Nagylexikon 6. kötet 467. old. Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.Svájci történelmi lexikon fr.Svájci történelmi lexikon de. Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.Idegen szavak gyűjteménye - demokrácia A legtöbb közismert "demokrácia" közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.
A szó eredete thumb|right|Kleiszthenész, az athéni demokrácia „atyja” A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző.
Története Az ókori Görögországban I.e. 700 körül az ógörög poliszokban az arisztokrácián kívüli társadalmi rétegekből, a gyarmatok révén sokan meggazdagodtak, majd beleszólást követeltek a poliszok irányításába. Ennek hatására alakultak ki: bulé (tanács), arkhónok tanácsa (areioszpagosz, a polisz vezetőinek tanácsa) héliaia (népbíróság), sztratégoszok (katonai kormányzók) tanácsa.
Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket vezetett be, melyek megszüntették a kiváltságokat. Kr. e. 594-ben Szolónt választották arkhónná, aki bevezette az adósrabszolgaság intézményének eltörlését és a származás helyett a vagyoni helyzet lett a politikai jogok alapja. Először nemzetségi alapon választották a négyszázak tanácsát, majd később négy közigazgatási egységre osztotta a poliszt. A közfeladatokat pedig felosztotta a közintézmények között. Szolónt követően egy időre a politikai rendszer fejlődése a demokrácia irányába megtorpant, sőt önkényuralommá rendeződött vissza. Kleiszthenész Kr. e. 508-ban meghirdetett reformjai a politikai rendszer gyökeres megváltozását hozták. A legfelsőbb hatalom az ekklészia (népgyűlés) kezébe került és a legfontosabb kérdésekben közvetlenül dönthettek. Hozzájuk tartozott a törvényhozás, a háború és béke kérdése. Évente 40 alkalommal ülésezett.
A reformok egyik célja a politikai rendszer stabilitásának a biztosítása volt: A poliszt tíz közigazgatási egységre osztották, amely biztosította a különböző társadalmi rétegek és területek arányos elosztását és képviseletét. A tisztségviselőket úgy sorsoltak ki. A területek önálló katonai egységekkel rendelkeztek, melynek vezetőjét egy évre választották. A tisztségviselők ellenőrzését folytató intézmény tagjait választásokkal határozták meg. Az esküdtbíróság tagjait szintén sorsolással állapították meg. Az önkényuralom újbóli kialakulásának megakadályozására létrehozták a cserépszavazás intézményét is. Az athéni lakosság mindössze tíz százalékának volt politikai joga, de a politikai rendszerük hatására megindult a gazdasági fejlődés, ami a lakosságnak jólétet biztosított.Más vélemények szerint Athén tengeri uralma, terjeszkedése, az általa vezetett Déloszi Szövetség és a megnyert háborúk okozták a gazdasági és kulturális fellendülést, és nem elsősorban Athén berendezkedése. Az i. e. V. század második felében Athén a háborúban vereséget szenvedett és ekkor felszámolták a demokráciát.Az athéni demokrácia fénykora és bukása
A kutatás jelenlegi álláspontja a demokráciát nem tartja az ókori görögség jellegzetes rendszerének, sőt kifejezetten ritka előfordulásával számol. Németh György közel hétszáz görög polisz tüzetes vizsgálata után mindössze tizenháromban talált demokráciát, azok zöme is Athén befolyása alá tartozott.
Az ókori Rómában I. e. 5.–1. században a Római Köztársaságban centuriák szerint szerveződött a comitia centuriata, a vagyoni helyzet szerint besorolt polgárok népgyűlése, mely a városfalon kívül, a Mars-mezőn gyűlt össze a legfőbb hivatalnokok rendelkezésére. Feladata volt a magasabb rangú hivatalnokok (consulok, censorok, praetorok) megválasztása, a senatus által hozott törvények szentesítése, a döntés háború és béke ügyében, és a büntetőbíráskodás. A római népgyűlés a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formájának tekinthető.
Jóllehet Polübiosz a köztársasági államrendet kevert államformaként jellemezte, a korabeli Róma leginkább arisztokráciaként írható le (a szenátori rendet jelölő optimata kifejezés a legjobb jelentésű aristosnak feleltethető meg).
Svájcban A Svájci Konföderáció első formája már a 13. század végén létrejött három völgy szövetségével. A 14. század végére fokozatosan a szövetség nyolc tagra (kantonra) bővült. A három őskantonban a teljes jogú és szabad polgárok népgyűléseken intézték a legfontosabb közügyeket. A többi kantonban a városi polgárság intézte a közügyeket, a vidéki lakosságot ebből kizárta. A 16. század elejére a kantonok száma 13-ra bővült. Három kantonban a 17. században arisztokratikus hatalomgyakorlás működött. Néhányban pedig félig arisztokratikus, ahol a vidéket zárták ki a közjogból. Hat kanton megőrizte demokratikus rendszerét, közügyeit továbbra is népgyűléseken intézte. A szövetség ügyeit a diétán a kantonok küldöttei intézték, az összehívó pedig rendezte és vezette az ülést. Idővel a diéta megszervezése évenkénti rendszerességgel Zürichbe került. A diéta jogköre korlátozva volt, főleg a kantonok közös ügyeire összpontosult.
A kantonok függetlensége, a követeiknek adott ellentmondásos utasítások, valamint a városok és a vidék ellentétei zavargásokhoz vezettek. Részben emiatt a lázadók 1798-ban a francia hadsereg segítségét kérték a berni zsarnokok ellen, az összecsapás a svájci szövetség vereségével végződött. A terület nemzetiségi és vallási sokszínűsége, valamint a kantonok ellenállása miatt nem sikerült a Francia Köztársaság mintájára egy egységes és oszthatatlan Helvét Köztársaságot létrehozniuk. A kantonok közös intézménye újra a diéta lett és évente más kantonban ülésezett. Mindig az a kanton elnökölt, ahol a diéta ülésezett. A 19. század elején Svájc újabb hat kantonnal bővült. 1815-ben a bécsi kongresszus elismerte a szövetség függetlenségét, így a konföderációban a kantonok száma 22-re emelkedett. Az 1830-as években 12 arisztokratikus kanton demokratikus irányba módosította a politikai rendszerét, kinyilvánította a népszuverenitás elvét, valamint a magánjogi és politikai egyenlőséget. 1833-tól 1847-ig politikai majd vallási zavargások jellemezték Svájcot és három kanton két-két részre szakadt. Ezek hatására 1848-ban elfogadták az alkotmányt.
Az államszövetség központi hatalommal is rendelkező szövetségi állammá alakult. Az alkotmányban megosztják a hatalmat a kantonok és a szövetségi állam között, intézmény-, választási és döntéshozatali rendszerüket. A kantonok egy részében népgyűlésen, a többiben a népszavazások által korlátozott képviseleti rendszer alapján gyakorolják a hatalmat. Az egyes kantonokban a közintézmények sajátos módon vannak szervezve, összetételük, választási módjuk, jogkörük és tanácskozási rendjük sem egyforma. Például a kormányok tagjait általában közvetlenül a nép választja, összeállításánál a kisebbségi pártokat is figyelembe kell venni, és a választó kérelmére némely kormány tagjai leválhatók. A főbb köztisztviselőket is a nép választja. A bíróság tagjává választható minden teljes jogú polgár. A szavazati jog gyakorlása némely kantonban kötelező.
A törvényhozás terén az utolsó szó jogát a népnek biztosítja. Az ország egyik legrégibb intézménye a hadsereg, ahol 20-tól 32 éves korig kötelező a katonai szolgálat, amelynek az alapja az évenkénti újraképzés. A tartalék seregbe a 32-40, a második tartalék seregbe pedig a 40-48 év közöttiek tartoznak. A tiszteknél ez a korhatár magasabb. A csapattiszteket zászlóaljparancsnokig a kantonok nevezik ki, a felsőbb rangúakat pedig a szövetségi kormány. Az idegenekkel szemben védik saját közösségüket, ezért feltételrendszert alakítottak ki arra, hogy bárki idegen a település (község) teljes jogú polgára lehessen. Ennek elérése egyúttal az érintett kanton és Svájc állampolgárságának a megszerzését is jelenti. A hadsereg jól szervezett és gyorsan mozgósítható. 1874-ben újabb alkotmányt fogadnak el, amely bizonyos kérdéseket szövetségi szinten egységesít. 1921 után a szövetségi alkotmányt több alkalommal módosították, biztosították a népi kezdeményezés jogát, arányos (proporcionális) választási rendszert vezettek be a nemzeti tanács megválasztásához és kezdeményezhető (fakultatív) népszavazás a nemzetközi szerződésekre.DR. Ajtay Gábor : A svájci demokrácia
1949 óta népszavazást kell tartani a rendkívüli rendeletek jóváhagyására. Svájcban 1971-ben kaptak választójogot a nők, illetve választhattak a férfiakkal azonos feltételek között.Nők választójoga Svájcban 1977-ben tovább szélesedett a népszavazások tárgyköre. Jura kanton 1978-ban népszavazás útján vált a szövetség tagjává. 2003-ban az alkotmány átdolgozása során az általános kezdeményező népszavazás lehetőségét vezették be.Hanspeter Kriesi: Közvetlen demokrácia Svájc esete A kantonok politikai községekből állnak, melyek egyötödében helyi parlament, a többiben pedig a népgyűlés hozza meg a döntéseket. A központi feladatok mellett különböző mértékben önállóan jogosultak dönteni az iskola- és szociális ügyekben, az energiaellátás, az útépítés, a helységtervezés és az adózás bizonyos kérdéseiben.
Nyugat- és Közép-Európában thumb|right|200px|Európai Parlament Strasbourgban A 13. század fontos fordulópont az európai társadalmak fejlődésében. Megjelent a demokrácia csírája, mely a rendi képviseleten alapuló parlamentarizmus volt. A rendekbe a népesség elenyésző hányada tartozott, ezért a lakosság zömét a rendi képviselet nem illette meg. A „rendek” azonban módosultak a századok során, a politikai jogokkal és döntéshozó képességgel rendelkező lakosság köre lassan bővült a köznemesség, a városi polgárság és egyes európai országokban a szabad parasztság képviseletével. Fokozatosan egyre több politikai döntésben váltak illetékessé a katolikus Nyugat-Európában az országgyűlések. Idetartoztak az ország törvényei is, így a 14–15. század folyamán a rendek egyre nagyobb beleszólást kaptak az ország ügyeibe.A parlamentarizmus eszméjének kialakulása
Fontos megjegyezni, hogy a hatalom megosztásának és ellenőrzésének elve, valamint a különféle önkormányzatok megjelenése (városi jogok, egyetemi autonómiák) a nyugati kereszténység területéhez kötődött. Baruch Spinoza a felvilágosodás korának racionalista filozófusa szerint a gondolat- és szólásszabadság csak az állam kárára számolható fel. Az ember, annak érdekében, hogy az állam, mint az emberi biztonság alapvető feltétele létrejöjjön, lemond természeti jogainak egy részéről, ám ez nem jelenti a miénket megillető jogok teljes feladását. A lehetséges legjobb államforma a demokrácia, mert ez közelíti meg leginkább a természeti állapotban élvezett szabadságot.A demokráciát éltette a modern politikai gondolkodás atyja A 16–17. században megerősödtek az egyes monarchiák, Anglia és Franciaország is.