Újszász város az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Szolnoki járásában.
Fekvése Az Alföldön, a Nagykunság, a Jászság és a Tápióság határán fekszik, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nyugati, Pest vármegyével szomszédos határán. Határában ömlik bele a Tápió folyó a Zagyvába. A megyeszékhely, Szolnok kb. 15 kilométerre található.
A közvetlen szomszédos települések: északkelet felől Szászberek, délkelet felől Zagyvarékas, dél felől Abony, délnyugat felől Újszilvás, nyugat felől Tápiógyörgye, északnyugat felől pedig Jászboldogháza.
Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 32-es főút, mely a belterülete keleti szélén halad el, azon érhető el a legegyszerűbben Szolnok, illetve Jászberény felől is. Abonnyal a 3122-es út köti össze – ez áthalad a lakott területén is –, Tápiógyörgyéről a 3118-as, Jászapáti-Jászladány-Szászberek felől a 3227-es úton, Zagyvarékasról pedig a 32 135-ös számú mellékúton lehet megközelíteni.
Az ország távolabbi részei felől a legkézenfekvőbb megközelítési útvonala az M4-es autóút, amelyről Abonynál vagy a Jászberény–Szolnok-észak csomópontnál letérve érhető el.
Vasútállomása, a városközpontól délnyugatra fekvő Újszász vasútállomás jelentős vasúti csomópont: a 82-es számú, , a 86-os számú , és a 120a számú elágazó állomása. Az állomás közúti elérését a 3122-es útból kiágazó 31 326-os számú mellékút (települési nevén Baross utca) biztosítja.
Az autóbuszos közúti tömegközlekedés szolgáltatója a Volánbusz Zrt.
Nevének eredete Az Újszász név jelentése vita tárgya. Egyes szómagyarázatok szerint szász (német) hospesekre utal, mások eredeztetik a jász népnévből is, de magyarázatként felmerült még a száz számnév is, illetve ennek régies formája: zász.
(Létezik egy 1256-ból származó "adásvételi" szerződés, amely a Zagyva menti Zazth település eladásáról készült.)
Története Újszász közigazgatási területén még nem folyt ásatás, így a város régmúltjáról csak a szórványos leletekből szerezhetünk tudomást.
A vasútépítéskor, illetve lakóházak építésekor előkerült leletek azt bizonyítják, hogy itt a római korban (1-5. század) létezett egy szarmata település. Ennek a közép-ázsiai eredetű népnek első nyomaira 1899-ben leltek a vasútállomás mellett, ahol több sír került elő. Újszász határában, az Újszász–Nagykáta-vasútvonal építésekor 21 darab római kori pénzt találtak, de ezek a második világháború során eltűntek. 1986-ban pedig alapozási munkák során a 3-4. századból való kerámiaedények maradványaira bukkantak a település belterületén.
A mai Újszász területén létezett egy kora Árpád-kori település; talán innen származhat a 11. századból származó arany feszület-korpusz, amelynek lelőhelyeként Újszász van feltüntetve, és ami a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetében található. Az említett településre, illetve annak szomszédságába a 14-15. században jászok költöztek. A település középkori történetét a fennmaradt írásos bizonyítékok, oklevelek segítségével követhetjük nyomon. Egyik első okleveles említésekor, 1347-ben már kőtemploma állt, tehát Külső-Szolnok vármegye jelentősebb falvai közé tartozott. Ekkor Szarvas néven is említik. Ennek emlékét ma is létező földrajzi nevek: a Szarvas-halom és a Szarvas-ér őrzi.
A 15. század elején már jászok lakták. Ozorai Pipo temesi főispán fennhatósága alatt Berény székhez tartozó jászkapitányi szállás volt. Az 1424-től név szerint ismert jászkapitányok az Újszászi, később, a 16. század végétől Újszászy nevű köznemesi család ősei voltak. Nemcsak Újszász, hanem a határában lévő Szarvas község is jászkapitányi fennhatóság alatt állt, de ez a település a 15. században elpusztult; az óbudai káptalan 1465-ös oklevele már, mint Szarvas-pusztát említi.
1462. február 9-én Mátyás király egy levelében megerősítette újszászi birtokukban Gozthany Pált, Mihály papot, valamint Újszászi Györgyöt és Mihályt, a nevezett birtokokat pedig Külső-Szolnok megyétől Pest vármegyéhez csatolta át.
A török hódoltság alatt a budai szandzsák pesti náhijéjébe [kb. a járásnak megfelelő közigazgatási egységébe] tartozó adófizető falu volt. Az első népesség-összeírást is a törökök végezték Újszászon, 1546-1590 között. Ebben az időben 200-250-en lakták. 1552-1562 között Zagyvarékas lakói is ide menekültek.
A tizenöt éves háborúban (1593-1606) elnéptelenedett és pusztaként a nagykőrösiek "bírták", de 1629-30-ban már a timár birtokok között szerepelt a török összeírásokban, tehát újra benépesült.
A 17. században folyamatosan lakott volt, s 1666-ban a török hódoltság területén kialakított parasztvármegye harmadik, kecskeméti hadnagyságához tartozott. A török elleni felszabadító háborúk során ismételten kipusztult.
1727-ben Újszász puszta egyik birtokosa Orczy István volt, ő építtetett 1740-ben Szent István tiszteletére egy torony nélküli kápolnát a lassan újra benépesülő birtokán. A birtokosok jobbágyfalu helyett egy erős majorsági uradalom kiépítésére törekedtek. A visszatelepülni akaró szabad jászok (1745-ös redempció) helyett majorsági cselédeket hoztak. Ennek ellenére 1744-től kezdett kiépülni a templom körül a jelenlegi település magja. 1771-ben már község volt itt, bírói szervezettel és községi pecséttel. Az 1786-os összeírás és népszámlálás már egy 633 lakosú jobbágyfaluról készült, ahol 69 lakóházat és 111 családot regisztráltak, s melynek fő tevékenysége a földművelés és a legeltető állattenyésztés (szarvasmarha-, juhtartás) volt.
Az Orczyak majorsága szépen fejlődött, hiszen 1768-ban a földesúrnak már "régi és száraz malmai" voltak itt. Az 1828-as regisztrálás szerint iparosok még nem laktak a községben, csak az uradalomban dolgozott egy kovács, az 1848-as bevonuló honvédek között viszont már akadt molnár, csizmadia, kovács és kereskedő is. Az anyakönyveket 1787 óta vezetik, ekkor létesítették a helyi lelkészséget, amelyet 1807-ben emeltek plébániai rangra.
Az 1800-as évek első felének Újszászát így írja le Fényes Elek: "Újszász, magyar falu, Pest-Pilis vármegyében, rónaságon, utolsó posta Abony. Határa gazdag termékenységű fekete föld, mely szép tiszta búzát, árpát, kukoriczát, zabot terem; marhatenyésztése jó. Úrbéri föld csak 286 hold, rét 110 hold és legelő 552, a többi majorsági birtok. Lakja 1888 római katolikus, paroch. templommal. Van itt az uraságnak éppen a Zagyva vize mellett egy jeles kastélya, hozzátartozó tágas sétáló és gyümölcsös kerttel együtt. A határ szélén folyik tudniillik az egybeszakadt Zagyva és Tarna vize, melyen az uraságnak tíz kőre épült jövedelmes malma van. Bírja báró Orczy György."
Az említett klasszicista stílusú kastélyt 1830 körül építtette Orczy György. Az épülethez tartozó 65 holdnyi erdőt, az egykori kastély angolkertjét (1991 óta Parkerdő) 1890-ben csatolták Besenyszög határából Újszászhoz.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is részt vettek a település lakói, kik közül többen is komáromi menlevéllel tértek haza – azaz a legvégső időpontig harcoltak. A falu összesen 32 honvédet állított. A szabadságharc bukása után Vörösmarty Mihály és sógora, Bajza József itt rejtőzött egy ideig Vörösmarty Jánosnál, aki az Orczy-birtokon dolgozott gazdatisztként.
A 19. század második felétől a település a vasúthálózat kiépülésével jelentős vasúti csomóponttá vált. A Hatvan–Újszász–Szolnok-vasútvonal Újszász–Szolnok szakaszát 1872-ben adták át a forgalomnak. 1882-ben megépült az Újszász–Rákos-fővonal, 1885-ben pedig az Újszász–Jászapáti-vasút is; ez utóbbit 1911-ben meghosszabbították Jászapátitól Vámosgyörkig.
Az újszászi iskolai oktatásról először 1851-ből van dokumentum, amely szerint ez idő tájt 205 gyerek járt itt iskolába. 1859-ben két tantermes iskolát építettek a templom mellett; ez a helyi szóhasználatban a "tornyos" iskola nevet viselte.
1890-ben újabb két tantermes iskola épült ("Millenniumi", ma "Hosszú" iskola), amelyet 1900-ban bővítettek négy tantermesre. Ebben az időben kezdte meg működését a nagy-göbölyjárási uradalmi iskola is. 1907 táján egy újabb egy tantermes iskolát adtak át – az úgynevezett Schader iskolát –, amelyet később a tanítói lakás átalakításával két tantermesre bővítettek.
A jelenleg is álló neoromán stílusú templomot 1885-ben építtette Orczy Béla és Orczy Andor.
Az 1890-es évek végén épült az Orczyak másik, eklektikus stílusú kastélya a Szarvas-halmon. A kétemeletes, hatalmas épület az egykori Szarvas-ér és Szarvas-halom körüli ligeterdő területén helyezkedik el. Az épület körüli kastélyparkban növényritkaságok és őshonos fák találhatók.
A 20. század fordulóján erősen megélénkült az addig szórványos ipari és kereskedelmi tevékenység. 1899-ben létesült az Újszászi Hitelszövetkezet. 1900-ban alapította Dessewffy Emil földbirtokos az Újszászi Hangya Fogyasztási Szövetkezetet, amelynek 1939-re a központján felül már egy fióküzlete is működött. 1910-ben a településen 13 kovács, 5 lakatos, 1 fonó- és szövőiparos, 10 szabó, 14 cipész és csizmadia, 4 malomipari dolgozó, 1 pék, 9 hentes és mészáros, 2 kőműves, 5 ács, 15 szállodás és vendéglős, 19 egyéb iparos működött. 1913-ban a községnek már saját körorvosa és gyógyszerésze is volt. Ebben az évben alakult az Iparostanonc Iskola is, amely egészen 1936-ig működött.
1910-ben 1 birtokos gazdálkodott 100 hold feletti területen, 30 birtokos 10-100 hold közötti földterületet művelt és 134 birtokos rendelkezett 10 holdnál kevesebb területtel. Ekkor Dessewffy Emilnek és Orczy Andornak volt nagybirtoka. 1935-ben a legjelentősebb birtokosok voltak: Orczy Lőrinc, Orczy Zsuzsanna, a Continental and Agricultural Investment Ltd. nevű londoni vállalat, a Tápiólaposi Legeltető Társulat, Újszász község, Bauer Imre, illetve az Ökörjárási Legeltetési Társulat.
1913-14-ben jelent meg az első helyi lap, Tarsoly címmel, aminek kiadását az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság segítette.
Újszász a 19. század középéig szinte teljesen katolikus település volt, ebben az időszakban kezdődött meg reformátusok beköltözése. A vasútépítés idején is sok református vallású vasúti alkalmazott telepedett itt le. 1926-ban Szolnok fiókegyházaként jött létre az első református közösség a településen. Ekkor még az Orczy-kastélyban tartották istentiszteleteiket. Az 1930-as években vásároltak a hitélet gyakorlására alkalmas házat és telket. 1946-tól rendelkeznek az újszászi reformátusok önálló egyházközségi jogállással.
Az első világháború idején a község 950 lakosa vonult hadba, közülük 110-en haltak hősi halált; nevüket emléktábla őrzi a templom oldalfalán.
1919-ben román csapatok szállták meg a települést, és hadifogolytábort létesítettek itt.
A két világháború közti békeidőben minden szempontból fellendült a község fejlődése. 1924-ben állami, egy tantermes iskolát adtak át, majd 1929-ben óvodát is létrehoztak. 1930-ban újabb két tantermes iskolában (Nagykerti iskola) kezdődött meg az oktatás. 1940-ben épült fel az új Göbölyjárási iskola. A Zagyva 1940. évi árvize következtében 1941-ben a régi "tornyos iskola" összedőlt.
Az első újszászi sportegyesület, az UTE (Újszászi Testedzők Egyesülete) 1925-ben alakult meg. Ekkor avatták fel a ma már relikviaként őrzött UTE-zászlót, melyet Orczy Zsuzsanna bárónő szalagja díszít. 1941-ben a községi labdarúgó egyesület MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) Újszászi Társadalmi és Sport Egyesület néven volt nyilvántartva. A labdarúgás mellett ekkor már lövész egyesület is működött.
1929-ben a településen 2 könyvtár működött, az egyik a római katolikus elemi iskolában, a másik a községházán. A könyvállomány mintegy 400 kötetből állt.