A bulla alapadatai Kiadó VIII. Ince pápa Keltezés 1484. december 5. Műfaj Pápai bulla, joghatósági és fegyelmi rendelkezés Tárgy Kramer és Sprenger inkvizítori illetékességének megerősítése meghatározott német egyházi területeken Érintett területek Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma egyházi tartományai, városai, területei és egyházmegyéi Közvetlen jogi hatás az inkvizítori eljárás akadályainak elhárítása és a strasbourgi püspök támogatásának elrendelése Dogmatikai státusz nem dogmatikai definícióA Summis desiderantes affectibus latin kezdőszavú pápai bulla, amelyet VIII. Ince pápa adott ki 1484. december 5-én. A cím magyarul hozzávetőleg úgy adható vissza: „a legbuzgóbb óhajjal kívánva”. A dokumentumot tárgya miatt a szakirodalom olykor „boszorkánybulla” néven is említi.George Lincoln Burr: The Witch-Persecutions. Translations and Reprints from the Original Sources of European History, 3. évf., 4. sz., Philadelphia: University of Pennsylvania, 1897, 7. o. thumb|right|VIII. Ince pápa, a Summis desiderantes affectibus kiadója A bulla közvetlenül Heinrich Kramer — latin nevén Henricus Institoris — és Jacob Sprenger domonkos inkvizítorok működéséhez kapcsolódott. Elsődleges célja nem általános egyháztani vagy dogmatikai tanítás megfogalmazása volt, hanem az, hogy megerősítse az inkvizítorok joghatóságát meghatározott német egyházi területeken, ahol egyes klerikusok és világi személyek vitatták, hogy korábbi apostoli felhatalmazásuk az adott helyekre, személyekre és bűncselekményekre is kiterjed-e.Alan Charles Kors – Edward Peters: Witchcraft in Europe, 400–1700: A Documentary History. 2. kiadás, Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 2000, 177–180. o.Herbert Thurston: „Witchcraft”. In: The Catholic Encyclopedia, 15. kötet, New York: Robert Appleton Company, 1912. Hozzáférés: 2026. június 1.
A dokumentum a késő középkori demonológiai és kánonjogi nyelv keretében sorolja fel azokat a vádakat, amelyeket a boszorkányság, az eretnekség, a károkozó mágia, a démonokkal való szövetkezés és a keresztségi hit megtagadása körébe soroltak. A bulla a felsorolt jelenségeket valós veszélyként kezeli, de a modern történeti értelmezések többsége nem dogmatikai definícióként, hanem joghatósági és fegyelmi jellegű pápai okiratként tárgyalja.
Elnevezése és műfaja
A Summis desiderantes affectibus az úgynevezett incipit alapján kapta címét: a középkori és kora újkori egyházi dokumentumokat gyakran első szavaik alapján azonosították. A bulla műfaját tekintve ünnepélyes pápai okirat. Szövege a korabeli pápai kancellária formuláit követi: a pápa önmegnevezésével kezdődik, a hit védelmére és az eretnekség eltávolítására hivatkozik, majd konkrét joghatósági rendelkezéseket és záró tiltó formulát tartalmaz.Summis desiderantes affectibus latin szövege a Wikisource-on, a Bullarium Romanum torinói kiadása alapján. Hozzáférés: 2026. június 1.
A „boszorkánybulla” elnevezés nem hivatalos cím, hanem későbbi rövidítő megjelölés. Használata abból ered, hogy a dokumentum boszorkánysággal, démoni közreműködéssel, termékenység és termés elleni károkozással, valamint a keresztségi hit megtagadásával kapcsolatos vádakat tárgyal. A bulla azonban nem önálló boszorkánytani értekezés, hanem konkrét inkvizítori felhatalmazásról és annak akadályozásáról szóló pápai rendelkezés.
Történeti háttér
Középkori előzmények
A mágiával és a varázslással kapcsolatos középkori keresztény álláspontok összetettek és korszakonként változóak voltak. A korai és kora középkori egyházi források több esetben különbséget tettek a babonás képzetek, a pogány eredetű hiedelmek, a csalás, a tiltott mágikus gyakorlatok és a démoni segítségül hívás között. A Canon Episcopi néven ismert kánonjogi hagyomány például az éjszakai repülések és a Diana vagy Herodias kíséretében végzett állítólagos utazások testi valóságát tagadta, és az ilyen hitet démoni megtévesztésnek tekintette. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a keresztény jogi és teológiai gondolkodás általában minden mágiát puszta képzelődésnek tartott volna.Hans Peter Broedel: The Malleus Maleficarum and the Construction of Witchcraft: Theology and Popular Belief. Manchester: Manchester University Press, 2003, különösen 102–114. o.; nyílt hozzáférésű kiadás: OAPEN. Hozzáférés: 2026. június 1.
A Canon Episcopi kora középkori szöveg: első ismert lejegyzése Regino prümi apát 10. századi gyűjteményéhez kapcsolódik, majd a 12. században bekerült Gratianus Decretumába. Tekintélye miatt a késő középkori démonológusoknak magyarázatot kellett adniuk arra, hogy a kánon által illúziónak tekintett éjszakai utazások, illetve a 15. században egyre gyakrabban tárgyalt boszorkányvádak miként viszonyulnak egymáshoz. Kramer és a Malleus maleficarum szerzői ennek megfelelően különbséget tettek a Canon Episcopi által említett, megtévesztett asszonyok és a szerintük „valóságos” boszorkányok között, akiknek cselekedeteit nem pusztán álomnak vagy képzelődésnek tekintették.
A 13–15. század folyamán a nyugati kereszténységben egyre erősebben kapcsolódott össze az eretnekség, a károkozó varázslás, a démonokkal való szövetkezés és a szervezett boszorkányszektáról alkotott kép. A késő középkori inkvizítori, prédikátori és demonológiai irodalomban a boszorkányságot mindinkább nem pusztán népi babonaként, hanem a hit elhagyásával, démoni közreműködéssel és valósnak tartott károkozással összefüggő bűnként írták le.Michael D. Bailey: Battling Demons: Witchcraft, Heresy, and Reform in the Late Middle Ages. University Park: Pennsylvania State University Press, 2003.Hans Peter Broedel: The Malleus Maleficarum and the Construction of Witchcraft: Theology and Popular Belief. Manchester: Manchester University Press, 2003.
A Summis desiderantes affectibus ebben az átalakuló szellemi és jogi környezetben keletkezett. A bulla szövege nem használja a pactum vagy a „démoni paktum” technikai kifejezését; a vádak között inkább a démonokkal — incubusokkal és succubusokkal — való testi kapcsolat, a károkozó varázslás és a keresztségben felvett hit megtagadása szerepel. A későbbi demonológiai irodalom, különösen a Malleus maleficarum, ezeket a motívumokat illesztette be határozottabban a démoni paktum rendszeres tanításába.
Kramer és a joghatósági vita
Heinrich Kramer domonkos inkvizítor a 15. század végén a Német-római Birodalom egyes területein kívánt fellépni a boszorkányságnak és eretnekségnek tekintett esetekkel szemben. A bulla szövege szerint Kramer és Sprenger korábbi apostoli levelek alapján már inkvizítori megbízatással rendelkeztek, de helyi klerikusok és világi személyek azt állították, hogy a megbízólevelekben nem szerepeltek név szerint az érintett tartományok, városok, egyházmegyék, személyek és bűnök. Emiatt kétségbe vonták, hogy az inkvizítorok eljárhatnak-e az adott területeken.
A Summis desiderantes affectibus erre a joghatósági vitára válaszolt. A dokumentum felsorolja Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma egyházi területeit, majd kimondja, hogy Kramer és Sprenger ezekben az ügyekben úgy járhatnak el, mintha a vitatott tartományok, helyek, személyek és bűnök név szerint is szerepeltek volna korábbi megbízatásukban. A bulla egyúttal felszólította a strassburgi püspököt, hogy védje az inkvizítorok működését az akadályozókkal szemben.Paul Halsall szerk.: Innocent VIII: BULL Summis desiderantes, Dec. 5th, 1484. Internet Medieval Sourcebook, Fordham University. Hozzáférés: 2026. június 1.
Tartalma
A bulla első része általános célként a katolikus hit gyarapodását és az eretnek „romlottság” eltávolítását nevezi meg. Ezt követően a pápa arról ír, hogy tudomására jutottak olyan vádak, amelyek szerint Felső-Németország és a felsorolt egyháztartományok egyes területein férfiak és nők a katolikus hittől eltávolodva démoni erőkkel lépnek kapcsolatba, ráolvasásokkal, varázsszövegekkel és más tiltott praktikákkal kárt okoznak embereknek, állatoknak és termésnek, akadályozzák a fogamzást és a házastársi együttélést, továbbá megtagadják a keresztségben felvett hitet.
A szöveg második része a joghatósági problémát rögzíti: egyes helyi személyek vitatták, hogy az inkvizítorok felhatalmazása az adott területekre és ügyekre kiterjed. A bulla ezért apostoli tekintéllyel kimondja, hogy Kramer és Sprenger eljárhatnak a felsorolt tartományokban és egyházmegyékben, a vétkesnek talált személyeket megjavíthatják, bebörtönözhetik, megbüntethetik és bírsággal sújthatják, valamint prédikálhatnak a híveknek. A dokumentum Johannes Grempert, a konstanzi egyházmegye klerikusát is megemlíti mint az inkvizítorok közjegyzőjét.
A bulla záró része a strassburgi püspököt bízza meg azzal, hogy az inkvizítorok működését ne engedje akadályoztatni. Az akadályozókkal szemben egyházi büntetéseket — kiközösítést, felfüggesztést és interdiktumot — helyez kilátásba, és szükség esetén a világi hatalom segítségének igénybevételét is megengedi.
Szövege latinul és magyarul
Az alábbi táblázat a bulla latin szövegét és magyar fordítását közli. A latin szöveg a Bullarium Romanum torinói kiadásának közlésén alapuló online kiadás szerint szerepel.