Tiszaföldvár (németül: Theißfeldburg) város Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Kunszentmártoni járásában.
Fekvése Tiszaföldvár az Alföldön, a Közép-Tisza-vidékhez tartozó Nagykunság kistájegységében, Szolnoktól délre, a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet alsó szakaszán a Tisza folyó középső szakaszán, annak bal partján, a Tiszazug északi részén fekszik. A várostól legközelebb északra Martfű, délre Cibakháza, keletre Mezőhék található. Budapesttől kb 130 km-re található.
Megközelítése Területén észak-déli irányban végighalad a Szolnok-Martfű-Kunszentmárton közti 442-es főút, amely így összeköttetést biztosít számára az említett városok és a térség fontosabb főútjai (4-es, 44-es, M44-es autóút) felé is. A 442-es régi nyomvonala a központján is áthaladt, az az út ma a 4633-as számozást viseli. Utóbbiból ágazik ki kelet felé a 4628-as út, amely Mezőtúrig vezet.
Autóbusszal a város jól megközelíthető a Szolnok-Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza-(Kunszentmárton) vonalon. Az önkormányzat és a Jászkun Volán Zrt. közös tervet készített autóbusz-állomás építésére a belvárosban, a megyei autóbusz-társaság felmérései alapján ugyanis a Tiszazug közlekedési központja nem annyira Kunszentmártonban, mint inkább Tiszaföldváron alakult ki, így ide kívánták áthelyezni a csatlakozási/közlekedési súlypontot. A tervek meg is valósultak, és 2015. május 6-án átadták az új autóbusz-állomást. Tiszaföldváron egyébként helyi autóbuszjárat is közlekedik, mely a város három főbb pontját (Kossuth tér, Balogh sarok és Vasútállomás) köti össze egymással, illetve a kertvárossal, Homokkal. Az autóbuszvonalat a helyi BUSZ-VÁR Kft. működteti.
Vasúton a 130-as vonalon Szolnok-Szentes vasútvonalon érhető el, a település területén a vonalnak két megállási pontja is van: Szolnok vasútállomás felől sorrendben előbb Tiszaföldvár vasútállomás és Homok megállóhely. Az előbbi a településközpont keleti részén, 442-es főút és a 4628-as út találkozásánál helyezkedik el, utóbbi Homok településrész délkeleti végében található, a 442-es főút és a 46 334-es út kereszteződésénél. A várost érintő vonatok két óránként, ütemes menetrend szerint közlekednek; közvetlenül elérhető innen vasúton Szolnok és Szentes is.
Története A város területe feltehetően már sok ezer év óta árvízmentes, már az újkőkortól kezdve kimutathatók az ember megtelepedésének nyomai.
Az első írásos adat a településről 1467-ből származik. A Thyzafeudwar-ként említett falut és a hozzá tartozó Marthjenőt a dunaföldvári apát birtokolta.Tiszaföldvár legrégibb része a nevében a török kor emlékét őrző Tabán. Az 1571. évi török összeírás szerint az akkori Földvár 250-300 lakosú, közepes méretű falu volt.
A magaslati fekvés és a falut két oldalról határoló Tisza mocsarai jól védhetővé tették. Bél Mátyás 1735-ben így írta le: „Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben.” A települést déli irányból védő árokrendszert a mai Sánc utca vonalában, csak a 20. század elején temették be.
A török időkben Földvár földesurai gyakran cserélődtek. Kisebb megszakításokkal lakott település maradt, de 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások nyomán hosszabb-rövidebb időre elnéptelenedett. A zűrzavaros viszonyok ellenére a vallási élet élénk volt a településen. A reformáció ide is eljutott, és 1642-ben már kálvinista prédikátora volt a falunak, 1673-ban kálvinista templomot is építettek.
A felszabadító harcok során ismét elpusztult a falu, és csak az 1690-es évekre települt ideiglenesen újra. A Rákóczi-szabadságharc alatt az egész Kunságot így Földvárt is felégették a császári zsoldban harcoló rácok.
1722-ben különböző vallású lakók telepítették újra Földvárt. Heves vármegyéből 23 református jobbágy érkezett Karcag, Kisújszállás és Kunmadaras falvakból.
A község 1755-től az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonában volt, akik támogatták a jobbágyok letelepedését. A megélhetést a szántóföldek, a szőlő és főként az állattartás jelentette.
1808-tól a földvári birtokon báró Podmaniczky II. János, a széles látókörű birtokos megnövelte az állatállományt, hatékonyabbá tette a gabonatermelést. Híressé vált a tiszaföldvári ménes.
A község is megerősödött, de néha mégis éhínség pusztított. A földesúr ezért 1837-ben létrehozta a Szükség Hombárt, amely a tehetősebb gazdák adományainak segítségével a szűkebb esztendőkben is képes volt biztosítani a rászorulók ellátását.
1846-ban a határból 5500 hold szántó és legelő került a lakosság tulajdonába.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején mintegy ötven földvári harcolt a honvédseregben. 1849-ben a szolnoki csatát megelőzően a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt. Fontos tanácskozások színhelye lett a földvári tiszttartói ház. 1849. március 15-én itt tartózkodott Kossuth Lajos is, ennek emlékét a helyi védelem alatt álló tiszttartó ház falán elhelyezett emléktábla is őrzi.
A forradalom után nehezebb évek következtek. Az 1860-as ínséges időszakot a Szükség Hombár segítségével vészelték át, sőt a vagyont megforgatva növelni tudták a bevételeket. Ebből fejlődött ki később a Takarékmagtár, majd 1898-1947-ig a Polgári Társulati Alap, mint a tőkés társulás és vállalkozás sajátos formája.A Takarékmagtár téglagyárat és vágóhidat létesített, 1897-ben megnyitotta gőzfürdőjét. Vagyonát 100 év alatt 4000 P-ről 120 000 P-re gyarapította, miközben minden jó ügyet támogatott.
A Martfűvel és Homokkal egyesített Tiszaföldvár 1886-ban járási székhely lett. A vasút és a közút kiépítése bekapcsolta a települést az ország vérkeringésébe. A Tisza szabályozása révén nőtt a szántóterület. Bővült a szőlő- és gyümölcstermelés, a termesztett kultúrnövények köre.
Az első világháború súlyosan érintette Tiszaföldvárt. 313 földvári vesztette életét a csatatereken. A román csapatok 1919. április 30-án megszállták és szinte minden terményt és megmaradt értéket magukkal vittek.
A két világháború közti időszakban a növekvő mezőgazdasági termelés, és a termékértékesítő szövetkezetek javítottak a lakosság életminőségén.
A második világháború idején 1944 őszére sokan elmenekültek az ország nyugati részébe. A település 1944. október 6. és 1945. január 6. között többször volt hol a német, hol a szovjet csapatok birtokában.
A háborút követő években politikai okokból kitelepítettek is érkeztek a földvári szőlőkbe.
A háborút követő években megtörtént a jelentősebb ipari üzemek és az iskolák államosítása. Itt kezdődött meg a környék települései közül elsőként a szövetkezetesítés.
Tiszaföldvár 1950-ben megszűnt járási székhely lenni, mivel e szerepet Kunszentmárton vette át.
Az 1956-os forradalmi események során a gimnázium diákjai és tanárai részt vettek helyi és más településeken rendezett nagygyűléseken, élelmiszert gyűjtöttek és azt Budapestre szállították. Komolyabb incidens nem történt.
1993. január 1-jén Tiszaföldvár városi rangot kapott.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Marosfalvi Ernő (nem ismert) 1994–1998: Marosfalvi Ernő (SZDSZ-Fidesz) 1998–2002: Borza Attila Ottó (Fidesz-SZDSZ) 2002–2006: Borza Attila Ottó (MSZP) 2006–2010: Borza Attila Ottó (MSZP) 2010–2014: Hegedűs István (független) 2014–2019: Hegedűs István (független) 2019–2024: Hegedűs István (független) 2024– : Hegedűs István (független)
1998. május és október között a tisztség megüresedett Marosfalvi Ernő polgármester halála miatt.
Népesség A település népességének változása:
2001-ben a város lakosságából 135-en cigány nemzetiségűnek vallották magukat.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82%-a magyarnak, 2,1% cigánynak (18% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13,7%, református 13,3%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 43,5% (27,7% nem nyilatkozott).Tiszaföldvár Helységnévtár
2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% ukránnak, horvátnak és románnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 10,8% volt református, 10,3% római katolikus, 1% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 36,1% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).Tiszaföldvár Helységnévtár
Nevezetességei bélyegkép|Református templom a főtéren Belterületi Református Nagytemplom
bélyegkép|Tiszazugi Földrajzi Múzeum A város központi részén helyezkedik el. Késő barokk stílusban épült, 1788-ban szentelték fel. Egyhajós építmény, homlokzat előtti galériás toronnyal. A II. József által kiadott türelmi rendelet értelmében bejárata egy mellékútra nyílik, tornya is a főúttól mért legtávolabbi templomoldalra került. Így a templom mintegy „hátat fordít” a főútnak. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található, a bal oldalán pedig fakarzat húzódik. Orgonája hangversenyek tartására is alkalmas. A mennyezet kazettás, a falak fehérek, a padok szürkék, csak a turcsa szószék díszítése és a kazetták közepének rózsái aranyozottak. A templomkertben a régi temető több értékes sírköve látható. A torony kerengőjéből az egész települést be lehet látni. A főtérre néző jelenlegi főbejárata csak az 1929. évi renoválás során kapta meg a díszesebb, barokkos formáját.
Evangélikus templom
A templomot 1855-ben építették késő klasszicista stílusban. Egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A főbejárat előtti magas, oromzatos timpanonnal ellátott portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes része csehsüveg boltozatú. Az oltár feletti rész, valamint a torony mellett lévő karzat hosszanti dongaboltozattal fedett. Berendezése klasszicista stílusú. A legutóbbi homlokzatfelújítás során klasszicista tagozatait sajnálatos módon részben polisztirolhab burkolattal takarták el, így a klasszicista homlokzat eredeti formái helyreállításra várnak.
Szent István templom (római katolikus)
1894-ben emelték Szűz Mária és Szent István tiszteletére a kéttornyú, színes téglás, neoromán-neogótikus stílusban készült templomot. Szentélyében Szűz Máriát, a sekrestyében pedig Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ablak van. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. A templomban lévő „Szentföldi kiállítás” a Szentföldön tett egyházközségi kirándulások gyűjteményéből áll. A templomkertben épült a lourdesi barlang, ami körül nyíl alakú márványtáblák jelzik a legnagyobb Mária-kegyhelyek irányát és távolságát.
Jézus szíve templom (római katolikus)
A homoki részen a Döbrei János úton található római katolikus templomban őrzik a Torinói lepel egyetlen magyarországi másolatát, Dinnyés László kunszentmiklósi képzőművész alkotását. A 436 x 110 centiméteres vászonra pontosan rávitt mindent, ami az eredeti torinói halotti leplen látható.
Tiszttartói lakás
A Kossuth út bal oldalán a 101. szám alatt van az egykori tiszttartói lakás, amelyben 1849. március 15-én – a korabeli feljegyzések szerint – járt Kossuth Lajos is, a szolnoki csata előkészítése során. A ház falán márványtábla emlékeztet a nagy eseményre. Az épület helyi védelem alatt áll. Ebben a házban született Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár alapítója.
Tiszazugi Földrajzi Múzeum