Az egykori Navarrai Királyság történetének viharos korszaka volt az I. Blanka (1387-1441) királynő halálával kezdődő, az 1441-től, és Felső-Navarrának a Spanyol Királyság részére történő végleges biztosításáig, az 1524-ig, terjedő időszak. A polgárháborúsnak tekinthető viszonyok között, a navarrai nemesség két részre szakadva küzdött egymással. Az egyik a beaumonteses néven említett csoportosulás volt, amely a nevét e „párt” vezetőerejéről, a Beaumont-család-ról kapta. A másik az „agramonteses” néven említett csoportosulás volt, amely a nevét egy, az eredetét a XII. századra visszavezető navarrai családról, az Agramont-család-ról kapta (a család neve franciául: Gramont, avagy de Gramont). E „párt” vezetőereje azonban, ebben az időszakban, már nem az Agramont-család volt, hanem a Navarra-család, amelyhez a Peralta-család egyes tagjai is csatlakoztak.Lásd: és - mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. szeptember 22. A közös a Beaumont-családban és a Navarra-családban az, hogy mind a két család – a XIV. században Navarra királyait adó – Évreux-házból származott.A szócikkben a két családnak csak egyes, az adott korszakban jelentősebb szerepet játszó tagjai szerepelnek.
A Beaumont-család és a Navarra-család származása III. (Évreux-i) Fülöp(1306–1343), Navarra királya, (Fülöp, Évreux grófja); házasság: II. Johanna (1312–1349), Navarra királynője (mind a ketten a Capeting-házból származtak), II. (Gonosz) Károly (1332–1387), Navarra királya; házasság: Franciaországi Johanna (1343–1373), (Valois-ház), házasságon kívüli kapcsolat: Catalina de Lizaso (?–?), (házasságon kívül) Leonel de Navarra(1378–1413), Muruzábal első várgrófja; házasságon kívüli kapcsolat: María Juan (?–?), (házasságon kívül) Felipe I de Navarra (1408 előtt? – 1450), Muruzábal második várgrófja, Navarra marsallja; házasság: Juana de Peralta y Ezpeleta (?–?), Pedro I de Navarra (? -1471), őt lásd lejjebb, a Navarra-család egyes tagjai címszó alatt!; Lajos (1341–1372/1376), Luis I de Beaumont, Beaumont-le-Roger grófja; első házasság (avagy házasságon kívüli kapcsolat): María de Lizarazu (?–?), második házasság (avagy első) házasság: Durazzói Johanna (1344–1387) hercegnő (Anjou-ház), (első házasságból, vagy házasságon kívül) Carlos (Charlot) de Beaumont (1361?–1372),Carlos de Beaumont édesanyja María de Lizarazu volt. Vitatott az, hogy María de Lizarazu Lajos infánsnak (Luis I de Beaumont-nak) az első felesége volt-e, ha igen, akkor a házasságukat érvénytelenítették-e; avagy házasságon kívüli kapcsolatuk volt – Carlos (Charlot) de Beaumontot V. (Bölcs) Károly (1338-1380) francia király Beaumont-le Roger grófságtól megfosztotta. Alférez mayor de Navarra ,Az alférez mayor – tulajdonképpen – a királyság legfelsőbb katonai parancsnoka volt. Később ugyanezt a tisztséget a condestable elnevezéssel jelölték. első házasság: María Jiménez de Urrea (?–?), második házasság: Ana de Curton (?–?), (második házasságból) Luis II de Beaumont (1412–1462), őt lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt! (második házasságból) Juan I de Beaumont (1419–1487), őt is lásd lejjebb, a Beaumont-család egyes tagjai címszó alatt!.
A Beaumont-család egyes tagjai Luis II de Beaumont Luis II de Beaumont (1412–1462/1464Van olyan forrás, amely szerint Luis II de Beaumont 1462-ben halt meg, és van olyan forrás, amely szerint 1464-ben. – Egyes forrásmunkákban őt úgy jelölik, hogy „Luis I de Beaumont”. Ez nyilvánvalóan téves, mert a nagyapja, aki szintén Luis keresztnevű volt, és aki Beaumont-le-Roger grófja lett, ő volt Luis I de Beaumont. Az e szócikkbeli számozás indokoltságára, lásd: - hozzáférés: 2022. szeptember 22.), az apja Carlos (Charlot) de Beaumont, az anyja Ana de Curton, aki az apjának a második felesége volt; Condestable de Navarra. III. (Nemes, Jó) Károly (1361–1425) navarrai király Lerín első grófjává kreálta.
I. (Évreux-i) Blanka (1387–1441) királynő halála után, az özvegyen maradt férj, II. (Öreg) János (1397–1479) király (Trastámara-ház ) és az elsőszülött gyermekük, (IV.) Vianai Károly (1421–1461), Viana hercege között – a herceg haláláig tartó – küzdelem kezdődött. A herceg hívei szerint, az apja jogtalanul akadályozta meg azt, hogy Károly Navarra királya legyen. Kettőjük küzdelmében, a Luis II de Beaumont vezette nemesi csoportosulás (a beaumonteses) Károly herceg, míg a Pedro I de Navarra vezette nemesi csoport (az agramonteses) II. János király oldalára állt. A fegyveres harc 1451-ben kirobbant, de még 1451-ben, Aibar mellett, Károly herceg hívei vereséget szenvedtek; a herceg és Luis II de Beaumont egyaránt II. János király fogságába estek. Luis II de Beaumont 1460-ig fogságban is maradt; ekkor Kasztíliába távozott, és ott is, Madridban halt meg. Luis II de Beaumont felesége Juana (Johanna) de Navarra (?–?) volt , III. Károly navarrai király és Maria Miguel de Esparza (?–?) házasságon kívül született leánya. Több gyermekük is született, közöttük Luis III de Beaumont, aki az apja örökébe lépett.
Luis III de Beaumont Luis III de Beaumont (1430?–1508), Lerín második grófja; Condestable de Navarra; a Beaumont-család legismertebb tagja; és a beaumonteses – agramonteses pártharcnak a legnevezetesebb szereplője. Az apja fogságba esését követően (1451), ő és a nagybátyja, Juan I de Beaumont, vették át a Károly herceget támogató nemesi „frakció” vezetését. Luis III, a vianai herceg halálát (1461), és Károly herceg húga – a navarrai nemesség egy része által megválasztott – II. Blanka (1424–1464) királynő, II. János király általi fogságba vetését (1462) követően; pár évvel később, 1464-ben, a Tarragonában megkötött megállapodással, kiegyezett II. Jánossal.
A megbékülést családi esemény is megpecsételte: Luis III de Beaumont eljegyezte Aragóniai Eleonórát (?–?), II. János király házasságon kívül született leányát (akinek az édesanyjáról nincsenek hiteles adataink); az esküvőre azonban csak jóval később került sor, 1468-ban. A kiegyezésre árnyékot vetett az a gyanú, hogy az időközben a húga javára lemondott, és kolostorba vonult, II. Blanka címzetes királynőt, a húga, Eleonóra (1426–1479) hercegnő (a későbbi I. Eleonóra navarrai királynő), megmérgeztethette. (I. Eleonóra II. Jánosnak és I. Blankának a harmadik gyermeke volt, és már 1455 óta, az apja helyett, mintegy annak „helytartójaként”, kormányozta Navarrát.)
Az 1464. évi megállapodás megkötése után, sem szűntek meg a rivális nemesi csoportok közötti összetűzések.
1471-ben, a Navarrai Királyság fővárosát, Pamplonát, Eleonóra hercegnő, az agramonteses „párt” segítségével, meg akarta szerezni, a beaumonteses „párttól”. Luis III de Beaumont testvére, Felipe (akit az ekkor a fővárostól távollévő Luis III a város vezetésével megbízott), megölte Pedro I de Navarrát, az agramonteses-ek vezérét. Pedro I de Navarrának a fiát, az apja örökébe lépett, Felipe II de Navarrát, pedig 1480-ban megölte Luis III de Beaumont. A két rivális csoport ugyanis megkísérelte a kibékülést, és Felipe II de Navarra eljegyezte Luis III de Beaumont egyik leányát. Később azonban Felipe II de Navarra kihátrált a jegyességből, a küzdelem kiújult, és – állítólag – a jegyesség felbontását bosszulta meg a Beaumont-család feje. I. Eleonóra csak rendkívül rövid ideig (1479. január 19. – 1479. február 12.) volt Navarra királynője, az utódja, a kiskorú unokája lett, I. Ferenc Phoebus (1467-1483), aki a Foix-házból (pontosabban, a Foix–Grailly-i házból) származott. Uralkodása alatt az édesanyja, Valois Magdolna (1443-1495) volt a régensnő. A Felső-Navarrát sújtó pártviszályok miatt, a Pireneusokon túlra, de nem is annyira Alsó-Navarrába, hanem Pau városába, amely a Foix grófjai által uralt, Béarni Algrófság székhelye volt.
Az agramonteses – beaumonteses viszály annyira ellentmondásossá tette a felső-navarrai helyzetet, hogy az új királyt csak 1481. december 8-án lehetett Pamplonában megkoronázni, az agramonteses-ek támogatták Ferenc Phoebust, a beaumonteses-ek viszont bizalmatlanok voltak, mert erősödő francia befolyástól tartottak. A koronázás előtt, mégis kialakult egyfajta „modus vivendi”, amelynek kifejezéseképpen, a koronázás előtt, 1481. november 21-én, a király és Luis III de Beaumont közösen vonultak be a fővárosba.
A békesség törékenynek bizonyult. A Navarrában – csak nagyon rövid időt eltöltő – régensnő és az ifjú király nem bíztak Lerín grófjában, még a megölését is felvetették. A gróf életét – állítólag – a király apai ágú nagybátyja, Pierre de Foix (1449-1490) bíboros mentette meg: Ő figyelmeztette a grófot a veszélyre, aki ezt komolyan véve – amikor 1482. januárban – a király és édesanyja visszatértek a Béarni Algrófságba, lemaradt az uralkodó kíséretétől. A gróf visszatért Pamplonába, a fővárost – gyakorlatilag – a hatalma alá vonta, 1494-ig (Lásd: és - mind a kettőhöz hozzáférés: 2022. szeptember 22.).
1483. január 30-án I. Ferenc Phoebus meghalt (állítólag megmérgezték). A trónon a húga követte, I. Katalin (1470-1517) királynő, a testvérek édesanyja, Valois Magdolna, továbbra is régensnő maradt. I. Katalin, 1484-ben, házasságot kötött, férje Jean d’Albret (1477-1516), Albret-i János, Tartas vikomtja (algrófja), aki a felesége jogán Navarra királya lett, ő III. János király.
Az agramonteses-ek közé tartozó Navarra-család támogatta I. Katalint és férjét. A beaumonteses-ek II. (Katolikus) Ferdinánd (1452-1516) aragóniai király pártfogását keresték. (Aragóniai Eleonóra' (?-?), Luis III de Beaumont felesége, II. Jánosnak a házasságon kívül született leánya, II. Ferdinándnak a féltestvére volt, így az aragóniai király és a gróf sógorok voltak. A gróf felesége, II. Ferdinánd és I. Eleonóra tehát mind a hárman, féltestvérek voltak. ) II. Ferdinánd is egyre növekvő ellenérzéssel figyelte a Navarrában megerősödő francia befolyást, és a célja az volt, első feleségével, I. (Katolikus) Izabella (1451-1504), kasztíliai és leóni királynővel együtt, hogy a Navarrai Királyság megszerzésével, a spanyol területek egyesítését teljessé tegyék. II. Ferdinánd egyre gyakrabban be is avatkozott a navarrai ügyekbe (Az egyik forrás adatai szerint, a beaumonteses-ek részéről, Luis III de Beaumont, 1486 elején, Pau városában, azonban meg tudott egyezni a királyi párral, és a régensnővel. Lásd: - hozzáférés: 2022. szeptember 22.). I. Katalint és III. Jánost csak 1494-ben koronázták meg Pamplonában, addig – jellemzően – Pau városában tartózkodtak ,Ennek okaira, lásd: -hozzáférés: 2022. szeptember 22. közben a gróf befolyása, hatalma, egyre erősödött Felső-Navarrában.
Miután az uralkodói pár megkoronázásának az akadályai elhárultak (amihez hozzájárult a régensnő (és így az uralkodói pár) részéről Orthez városában, míg Luis III de Beaumont részéről Pamplonában elfogadott, 1493. november 6-i keltezésű megállapodás, amellyel a királyi párnak sikerült megegyeznie a beaumonteses-ekkel (Lásd: , és - mind a háromhoz hozzáférés: 2022. szeptember 22.), I. Katalin és III. János, 1493. december 21-én, koronázásuk céljából, meg is jelentek Pamplona kapuinál, de azokat mégis zárva találták. Luis III de Beaumont ugyanis, az őszi megegyezés ellenére, nem kívánta az uralkodói párt beengedni a fővárosba, arra hivatkozva, hogy a kíséretükben, túl sokan vannak az agramonteses-ek – a beaumonteses-ek riválisai – közül. I. Katalin és férje, kénytelenek voltak Egüés városkába visszavonulni. Luis III de Beaumont azonban utánuk ment, és az egyeztetésük eredményeképpen, 1494 első napjaiban, meg is nyitotta a kapukat a királyi pár előtt.Van olyan forrás, amely szerint nem Luis III de Beaumont nyitotta meg a városkapukat, hanem a pamplonai polgárok. Kérdéses, hogy ez utóbbi feltevés, mennyire tekinthető életszerűnek, ebben a konkrét szituációban. Lásd: - hozzáférés: 2022. szeptember 22. I. Katalint és III. Jánost, 1494. január 12-én, a pamplonai székesegyházban, királlyá koronázták; de iure és de facto átvették az uralkodást a Navarrai Királyságban.