A stratégiai manőverezés a dialektikai és retorikai megközelítés közötti szakadékot hidalja át a vita elemzése során. A stratégiai manőverezés egyes lépéseinél ugyanis a felek retorikai célja attól függ, hogy mi a dialektikai cél. A vitázó a kialakított stratégiája segítségével a vitában tudatosan használja a témakör adta lehetőségeket, kielégíti a hallgatóság igényeit, illetve bemutatja az állításait alátámasztó bizonyítékokat.
Stratégiatípusok A stratégia azoknak a módszereknek a megtervezése, melyek segítik a vitázót a rendelkezésére álló lehetőségek előnyös felhasználásában, valamint abban, hogy eredményesen befolyásoljon egy dialektikus álláspontot. Különböző stratégiák léteznek, melyek a vita szakaszaihoz köthetőek: specifikus konfrontációs stratégiák specifikus nyitó stratégiák specifikus argumentációs stratégiák specifikus záró stratégiák
A stratégiai manőverezéshez szükséges lépések A manőverezés tervezésekor az alábbi paramétereket kell megvizsgálni: az elérendő eredmény az út, ahogyan el akarjuk érni az eredményeket a lehetséges megszorítások a közös érdek, amely meghatározza a vita alakulását
A négy lépés olyan elhatározásokhoz vezet, melyekkel a vita adott pontjain a vitázó eldöntheti, hogy milyen stratégiát kövessen.
A dialektikai és retorikai cél A dialektikai és retorikai cél közti kapcsolatot Sara Greco Morasso így fogalmazta meg: „a stratégiai manőverezés fogalmát van Emeren és Houtlosser vezették be, a pragma-dialektikai modell vitába való beillesztéseként, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők számítsanak arra, hogy a vitázó felek személyes ügyükké teszik az ügy megnyerését (retorikai cél), amely, konkrét érvelő gyakorlatokban mindig együtt jár kötelezettségvállalásukkal az észszerűség standardjának fenntartására (dialektikai cél).” A retorikai és dialektikai célok közti feszültség, különbség a vita négy szakasza során fejlődik. A stratégiai manőverezés ezt hivatott csökkenteni.
A vita négy szakasza: Konfrontációs szakasz: a véleménykülönbség felszínre kerül, a vitázók azonosítják egymást. Nyitó szakasz: a vitázók szerepei és elköteleződései nyilvánossá válnak. A vitatott állítások és ezek bizonytalanságai elhangzanak, amelyek lehetővé teszik a véleménykülönbség feloldását. Érvelési szakasz: kritikai ellenvetések megtétele, ezek visszaverése vagy elfogadása. Záró szakasz: egy vita zárulhat egyetértéssel, kompromisszummal, vagy egy harmadik személy (például döntőbíró, bíró) döntésével, végül a véleménykülönbség fennmaradása esetén sikertelenül.
A stratégiai manőverezés két típusa A stratégiai manőverezésnek két típusát különböztetjük meg. Ezek a dialektikus és taktikai manőverezések. A különbség a kettő között, hogy míg a dialektikai egy win-win szituációra törekszik, addig a taktikai esetében az egyik fél vagy a felek mindegyike úgy érzi, ha nem az ő álláspontja érvényesül, akkor veszített.
Dialektikus manőverezés: elsősorban csapatban jó kommunikációs stratégia. Az érdek a közös cél, a véleménykülönbség feloldása – amit e szerint csak közösen lehet elérni. A szabályokat a feleknek el kell fogadniuk, fontos a baráti együttműködés. A dialektikai manőverezés során a racionális érveket kell megfelelően alkalmazni, melyeknek az erőssége az elsődleges. szakirodalom, pragmatikai szabályok betartása érvek erőssége az elsődleges – hatás maximális racionális érveket megfelelően használni közös cél a felek érdeke – a véleménykülönbség feloldása, amit csak közösen lehet elérni csapatban ez a jó kommunikációs stratégia baráti kooperáció – elfogadom a szabályokat kevesebb energiát igényel és kevesebb a veszteség is – ezt érdemes gyakrabban használni.
A dialektikaival szemben a taktikai manőverezést lehet említeni, melyet leginkább talán a háborúhoz lehet hasonlítani. Az elv szerint győzni kell, vagy veszíteni fogok. A win-win szituáció a taktikai manőverezésnél nem lehetséges. A hatásosság kerül a középpontba, a felek inkább ezt a célt szeretnék elérni. Győzni akarnak, mindegy, hogy milyen áron – a véleménykülönbség feloldása nem fontos, ahogy az sem, hogy a vita végén jóban maradnak-e a felek. A taktikai manőverezést – éppen amiatt, hogy győzelem esetében is együtt járhat valamilyen mértékű veszteséggel – érdemes minél kevesebbszer használni. Abban az esetben, ha valaki mégis rászorul, fontos, hogy a választott eszközöket – szinte bármit – gátlástalanul használja, és ne hátráljon meg.
Taktikai manőverezés a hatásosság az erősség fölé emelkedik nem lényeg, hogy jóban maradnak-e a felek nem a véleménykülönbség feloldása a cél, hanem a győzni akarás el is mérgesedhet a helyzet használatát érdemes minimalizálni ritkán vagyunk rászorulva, de ha igen, gátlástalannak kell lenni, és minden eszközt be kell vetni akkor érdemes háborút kezdeményezni, ha van hozzá elég erőm
Stratégiai manőverezéssel elkövetett érvelési hiba Egy vitahelyzetben előforduló stratégiai manőverezés során az érvelő fél tartalmilag és előadás-technikailag a leghatásosabb módon adja elő érveit. Hogyha az erős érveket nem meggyőzően alkalmazza, akkor gyengíti álláspontját. Ugyanakkor érvelési hibát követ el, ha erősként állít be gyenge érveket, mivel így a racionális vita fő célját, a véleménykülönbség feloldását hátráltatja.
Források Van Eemeren, Frans H. – Houtlosser, Peter: Strategic Maneuvering: A Synthetic Recapitulation, In: Argumentation (2006) 20:381–392. http://www.springerlink.com/content/72341l2h34285v21 Informális logika (online jegyzet), szerkesztette: Forrai Gábor, Margitay Tihamér, Máté András, Mekis Péter, Tanács János, Zemplén Gábor. https://web.archive.org/web/20130406032236/http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/tartalom.html SARA GRECO MORASSO - Comments on Strategic Maneuvering: A Synthetic Recapitulation, In: Argumentation (2006) 20:393–398. Zemplén Gábor, Kutrovátz Gábor - Érvelés tanulmányok, BME, 2012 https://hu.wikipedia.org/wiki/Vita#A_vita_szakaszai
Kategória:Kommunikáció Kategória:Retorika