Előszállás () nagyközség Fejér vármegyében, a Dunaújvárosi járásban. Valószínűleg kun alapítású, a 17. század második felétől a második világháború utáni évekig a ciszterci rend tulajdona. Itt működött a központja a rend előszállási uradalmának, amely a mai Alsószentiván, Baracs, Daruszentmiklós, Hantos, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim községeket foglalta magába, és a két világháború között az ország legjobban jövedelmező nagybirtokainak egyike volt. 1928 óta önálló község.
Fekvése, megközelíthetősége A községen a 6-os és 7-es főutat összekapcsoló, Dunaföldvár-Nagykanizsa között húzódó 61-es főút halad keresztül; az út mentén Előszállás a Dunaföldvárt követő első település. A 2010-ben átadott M6-os autópályán a 86. kilométernél lehet lekanyarodni Előszállás felé. Itt ágazik ki Nagykarácsony és Mezőfalva felé a 6211-es út; Daruszentmiklóssal a 62 123-as számú mellékút köti össze.
A vasúti közlekedés korábban a Pusztaszabolcs–Paks-vasútvonalon volt lehetséges, de a személyszállítás 2009-ben megszűnt a vonal Mezőfalva és Paks közötti szakaszán. Előszállás után, a régi barotai iparvágány-kiágazás őrizetlen nyílt vonali kitérője 20 km/h sebességgel közelíthető meg.
A településtől nyugatra ered a Nagykarácsonyi-vízfolyás, amely a települést északi irányban megkerüli és keleten a Felső-tóba torkollik.
Éghajlata A község és környéke a Mezőföld meleg, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú területei közé tartozik. A derült napok évi száma (90) igen magas, a napsütés évi összege meghaladja a 2000 órát. A júliusi középhőmérséklet 21,1 °C. A tél mérsékelten hideg, a januári középhőmérséklet -1,5 °C. Az évi átlagos csapadékösszeg 555 mm, a legcsapadékosabb hónap a június (60 mm), a legszárazabb a január-februári időszak (31–34 mm).
Története A korai idők Előszállás és környéke már a rómaiak előtt lakott hely volt. Határában kelta, avar és római korból származó leletek kerültek napvilágra. Nevét 1537-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Illésházy-oklevelek egyikén találjuk meg, „Elevzallas” formában. A fellelhető adatok alapján valószínű, hogy az 1300-as években az Alföldre letelepedett kunok által alapított, nyugatabbra tolt település („előretolt telep, szállás”) volt. Mivel a kun települések nem a megyeszervezetbe tartoztak, hanem külön kapitányság fogta össze őket, ezért ebből az időszakból kevés adat maradt fenn.A kun eredetet legtovább az egyházjog őrizte meg: a környéket kunföldi esperesi kerületnek hívták. Ld. pl. a Magyar katolikus lexikon Előszállás”-címszavát.
Az 1526-os törökdúlást követően a kun kapitányságot feloszlatták, és Előszállást Karácsonyszállással együtt Tolna vármegyéhez csatolták. Az 1530-as években a település a fehérvári prépost tulajdonába került, majd Szapolyai János 1537-ben a Sulyok családnak adományozta. Habsburg Ferdinánd azonban fegyverrel foglalta vissza a Fejér vármegyei kun szállásokat, és 1541-ben Szarvaskő urának, Horváth Ferencnek adományozta őket.
1543-tól magyar részről Várpalota, török részről a budai beglerbég, Rüsztem uralma alá került Előszállás és környéke. A kettős adózás elől a lakosság egy része elköltözött. Az 1559-es török adóösszeírás szerint Előszállás területén mintegy 50 házban, Karácsonyszálláson 44 házban éltek; kilenc gazda foglalkozott juhtartással. A falu népesebb családjai közé tartozott ekkor (több adózó gazdával) az Onta, a Csóra, a Telek, a Sajka, az Orbán és a Pálfai család. 1575-ben nyolcezer magyar forintért Thury Farkas, valamint Thury Benedek és Ostfy Orsolya vásárolták meg Előszállás, Sóly, Olaszfalu, Tevel, Kovácsberend, Polány, Venyim és Karácsonyszállás falvakat. A törökellenes hadjáratok költségei miatt a Thuryak előbb duplájára, majd ötszörösére emelték az adót. Ez 1594-ben Előszállás teljes elnéptelenedéséhez vezetett.
A 17. század elején rácok népesítették be az elhagyott települést. Lelki gondozásukat a földvári Szent Ilona apátság ferences szerzetesei látták el, akik 1630 novemberében saját birtokukká nyilvánították a települést.
Előszállás a ciszterciek birtokában bélyegkép|jobbra|260px|A 18. századi templom látképe az Öreghegy nevű településrész felől A hatvan házból álló rác település 1659-ben került a zirci ciszterci apátság birtokába, amely nyolcezer forintot fizetett ki a Thury-örökösöknek. A dunaföldvári szerzetesekkel még évtizedekig elhúzódott a birtokviszály, de végül Zirc javára dőlt el. A törökellenes felszabadító harcok idején Előszállás ismét elnéptelenedett. 1700-ban a települést a zirci apátság 31 ezer forintért eladta a sziléziai Heinrichau (ma Henryków, Lengyelország) ciszterci apátságának, amely 1715-ből magyar bérlőknek adta ki az itteni pusztákat. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a rendi gazdálkodás is: a környező pusztákon előszállási központtal majorságot alakítottak ki. 1723-ban a rendi birtokon 150 szarvasmarha és 59 ló volt. 1728-ban szekszárdi tőkékkel újratelepítették a majorság közelében fekvő szőlőskerteket.
Az első rendi épület Niklas Antal heinrichaui apát 1723-as látogatása után épült fel, a majorság gazdasági épületeivel együtt. 1765-ben emelték a ma is látható rendházépületet. 1751-ben Szent Anna tiszteletére kápolnát, 1778-79-ben Kisboldogasszony-templomot építettek. A plébánia 1766-tól működik. Az elemi népiskolát 1783-ban említik először: a két tanítónak háromszobás ház állt rendelkezésére, ebből az egyiket használták az oktatás céljaira.
Egy 18. század végi leírás így jellemzi a települést: „Népes szabad puszta Tolna Vármegyében, földes Urai a’ Cziszczertzita Szerzetbéli Atyák, lakosai katolikusok, fekszik Földvárhoz nem messze; többnyire földben készített házakban laknak a lakosok, ’s az Uraságnak nevezetes majorsága és gabon tárja vagyon itten, határja jól termő, vagyonnyai jelesek, és kölömbfélék, kereskedések alkalmatos, mint marhákkal, mind pedig külömbféle termésekkel.”Vályi András: Magyar Országnak Leírása. Első kötet. Budán, A’ Királyi Universitásnak Betűivel, 1796. 574. o.
1805-től az uradalom gazdálkodását megreformálták: a bérleteket megszüntették, és a nagy kiterjedésű uradalmat önálló kerületekre osztották, élükön gazdatisztekkel. A munkát többször is megzavarták a cselédség kisebb-nagyobb zendülései, a legnagyobb 1807-ben, Sudár Simon és Molnár Ádám elbocsátott béresek vezetésével. 1809-ben a megszálló francia csapatok elől Előszállásra menekült a zirci apátság összes szerzetese, a kolostor legfőbb értékeivel és a rendi levéltárral együtt.
bélyegkép|260px|Népi lakóház a Petőfi utcában A munkaerőhiány enyhítésére 1811-ben létrehozták az uradalom első telepesfalvát, Hercegfalva (ma Mezőfalva) néven. 1814-ben az előszállási uradalom újra a zirci apátság tulajdonába került. Villax Ferdinánd zirci apát tudatosan törekedett a legjobban jövedelmező apátsági birtok, az előszállási uradalom önállósítására. A juhászatba Szászországból hozattak tenyészállatokat. Az uradalmat 1829-1844 között vezető Keller Kelemen négy új major (Bernátkút, Kiskarácsony, Ménesmajor és Kelemenhalom) létrehozásával 14-re bővítette a kerületek számát.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az uradalom területén nem történt említésre méltó esemény. Ezt követően azonban jó elhelyezkedésének köszönhetően a gazdaság gyors virágzásnak indult. A jelentős szárazföldi útvonalak mellett segítette a fejlődést a Duna közelsége, illetve a vasút 1883-es megjelenése (Sárbogárd és Sárosd állomásain).
A 19. század végén az előszállási uradalom kataszteri holdnyi földjét 803 cseléd művelte. Az uradalom határai a korabeli forrás szerint: „éjszakról Perkáta község, keletről Rácz-Almás és Duna-Pentele községek, délről Duna-Földvár s a baracsi határok, nyugatról Alsó- és Felső-Szent-Iván, Alap, Mindszent, Sismánd és Kis-Hantos”. Az uradalom vezetéséről ugyanitt azt olvashatjuk: „Az apátság összes uradalmai élén a főkormányzó áll. Az előszállási uradalom közvetlen igazgatását az uradalmi kormányzó foganatosítja, rendelkezése alatt állanak a kerületei tisztek (kasznárok és ispánok), kiknek alárendeltjei az ellenőrök, irnokok és gyakornokok, mint segédtisztek.”A zirci, pilisi, pásztói és sz.-gotthárdi egyesült ciszterci rendű apátság tulajdonát képező előszállási uradalom vázlatos leirása. Veszprém, Szent István Könyvnyomda és Irodalmi Vállalat, 1885
bélyegkép|jobbra|260px|Előszállás vasútállomása 1896-ban elkészült a , amely Előszállást is érintette. A II. osztályú típusterv alapján épített felvételi épület ma is áll.
1897. július elsején aratósztrájk tört ki, több mint ötszáz csatlakozó munkással. Az apátság nem tudta leverni a sztrájkot, a tüntetők elvonultak. Ezt követően felemelték a hercegfalvai csendőrőrs létszámát, 1898-ban pedig az idősebb, kiszolgált cselédek körében jutalmazásokba kezdtek. Ezidőtájt indult meg a gazdaság újabb átszervezése; Előszálláson az állattenyésztés került előtérbe, de nagy lehetőségeket láttak a dohánytermesztésben és a szőlőben is. A 20. század első évtizedeiben Wéber Márton az előszállási jószágkormányzó. Az első világháború és az évtized szeszélyes időjárása azonban kevés lehetőséget adott a fejlődésre. A katonáskodó munkásokat 1916-tól hadifoglyokkal pótolták, akik közül néhány orosz katona végleg letelepedett a faluban. 1918-ban Stadler Mihály és Kovács János előszállás-szőlőhegyi lakosok vezetésével megalakul a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. A Tanácsköztársaság alatt a gazdaság termelőszövetkezetté alakult, az uradalomban keletkezett károkat a későbbi gazdasági jelentések 1,5 millió koronára becsülték. A helyzet stabilizálódása után, 1922-ben megkezdődött a földosztás: 614 házhelyet osztottak ki. 1922-től újraindították a központi gépműhelyt, újabb cselédlakásokat építettek, valamint nyolc kerületben sertéshizlaldákat hoztak létre. bélyegkép|balra|260px|A mai Teleház, amely a második világháború előtt az uradalmi állatorvosok, Egleszék lakóháza volt bélyegkép|balra|260px|A mai gyógyszertár épülete csendőrségnek épült a két világháború között
Előszállás a két világháború között
Az előszállási uradalom fénykora egyértelműen Hagyó-Kovács Gyula nevéhez köthető, aki 1917-től másodkormányzó, majd 1924-ben jószágkormányzó lett. Nagy hangsúlyt fektetett a lótenyésztés fejlesztésére; a vásárokon is díjazott előszállási ménes országos hírnévre tett szert. 1923-ban az uradalomba látogat Horthy Miklós kormányzó, és három lovat választott magának a helyi ménesből. 1925-ben Hagyó-Kovács egy teljes fogatot küldött XI. Piusz pápa részére, két fekete előszállási lóval és fekete hintóval. 1925-ben az uradalom szerződést kötött az ercsi Patzenhofer-cukorgyárral; a következő években megsokszorozódott a cukorrépa termőterülete, és a szállítás megkönnyítése érdekében 1934-ig 64,5 kilométernyi gazdasági kisvasút épült. (A mezőhegyesi mögött ez volt az ország második leghosszabb gazdasági vasútvonala; a II. világháború után számolták fel.)