(régebben Formosa) a kínai szárazföldtől 180 kilométerre elterülő 35 980 km² területű sziget Kelet-Ázsiában. Áthalad rajta a Ráktérítő. Közigazgatásilag a vitatott politikai státuszú Kínai Köztársasághoz tartozik. Hozzá tartoznak még a Kinmen-, és Penghu-szigetek, amelyek együtt teszik ki az összterület 1%-át.

Tajvan szigetének nagy része (70%-a) hegyvidéki jellegű, kétszáznál is több, 3000 méternél magasabb hegy található rajta.

Kialakulása és geológiai jellemzői bélyegkép|jobbra|250px|Kőzetlemezek Tajvan körül Tajvan szerkezetileg, a Japán-szigetekhez hasonlóan, a Cirkumpacifikus-hegységrendszer, népszerű nevén a Tűzgyűrű része. Az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez határán lejátszódó alábukási folyamatok során keletkezett szigetív, a kínai földrajz hagyományos értelmében vett „külső lépcsőjének” része. A sziget gerincét alkotó hegyvonulatok a paleogénban gyűrődtek fel, de a geológiai aktivitás azóta is folyamatos. A Fülöp-lemez az Eurázsiai- lemeznek ütközik, aminek következtében Tajvan felszíne emelkedik. Ennek következtében gyakoriak a földrengések, különösen a sziget keleti részén. A pleisztocénban indult és ma is tartó emelkedés jelenleg 100 évenként 18 cm. Emiatt a sziget legnagyobb része magas hegyvidék. A szerkezeti mozgásokat kisebb mértékben vulkánosság is kísérte.

Domborzat bélyegkép|balra|140px|Tajvan domborzati térképe bélyegkép|jobbra|250px|Pagoda a Nemzeti Parkban A szigetet északról a Kelet-kínai-tenger, keletről a Filippínó-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Észak-déli irányban körülbelül 400 km hosszan terül el, szélessége a legszélesebb ponton 145 km. A sziget az ország területének 99%-át adja, a maradék egy egy százalék több kisebb szigetet jelent. Tajvan keleti része erdős hegyvidék, mely a szigetnek körülbelül kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. A szigeten több mint kétszáz, 3000 méter feletti magasságú hegycsúcs található. Legmagasabb pontja a (más néven a Jáde-hegy), mely 3952 méter magas. Ezen kívül az 1000 méternél magasabb hegyek a sziget területének 31%-át teszik ki. A szigeten alvó illetve kihunyt vulkánok is találhatóak, az itt fakadó meleg vízű források évente több ezer turistát vonzanak. A területen számos fumarola, iszapvulkán és hőforrás tanúskodik az utóvulkáni tevékenységről.

A szigetet négy párhuzamos, nagyon keskeny és ugyancsak keskeny tektonikus árkokkal elválasztott ÉÉK-DDNy-i csapású hegylánc szeli át- A legrövidebb, legkeletibb, 1682 m-ig magasodó hegylánc főként miocén vulkanitokból épül fel. A központi lánc két vonulata közül a keletebbi főként idősebb metamorf, a nyugatabbi paleogén üledékes kőzetekből épült. A legfiatalabb a neogén kőzetekből álló, 2000 m-ig magasodó legnyugatibb lánc, mely töréslépcsőkkel, majd keskeny hegylábfelszínnel ereszkedik le a maximálisan is alig 50 km széles nyugati parti síkságra. A sziget legészakibb részén kisebb vulkáni övezet található, több kialudt vulkánkúppal, melyek közül a legmagasabb 1087 m-ig emelkedik. A tagolatlan keleti part szinte függőlegesen szakad le, it a tenger több ezer méter mély, míg nyugaton sekély, lagúnákkal tagolt self-tenger helyezkedik el.

Tajvan keleti oldalán fut végig a Központi-hegység (中央山脈, ), mely az ország fő vízgyűjtő területe is egyben. Tőle északnyugatra terül el a -hegység (雪山山脈 ). A Központi-hegységtől délnyugatra húzódik a Jáde-hegység (玉山山脈, ), mely a legmagasabb pontjáról kapta a nevét. Tőle nyugatra terül el az -hegység (阿里山山脈, ) 1000–2000 méteres csúcsokkal, a Központi-hegységtől keletre pedig a Keleti-parti-hegység húzódik. A sziget legnagyobb síksága a -síkság (嘉南平原, ), mely a megművelhető földterület 12%-át adja. Az összes megművelhető földterület Tajvanon 23%.

Vízrajz bélyegkép|jobbra|250px|A -tó bélyegkép|jobbra|188px|A folyó megyében Tajvanon 151 folyó és patak található. A leghosszabb folyó a (187 km), a legnagyobb vízgyűjtő területtel pedig a folyó rendelkezik. A folyók többsége a hegyvonulat fő iránya miatt vagy keleti, vagy nyugati irányban ömlik a tengerbe.

A tavak többsége a sziget nyugati oldalán fekszik, a legtöbbjüket víztározóként is használják. A legnagyobb tó a , amely 8 km² területű és 30 méter mély.

Éghajlat Tajvan szubtrópusi éghajlatú ország, a nyarak hosszúak és párásak, a telek rövidek és enyhék. Az átlaghőmérséklet télen 15 és 20 °C között mozog, nyáron 28 °C. Az éghajlatra hatással van a kelet-ázsiai monszun, ami jelentős csapadékot hoz októbertől egészen márciusig, főképp a sziget északkeleti részére, míg a középső és a déli területeken a tél általában napos. A nyári monszunidőszak során májustól júniusig a sziget déli részén esik többet az eső, míg az északi rész viszonylag száraz marad. Tajvanon gyakoriak az erős szelek, évente három-négy alkalommal tájfunok is kialakulnak. A csapadék éves átlagmennyisége 2500 mm. A legszárazabb Tajvan szigetén a novembertől februárig tartó időszak.

Éghajlati adatok 1977–2008 Város Éves átlaghőm.(°C) Januári átlaghőm.(°C) Júliusi átlaghőm.(°C) Átlagcsapadék(mm) Esős napok száma 22,9 16,1 29,5 2412,9 165 22,6 15,9 29,3 3758,3 199 25 19,2 29,1 1832 90

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Kína szigetei