Tuzsér nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Záhonyi járásban.
Fekvése A vármegye északkeleti részén, a Tisza mellett, annak bal partja mentén, a Rétközben helyezkedik el. Szomszédai: észak felől Tiszabezdéd, kelet felől Mándok, dél felől Komoró, nyugat felől pedig a Tisza túlsó partján fekvő Zemplénagárd.
Megközelítése A település területén, nagyjából dél-északi irányban végighúzódik a 4-es főút, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala a legközelebbi városok (Kisvárda és Záhony) felől éppúgy, mint az ország távolabbi részei felől. Központján a 38 143-as számú mellékút halad végig, a környező települések közül Mándokkal a 4112-es út köti össze és érinti a területét még a 4145-ös út is.
A hazai vasútvonalak közül a települést a (Budapest–) érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Tuzsér vasútállomás a központtól keletre helyezkedik el, közúti elérését a 4-es főútból kiágazó 38 323-as számú mellékút teszi lehetővé.
Története Tuzsér és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, melyet az ásatások során itt talált bronzkori és honfoglalás kori leletek bizonyítanak: a hajdan itt állt földvár területén bronzkori leleteket (i. e. 1900-1100) találtak, majd a népvándorlás korában (i. sz. 400-800-ig itt élő népek a nagyobb védelem érdekében földvárat emeltek lakhelyük köré. A Tisza mentén több ilyen földvár épült, melyek egyike a tuzséri földvár volt, melyet a honfoglalás körül itt megtelepedett népesség épített. Az egykori földvár környékén egy 1900-ban szőlőtelepítés alkalmával végzett földmunka során az egyik észak-déli irányú homokdombon az un. Boszorkány hegyen egyetlen sorban hat honfoglalás kori sírt találtak, egymástól 1,5–2 m távolságra. A területen Jósa András régész-orvos és Vidovich László főszolgabíró végezte el az ásatásokat. bélyegkép|250 px|A Lónyay-kastély Az 1. sírban nem találtak leletet, a másodikban két nyílcsúcsot, a harmadikban fenőkövön és kován kívül csiholót és két vaskést találtak. Az ősi halotti kultusz értelmében minden halottnak meg kellett adni a szükséges felszerelést, mert hiedelmük szerint annyi lesz neki a másvilágon, amennyit magával visz. Azt tartották, hogy ha a halott nem kapja meg, amihez joga van, szelleme visszajár és szerencsétlenséget hoz az élőkre. Egy halott mellé azonban sohasem tettek két felszerelést.
A 3. sírból két csiholó és két kés azzal magyarázható, hogy egy korábban elhunyt hiányos felszerelésének kiegészítőjét – a zaklatástól való félelem miatt – az új halottal küldték utána a másvilágra.
A 4. sírban a csontváz kézízülete fölött egy zöld-rozsda csík jelezte, hogy a halott karperecet viselt, bár ez csak egy elenyészett papírvékonyságú ezüstpánt mint a halotti ruha kiegészítője lehetett. A két utolsó sír érintetlen volt.
Az 5.-ből hajkarika és vaspántos csontlemez borítással díszített tegez került elő, melyet a fenekén vékony abronccsal erősítettek meg őseink. A tegez szájában négy nyílcsúcs az eredeti helyén volt, kettőt már kihúztak, hogy készenlétben legyen a veszélyes úton.
A leggazdagabb a 6. sír volt: ebben a halottat ékes halotti ruhában temették el, ezt jelezte a mellkason lévő hártyavékony ezüst lemezecske is. A sír megőrizte a halott varkocskarikáját és övfelszerelésének maradványait is. Innen került elő l ezüstből készült vörösréz hátlappal erősített sima, dísztelen tarsolylemez is, benne a tarsollyal, melynek a szélein körben domború fejű szögecskék, illetve középtengelyében alul és felül két-két rozetta is volt. A tarsolyban tűzkövet és egy csontnyelű kis vaskést találtak.
A leletek között volt még egy tegez hat nyílással, melyek közül öt hegyes, keskeny, négy élű, míg a hatodiknak a lapja széles, legyező formájú, éle pedig ívelt. A honfoglalás kori értékes leletek a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonába kerültek. E leletek is bizonyítják, hogy Tuzsér területe és környéke már a honfoglalás idején is a határt alkotó gyepűrendszer fontos része volt.
Tuzsér birtokosai a 13. és 20. század között
Szabolcs vármegye név szerint ismert legrégibb települései a 10-11. században jöttek létre. A Hazai Okmánytár Tuzsérra vonatkozó legkorábbi 1212-es adata még a zsurki uradalom részeként említette a települést.
A tatárjárás idején (1241) Tuzsér területe lakatlan, erdővel benőtt, számos érrel átszelt vidék volt, határában azonban már létezett egy Kálonga nevű község, melyet a tatárok pusztítottak el, lakói pedig a Tisza-menti jó búvóhelyül szolgáló erdőségekbe menekültek, később itt kezdtek el építkezni. Ekkor jött létre Tuzsér régi települése.
1270-ben Szabolcs megyében az oklevelek már említették a Bastech nevű nemzetséget. E nemzetségből származó Renold tárnokmester ebben az évben kapta meg Tuzsért V. István adományaként, az adományt 1273-ban IV. László király megerősítette, de Tuzséri Benedek tiltakozott a megerősítés ellen, a család mégis megtartotta birtokát, majd Peres Miklós csicsvai várnagynak adta.
1339-ben a birtok ismét a Bastech nemzetség kezén van és a Rozgonyi család kapja (Rozgonyi család Renoldtól származik). 1355-ben a Várdai családból való János és fiai talán az itteni birtokos Tuzséri család révén megszerezték meg a tuzséri birtok Bezdéd felőli részét, majd pedig elcserélték Losonczi Dénes unokájával Tamással. Ez a terület akkor Geusthüsera néven volt ismeretes, míg a Rozgonyi részt Renoldthusérának nevezték.
A Várdai és Rozgonyi család leszármazottai sokat pereskedtek a Tuzséri család tagjaival, ugyanakkor a Tuzséri családbeliek is viszálykodtak egymással.
1387-ben a Tuzsériak ellenezték Várdai Domokos beiktatását.
1389-ben Mária királynő azzal a kéréssel fordult Losonczi László bánhoz, hogy Twsyr-i Lukács özvegyét, László fia Györgyöt és Miklós fia Miklóst (akiket védelmébe fogadott), védelmezze meg birtokaikban.
1390-ben a Tuzsériak Várdai Zsigmond ellen pereskedtek a tuzséri birtokrész és három halastó miatt, de s pert István nádor elhalasztotta. A pereskedés a 15. században is folytatódott.
1406-ban Twsyr-i Miklós fia diák és László fia György révjoguk elismeréséért fordultak az uralkodóhoz. Kérésüket azzal indokolták, hogy emberemlékezet óta Salmon és Leanwar birtokok között in fluvió Ticie Twsyr birtokon révjük volt, de azt a Homanna-i Kyswarda-i nemesek lerontották. Ezt az alispán és a szolgabírák 1406. június 30-án Szabolcs megye királyi parancsra tartott közgyűlésén Perényi Péter máramarosi ispán előtt esküvel is bizonyították.
A fennmaradt adatokból következően a tuzséri birtokon kívül, a Várdai és Rozgonyi családnak is volt itt birtoka, a Tuzséri család tagjai, név szerint Twsyr-i Miklós fia Miklós, László fia György és Twsyr-i Lukács között is fel volt osztva. Twsyr-i Lukács halála után özvegye és leánya kezébe került Tuzsér harmada hozomány, nászajándék és leánynegyed címén. Miklós és György Lukács birtokrészét is az övékéhez szerette volna csatolni, ennek fejében 50 Ft-ot ajánlottak fel az özvegynek és leányának.
1407. január 6-án Zsigmond király Twayr-i Miklós fia Miklós diáknak és László fia György diáknak szolgálatukért új adományként adta Twsyr-i Papthowa Kathynya és Elewthow nevű halastavak felét, azt a részt, ami az ő birtokrészéhez tartozott Agary Lőrinc fia Antalnak azzal a kikötéssel, hogy ő, vagyis fiai, vagy Miklós diák az elzálogosított részeket bármikor visszaválthatják.
1410. május 29-én Zsigmond király Rozgonyi Miklós fiainak többek között a Tuzsér birtok adományázásáról szóló 1270. évi oklevelét megerősítette és 1410. június 29-én elrendelte, hogy a szepesi káptalan új adomány címén iktassa be őket a birtokba.
Twsyr-i Miklós fia, Miklós diák és László fia György egymással folytatott pereskedéseire lehet következtetni egy 1412-es adatból, mely szerint 1412. január 20-án megtartott Szabolcs és Bereg megyei nádori közgyűlésen Garai Miklós nádor előtt megegyeznek a Twsyr-i Lukácsé és fiai rddigi birtokai mellé még megkapja a Sebesfolyó nevű vízeret, amely a Ragozna halastóba ömlik és a rajta lévő malomhelyet is.
György birtoka a Kachyna és Charbolcha nevű halastavak közti terület s a rajta lévő malomhely. György részén egy állati igával forgatott un. Zarrazmalum is van, s ezért György: hozzájárult, hogy Miklós diák a saját megőrlésre kerülő gabonája után itt ne adjon vámot.
Mint a fent leírtak mutatják a 15. századi birtokosokról elég sok adat maradt, a 16. és 17. századiakról azonban nem sok mindent tudunk.
1588-ban 21 jobbágy lakott Tuzséron, 1611-ben Nyáry Pál kapta meg a Várdai örökségből királyi adománylevéllel. A 17. században a Várdai örökség részeseként a Serédy és Melith családok birtokolták. Serédy Benedeknek 12 lakott jobbágytelke volt itt, de ezeket az államkincstár (fiscus) elkobozta, majd később 1687-ben visszaadta a felét fiának, Gáspárnak. A század végén a kisnemes birtokos Borsy Pálnak is élt itt néhány jobbágya.
A 18. században több birtokosa is volt a falunak. Az 1772-es adatok szerint Lónyai Zsigmondné, Krucsay László, báró Dőry László, Ormos Imre és Komjáthy Jakab is földesura volt a falunak.
Az 1784 és 1787 közötti első magyarországi népszámlálás idején Lónyay Ferenc birtoka volt. A jobbágyfelszabadításkor Lónyay Menyhért és örökösei és Szirmay Gyula, az 1900-as évek elején pedig gróf Forgách Margit lett a falu birtokosa.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Révész László (független) 1994–1998: Révész László (független) 1998–2002: Révész László (független) 2002–2006: Révész László (független) 2006–2010: Révész László (független) 2010–2013: Dankó József (független) 2013–2014: Ferkovics Tibor (Jobbik) 2014–2019: Ferkovics Tibor (Jobbik) 2019–2024: Ferkovics Tibor (független) 2024– : Ferkovics Tibor (független)
A településen 2013. november 10-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt. A választáson kifejezetten sok, hét jelölt indult a polgármesteri posztért.
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,9%-a magyarnak, 36,6% cigánynak, 0,3% ukránnak mondta magát (5,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 6,7%, református 65%, görögkatolikus 5,2%, felekezeten kívüli 6,9% (8,4% nem válaszolt).Tuzsér Helységnévtár
2022-ben a lakosság 93,7%-a vallotta magát magyarnak, 33,4% cigánynak, 1% ukránnak, 0,2% ruszinnak, 0,1-0,1% lengyelnek, németnek, bolgárnak, örménynek, bolgárnak, szlováknak és szlovénnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 3,8% volt római katolikus, 54,4% református, 4,8% görög katolikus, 6% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 14,6% felekezeten kívüli (16% nem válaszolt).Tuzsér Helységnévtár
Növénytermesztés
Az 1772. évi adatok szerint a lakosok búzát, gabonát, zabot, kendert. lencsét, borsót, kukoricát és dinnyét termeltek. A legtöbbet gabonából termeltek, búzából, kukoricából kevesebbet. Kenyeret nem csak búzából, hanem kukoricából is sütöttek. Kenyérsütéshez használták a komlót is, mely a gazon is megtermett. Kölest ritkán és keveset termeltek. A kender ekkortájt igen nagy érték volt, még kalácsot is adtak érte. Volt a községnek egy szárazmalma is. Dohányt szintén termesztettek, lencsét csak saját szükségletre, dinnyét eladásra is. Többen méhet is tartottak. A 19. század végétől a település a jonatán almájáról vált híressé, amit a 20. század második felében exportra is termesztettek.Baracsi Endre - A tuzséri Jonathan alma, mint a szabolcsi Jonathan alma egyik reprezentánsa - Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei ÉrtéktárZöldi Péter - Amikor rájöttek, hogy a szabolcsi alma csak Magyarországon világhírű - RTL, 2022.02.06.
Annak ellenére, hogy e helység területének nagy részét víz borította, nádas nemigen létezett. Alig lehetett látni egy-két nádfedeles házat. A legtöbb házat sással fedték be, amelyet tavasszal megetettek az állatokkal, de gyékényes és szalmafedeles házak is előfordultak.
Halászat, állattenyésztés