Buzsák

Buzsák (horvátul: Budžak) község Somogy vármegyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése A Nagy-Berek és a Marcali-hát határán, a Balatontól délre helyezkedik el, a tól néhány kilométerre. Központján a Lengyeltóti-Nikla közti, a 6701-es és 6704-es utakat összekötő 6708-as út halad keresztül, ezen érhető el a Balaton (Fonyód) és Marcali irányából is.

Története Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak álltak; a terület eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került. 1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, a kapott birtokrészt visszaadta a várjobbágyoknak. 1279-ben viszont új adománylevelet kapott IV. Lászlótól egész Magyari helységre.

Magyari 1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el, és Magyari még 1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt.

Akts Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk először fennmaradt okiratban. Akkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, valamint a Létai és a Szécsényi családoké volt. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században sok dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt tartozékaival együtt Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolta meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalta és Lakvárához csatolta. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között szerepelt. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indított özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapul az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.

1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen.1726-ban egyik fele Jankovics Istváné volt, a másik fele pedig a Lengyel és Mérey családok között oszlott meg. 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye, Fekete Julianna, felén pedig báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai. A 20. század elején Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt a faluban nagyobb birtokos.

1856-ban kolera pusztított és mintegy 400 áldozatot szedett a településen.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt, ebből 2259 római katolikus, 34 pedig izraelita.

A községhez tartozott Buzsáki-major (korábban Bel-major), Kékapuszta, Kistatárvár, Csisztapuszta, Czeria-szőlőtelep és Kundpuszta is.

Kéka Kékapuszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt. Neve szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is. 1327-ben már lelkésze is volt, tehát akkor már egyházas hely volt.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Knézics István (független) 1994–1998: Knézics István (független) 1998–2000: Knézics István (független) 2000–2002: Knézics István (független)A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg. 2002–2006: Tapolcai József (független) 2006–2010: Tapolcai József (független) 2010–2014: Kara Lajos (független) 2014–2019: Kara Lajos (független) 2019–2024: Kara Lajos (független) 2024– : Kara Lajos (független)

A településen 2000. május 7-én időközi polgármester-választást tartottak,Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6. az előző polgármester lemondása miatt.

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,3%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 3,7% németnek mondta magát (19,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 1%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4% (26,2% nem nyilatkozott).Buzsák Helységnévtár

2022-ben a lakosság 77,8%-a vallotta magát magyarnak, 10,3% németnek, 1,1% cigánynak, 0,5% görögnek, 0,4% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% lengyelnek, horvátnak, románnak és ruszinnak, 3,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,3% volt római katolikus, 2,5% református, 1% evangélikus, 0,2% görögkatolikus, 0,1% ortodox, 3,2% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 6,5% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).Buzsák Helységnévtár

Nevezetességei A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel rendelkeznek. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok hagyományait az itt élők tovább őrzik. Olyan jellegzetes kultúra alakult ki a faluban, amely csak erre a közösségre jellemző.

A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést, a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézásat”, a „rátéteset” és a sok színben pompázó „boszorkányosat”. Nyáron az utcán 8-10 asszony is hímez egy-egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

A Buzsáki Tájház a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott szlavónok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájházat egy megőrzött módos parasztporta, egy, a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház épületében rendezték be, melynek első helyisége a tisztaszoba, a második a szabadkéményes, kemencés konyha, és hátul, a lakószobában látható a hírneves buzsáki hímzést, a rátétes és szőttes díszű textíliákatkiállítás bemutató kiállítás. A Berek Látogatóközpont a Nagy-Berek élővilágát és a település népművészetét mutatja be, és közösségi rendezvények megtartására alkalmas színházterme is van. A látogatóközpontot 2023-ban nyitották meg, majd néhány nappal később be is zárták.https://www.facebook.com/hadhazyakos/posts/pfbid0D7WbzSNP49DGHXwxLT7nf38qtoLuPhiaBA3HMumh8GqQGMwNNuUw3FEYm41Yrx9fl Faluház Fehér kápolna – a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus stílusú. Az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.

A Nagyboldogasszony római katolikus templomot 1791-ben szentelték fel; gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert. jobbra|bélyegkép|Műemlék présház a János-hegyen János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák szép természeti környezetben kínálják boraikat. Ugyanitt áll Nepomuki Szent János éve állított műemlék szobra. A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein mutatják be. A Buzsáktól 5 km-re lévő Csisztafürdőt 42 °C-os, ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos, kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel. A fürdő mellett van a keskeny nyomtávú Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút egyik végállomása.

A 2000-es években itt vásárolt házat Joanna Stempińska borász, művészettörténész, diplomata, Lengyelország magyarországi nagykövete.

Források Borovszky Samu: Somogy vármegye

Jegyzetek

További információk Buzsák az Irány Magyarország! honlapján http://www.poganyvolgy.hu/

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Somogy megye települései Kategória:Somogy vármegye települései