Patak (szlovákul: Potok) község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.

Fekvése, természeti viszonyok A Nógrádi-medencében a Derék-patak mellett fekszik. Talaja középkötött, homokos agyagtalaj. Erdői már a középkorban áldozatul estek a szántóföldet és rétet teremtő irtásnak. II. József uralkodása alatt, 1785-ben így írtak az erdejéről: magas törzsű tölgy, fenyőszálerdő cserjékkel vegyesen található. Átlagos évi középhőmérséklete 10 Celsius-fok.

A közvetlenül határos települések: északkelet felől Dejtár, délkelet felől Érsekvadkert, dél felől Horpács, délnyugat felől Nagyoroszi, északnyugat felől pedig Ipolyvece. Északon a közigazgatási határa két szakaszon is egybeesik az államhatárral, abból az irányból a legközelebbi település a felvidéki Ipolybalog (Balog nad Ipľom).

Megközelítése Csak közúton érhető el, Nagyoroszi és Dejtár felől a 2201-es, Horpács érintésével a 2202-es, Érsekvadkert felől pedig a 2203-as úton.

Északi külterületeit érinti még a 22 101-es számú mellékút és a is, de egyiknek sincs érdemleges kapcsolata a településsel.

Története Patak község neve 1255-ben a tatárjárás után IV. Béla király idejéből származó oklevélben szerepel először. Az iratok alapján megállapítható, hogy a település a vízfolyásáról kapta a nevét, és az Esztergomi főegyházmegye birtoka volt.

1438-ban Albert király, Zsigmond király utódja Patakot és Dejtárt örök adományul az esztergomi érsekség birtokába juttatta.

A kiadott oklevelek szerint 1339-től a török hódoltság idejéig önálló plébániával rendelkezett. Sajnos az első plébános neve ismeretlen.

A község gyors fejlődésnek indult, példaként említendő, hogy 1431-ben városi kiváltságokkal rendelkezett, 1598-ban pedig Vásáros Patak néven említették. Drégely várának elfoglalása után a templom és a plébánia is elpusztult, a lakosság elmenekült.

1569-ben 31 jobbágytelke adózott összesen 7 forint 75 dénárt Szent Márton püspök ünnepnapján.HU MNL OL E (UC) 156b, fasc. 7, No. 6, p. 3.

1634-ben a kiküldött vizitátor Apáti Márton Patakon járva írja: A Pataki plébániának nincs semmi jövedelme, felszerelése, sőt maga a templom is le van rombolva. Patak község valószínűleg Vadkert filiája, azaz leányegyháza lesz. Az első pataki presbiter lelkész Kecskeméti Bálint, akinek a nevével találkozunk. Meg kell említenünk, hogy 1668-tól 1700-ig az úgynevezett licentiátussal (tanításra jogosult személy) rendelkező prédikátorok látták el a községet.

1634-ben a virágzó mezővárosból már csak öt adóköteles ház került összeírásra, míg 1598ban, amikor Vásáros Patak néven szerepelt 31. Így nem csoda, hogy elveszítette mezővárosi rangját, s visszasüllyedt a jobbágyfalvak sorába. Az úrbéri rendezéskor továbbra is az egyetlen földesúr az esztergomi érsekség, amely szokatlan megoldást alkalmazott: a házas zselléreknek is juttatott némi szántóföldet a községben. A jobbágyfelszabadításkor a falu lakosai és az esztergomi érsekség mint földesúr nem tudtak békés úton megegyezni. A vita tárgyát minden bizonnyal az úrbéres jobbágy- és zsellértelkek száma képezte. A pert lezáró ítélet a mai napig nem került elő.

1785-ben Patakon 110 házban 127 család, illetve 816 fő lakott. Ez azt jelenti, hogy egy lakásra átlagosan 7,4 fő jutott.

Az 1848-as szabadságharc nem volt különösebb hatással a község életére.

Két alkalommal volt nagy kolera járvány a községben, 1866-ban és 1873-ban.

Szintén két ízben pusztította tűzvész a községet, 1882-ben és 1905-ben.

Az 1930-as gazdasági világválság a községben is éreztette hatását. Nagy volt a munkanélküliség, a kereset csupán a létfenntartást biztosította. A középparasztság eladósodott. A nincstelen agrárproletárok pedig máshol kerestek munkát. Szabó Zoltán, a jeles népi író Cifra nyomorúság című szociográfiájában említi a falut, amely a szomszéd falvak férfilakosaival kiegészülve a millenniumi építkezések ácsmestereit adta a fővárosnak a 19. század végén. A vándormunkás-életmód hagyománnyá vált, a 20. század közepén nemcsak a nagyvárosi lakótelepek építkezéseinél találkozhattunk patakiakkal, de az NDK-ig, sőt a Közel-Keletig is elutaztak a férfiak jobb jövedelem reményében. Sokan lelték halálukat állványról való lezuhanásuk során.

A második világháború alatt a községben harc nem volt, a szovjet csapatok 1944. december 9-én foglalták el a megszálló németektől. Ez időben 5-6 kiskereskedelmi bolt és öt kocsma működött a községben, szinte valamennyi magánkézben. 1945 tavaszán elég nehéz körülmények között indult meg a mezőgazdasági termelés. Az állatállományt hol a német, hol a szovjet tizedelte meg. Mindezek ellenére 1945 tavaszán 100 igénylő között 260 hold földet osztottak szét. 1949-ben megalakult az első mezőgazdasági szövetkezet 50 taggal. A falu többi lakója egyénileg gazdálkodott. 1960-ban újjáalakult a termelőszövetkezet 292-es létszámmal. Ebből 92 tag, 120 járadékos és 64 fő alkalmazott volt. A szövetkezet profilja gabonatermesztés, állattenyésztés (hús- és tejhasznosítású), később bogyós gyümölcsök termesztése. Pongrácz József elnöksége idején a hetvenes évek elején a termelőszövetkezet rentábilisan működött.

Sokáig jártak az asszonyok népviseletben, jellegzetes „szarvacskás” fejkendőt és ún. „szakácskát”, kötényt hordtak. Dalaik jobbára újstilusú népdalok voltak, közismert dalok helyi változatai („Orosziba befutott a gyorsvonat”; „Bádogozzák a pataki templomot” stb.). A község befogadta, életébe integrálta a cigány származású ideköltözőket.

A község közigazgatásilag a dejtári körjegyzőséghez tartozott 1949-ig. 1950. október 22-én megválasztották az új hatalmi szervezet tagjait, a tanácstagokat: 30 tanácstagot és ezekkel egyenrangú 30 póttagot.

A községben 1948-ig római katolikus egyházi iskola volt. A tanfelügyeletet az esztergomi egyházmegyei tanfelügyelőség gyakorolta. A jelenlegi iskola 1965-ben épült négy osztállyal. Az óvodában ekkor 40–50 gyermek járt, 2 óvónő felügyelete mellett.

1945 előtt egy állami népművelési intézmény volt a községben a Levente Egyesület. Emellett két egyházi, az ún. Kalot, Katolikus Legényegylet és a Kalász, Katolikus Leányegylet működött.

Az iskola otthona volt a 3471. sz. József Attila úttörőcsapatnak, amely az 1970-es évek gyerekmozgalmi reformjai sodrában az ország egyik legjobb gyermekközössége volt. A gyerekek kezdeményezésére épült újjá a régi iskola helyén a Klubkönyvtár, 1973-ban.

Oktatásügy Az első hitelt érdemlő adat a falu oktatási szerkezetére Mária Terézia 1777-ben kiadott rendeletét megelőző országos felmérés időszakából, vagyis a 18. század 70-es éveinek elejéről származik, aminek lényege: az állam által irányított, egységes felépítésű iskolarendszer. A községben 1772-ben 20 tanulónak oktatták az írás-olvasást. Az első tanító Molnár György volt, aki a Hont vármegyei Ipolynyékről származott.

A tanító jövedelme a következőkből tevődött össze: a falu lakosai 4 köblös szántót vetettek be neki, ezen kívül minden jobbágytól kapott 1/2 pozsonyi mérő búzát, a házaspároktól 25 dinárt, tanulónként pedig egy forintot. 1876–77-ben a falu négyosztályos római katolikus népiskolájában Mohay Gyula tanító 63 leánynak és ugyanannyi fiúnak oktatta a hit- és erkölcstant, írást, olvasást, számolást a 10-es számrendszerben, földrajzot, történelmet és az új mértékeket.

Az állami, ill. később önkormányzati általános iskolát 2011-ben a katolikus egyház fogadta kebelébe, és Szent Ambrus Általános Iskola néven működik.

A plébánia története A templom építése 1731-ben kezdődött. Az építtető az esztergomi érsekség volt mint kegyúr. A tervező neve ismeretlen. A templom felszentelése 1801-ben, advent első vasárnapján, a Szentháromság tiszteletére történt. 1937-ben bővítették és a belső festést végezték el rajta. A mennyezeti kompozíciót és a négy evangelista képét Márton Lajos festőművész készítette. Ez időben a község plébánosa dr. Budai János volt. Növeli a templom értékét a ruskicai márványból készült főoltár. Készítője Karl Ferenc József. A főoltárképet, ami jelenleg a plébánián látható Vaszary János festette. A régi oltárkép helyére került freskót, amely az utolsó vacsorát ábrázolja Kaszás Gyula festőművész alkotta. Az akkori plébános Tarnai Béla. A templomnak négy harangja van, amelyekből három 1978-tól villanymeghajtással működik. Az anyakönyvvezetés 1714-től működik a faluban.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Oravecz Imre (független) 1994–1998: Oravecz Imre (független) 1998–2002: Oravecz Imre (független) 2002–2006: Oravecz Imre (független) 2006–2010: Oravecz Imre (független) 2010–2014: Fekete Tibor (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Fekete Tibor (Fidesz-KDNP) 2020–2024: Fekete Tibor (Fidesz-KDNP) 2024– : Fekete Tibor (Fidesz–KDNP)

A településen a 2019. október 13-i önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert szavazategyenlőség alakult ki a két jelölt között: a hivatalban lévő polgármester, Fekete Tibor (Fidesz-KDNP) és egyetlen kihívója, a független Viczián Tibor egyaránt 199-199 érvényes szavazatot szerzett a választáson részt vett 408 lakostól (10 szavazat érvénytelennek bizonyult). Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2020. január 26-án tartották meg, ezen Viczián Tibor mellett egy hölgy, Szabó Andrea is elindult a korábbi faluvezetővel szemben. Az így kialakult helyzet, az októberihez képest lényegesen magasabb részvételi aránnyal párosulva azonban Fekete Tibornak kedvezett, aki 188 szavazattal győzve megtarthatta polgármesteri tisztségét.

Népesség A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,4%-a magyarnak, 1,2% cigánynak mondta magát (14,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,8%, református 2,3%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 2,1% (22,2% nem nyilatkozott).Patak Helységnévtár

2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,6% németnek, 0,6% románnak, 0,5% lengyelnek, 0,2-0,2% szerbnek, horvátnak, görögnek, örménynek, bolgárnak és ukránnak, 0,1% szlováknak, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 55,8% volt római katolikus, 1,4% református, 0,3% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,7% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 2,5% felekezeten kívüli (38,3% nem válaszolt).Patak Helységnévtár

Nevezetességek Műemlék jellegű kőhíd (Rákóczi út – Derék-patak, Hrsz. 191) A községben a középkorban fontos utak keresztezték egymást, s a kőhíd helyén előzőleg erős, gerendákból ácsolt fahíd állt. A mai kőhíd 1800 körül épült, mellvédjét később emelték. A Rákóczi úton, a Derék-patak fölött áll. Háromnyílású, 3,45–3,5–2,6 méter fesztávú boltozatokkal. Teljes hossza 22 méter, pályaszélessége 5 méter. A mederpillérek a délkeleti oldalon jégtörőkkel készültek. Mellvédje kőből falazott és kőlappal fedett. A híd anyaga romhányi homokkő. Nepomuki Szent János-kápolna, műemlék jellegű A pataki plébánia Canonica Visitatiója szerint a kápolna a község egy részét elpusztító tűzeset után, 1860-ban épült, barokk stílusban. A kisméretű kápolna – szélessége 3,5, hossza 4,25 méter – a Derék-patak hídja mellett áll. Főhomlokzatán fakeretes, szegmentíves ajtó, felette lekerekített szélű ablak látható. A homlokzatot a körbefutó, kihajló párkány fölötti barokk oromzat zárja le. Az oldalfalak díszítés és ablak nélküliek, a szentély szegmentíves záródású. A belső teret kolostorboltozat fedi, egyszerű faoltárán Nepomuki Szent János-szobor áll.

Jelentősebb pataki születésű, illetve pataki kötődésű személyek

Pataki Benedek: katolikus pap, székesfehérvári prépost, a magyar Szent Korona őre, Luxemburgi Zsigmond királytól nemességet kapott, 1415 körül.