Csaholc

Csaholc község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése A vármegye keleti részén, a Szatmári-síkság erdőháti részén fekszik, a járási székhely Fehérgyarmattól 22 kilométerre keletre. Szomszédai: észak felől Kölcse és Sonkád, kelet felől Túrricse, dél felől Kisnamény, nyugat felől pedig Vámosoroszi. Közigazgatási területe északkeleti irányból Tisztaberekhez tartozó határrészekkel is érintkezik, maga Tisztaberek település azonban távolabb fekszik, Túrricsétől délkeletre.

Megközelítése A településen nagyjából nyugat-keleti irányban végighalad a Mándtól Rozsályig húzódó 4132-es út; közúton ezen érhető el a két végponti település, valamint a térség központjának számító Fehérgyarmat és a 491-es főút felől is. Kisnaménnyal és azon keresztül a tőle délre fekvő településekkel a 4144-es út köti össze.

Vasútvonal nem érinti.

Története Csaholc és környéke ősidők óta lakott hely, környékén késő bronzkori leletek (sarló, karperec, lándzsa, tokos-balta, kard, csengődísz, bronzöv-töredék) kerültek elő.

A 14-15. században már jelentős község volt. Nevét 1418-ban Chahowcz, 1446-ban Chaholcz, 1462-ben Chahocz alakban írták.

A település ősi földesurai a Matucsinayak voltak, de 1387-ben birtokaikat hűtlenség miatt a Rozsályi Kúnok, a Báthoryak és a Szántai Petőfik kapták, akikről később leányágon az egész birtok a Báthoryakra szállt. A Matucsinayak 1395-ben visszakapták ugyan birtokaik egy részét, de 1436-ban újra hűtlenségbe estek, s ekkor e birtokokat is ismét a Báthoryak kapták. 1425-ben a falu Báthory István asztalnokmester (később országbíró), Rosályi Kún László és Jakab Matucsinay Domokos és Miklós birtoka lett, s ugyanekkor határát is megjárták, s külön-külön megjelölték határneveit: Gymszomoga erdő, Esztergant-erdő, Kerekrakattya-hely, Kalna-bokor hely, Formasrakattya, Karthon-erdő, Domankus földe, -pataka forrás, Maythapataka erdő, Sárvyze folyó.A 16. században a Báthoryak mellett a Rozsályi Kúnok és a Drágfiak birtokosok a településen.A 17. században nagyrészt a Rozsályi uradalomhoz tartozott, melyre 1652-ben Rosályi Kún István új királyi adományt nyert. 1662-ben a falu református templomában tartották a vármegyegyűlést.

A 19. században többek között a Darvay, Morvay, Gáspár, Domahidy, Ajtay, Simándy, Kállay, Végh, Radnóczy, Istvándy, Német, Ernyey és Csakay családok, a 20. század elején pedig az Isaák és Vállyi családok voltak birtokosai.

A falu lakosságának fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság. A rendszerváltás előtt itt működő termelőszövetkezet az idők folyamán részvénytársasággá alakult, s ma a település egyik legnagyobb munkáltatója, a volt állami gazdaság területén pedig szabadtartásos szarvasmarhatenyésztés folyik, amely szintén több helyi lakosnak ad munkát.

A faluban az ivóvízhálózatba a lakások 80, a gázhálózatba 52, a szennyvízelvezetésbe pedig 43%-a van bekötve. A vezetékes telefon és a kábeltelevíziós szolgáltatás ugyancsak elérhető a településen.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Máté Tiborné (független) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p. 1994–1998: Máté Tiborné (független) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 11. p. 1998–2002: Máté Tiborné (független) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p. 2002–2006: Kádár Zsigmond Bálint (független) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p. 2006–2010: Kádár Zsigmond Bálint (független) 2010–2014: Dr. Al-Syed Isam (Fidesz–KDNP) 2014–2016: Dr. Al-Syed Isam (Fidesz–KDNP) 2017–2019: Dr. Al-Syed Katalin (Fidesz–KDNP) 2019–2024: Bócsi Tamás (független) 2024– : Bócsi Tamás (független)

A településen 2017. január 22-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert az addigi, jemeni származású, háziorvos foglalkozású polgármester az előző év szeptemberében, alig 53 évesen elhunyt. A polgármesteri posztra a lakosok a ciklusból hátralévő, bő két és fél évre a korábbi faluvezető ugyancsak fideszes feleségét választották meg, szerény, de egyértelmű többséggel (182:175 szavazati aránnyal) a második helyezett független jelölt, Bócsi Tamás ellenében. (A választásnak volt egy harmadik, munkáspárti jelöltje is, de ő 0 szavazatot kapott.)

A csonka ciklus leteltével dr. Al-Syed Katalin nem jelöltette magát újra, így Bócsi Tamás 2019 őszén már ellenjelölt nélkül indulhatott a faluvezetői posztért, és el is nyerte azt.

Népesség A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 72%-a magyar, 28%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 36,8% cigánynak, 0,2% németnek, 2,6% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,6%, református 67,4%, görögkatolikus 2,7%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,7% (14,3% nem válaszolt).Csaholc Helységnévtár

2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 29,7% cigánynak, 0,8% ukránnak, 0,8% románnak, 0,2% németnek, 0,2% ruszin, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 1,8% volt római katolikus, 56,6% református, 1,4% görögkatolikus, 5,9% egyéb keresztény, 0,4% ortodox, 11,5% felekezeten kívüli (20,8% nem válaszolt).Csaholc Helységnévtár

Nevezetességei Református temploma 1828 és 1867 között épült romantikus stílusban; 2002-ben felújították. Az első és második világháborúban elesettek emlékművét a templomkertben állították fel 1992-ben.

Jegyzetek

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései Kategória:Szatmár vármegye települései