Lengyelország történelmében 1572 és 1697 között zajlott az a több mint százhúsz éves időszak, ami az első Lengyel Köztársaság felvirágzásának korát jelentette. A II. Zsigmond Ágost által megkötött lublini unió (1569) következtében létrejött lengyel–litván államközösség egy választásos monarchia volt, az első 1573-ban megválasztott majd megkoronázott király pedig Valois Henrik lett. A Vasa-ház uralkodói alatt a két nemzet köztársasága a fénykorát élte: az 1630-as évekre területe elérte a közel egymillió négyzetkilométert,Ezzel a területtel a korabeli Európa második legnagyobb kiterjedésű állama volt, csak az Orosz Cárság előzte meg.Andrzej Jezierski, Cecylia Leszczyńska, Historia gospodarcza Polski, Key Text, Warszawa, 2003, 37. oldal 1592 és 1599 között perszonálunióban állt Svédországgal, 1610-ben III. Zsigmond csapatai elfoglalták Moszkvát, majd fiát, Ulászlót megválasztották a cári Oroszország trónjára.
A 17. század második felére az ország számos nehézséggel nézett szembe: 1648-ban kitört a Hmelnickij-felkelés, ami 1654-ben az orosz–lengyel háborúhoz vezetett, majd 1655-ben kitört a svédekkel vívott északi háború is. Az országot 1672-ben megtámadták a törökök, ám a chocimi csata során döntő lengyel győzelem született, ami végül Sobieski János királlyá választását eredményezte. A Sobieski vezette lengyel haderő a későbbi kahlenbergi csata (1683) során nemzetközi hírnévre tett szert.
Etimológia
Az Első Lengyel Köztársaság () a közös lengyel–litván államközösség hagyományos neve, hogy megkülönböztessék a Második Lengyel Köztársaságtól. Bevett elnevezése a két nemzet köztársasága (), ugyanakkor a hivatalos megnevezése Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség (, ) volt. Emellett használják még a nemesek köztársasága () kifejezést is.
A Rzeczpospolita főnév a latin res publica kifejezés szó szerinti fordítása, de nem a mai értelemben véve (az állam, ahol nem király, hanem elnök kormányoz), hanem azt jelentette, hogy a lengyel–litván állam parlamentáris rendszerű, és uralkodói választhatók. A lengyel nyelvben ma is használatos ez a szó, de csak Lengyelországra vonatkozólag. A mostani lengyel állam hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, nem „Republika Polska”, bár így fordítják ezt a nevet más nyelvekre.
Azt az országot, amely a lublini unió előtti Lengyel Királyságot alkotta, Koronának hívták. Mivel a korábbi lengyelországi területeket a Rzeczpospolita rendszerében Koronának hívták, a vele kapcsolatos fogalmakat (hadsereg, hivatalok stb.), a koronához kapcsolták (a korona hadserege – armia koronna). A litván résszel kapcsolatban álló fogalmakat a korábbiaknak megfelelően litvánnak nevezték. A lengyel és Lengyelország szavak pedig az egész lengyel–litván államra vonatkoztak.
Az első szabad királyválasztás. Valois Henrik 1572. július 7-én II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermektelenül halt meg, így kihalt a Jagellók férfiága. Elkezdődött az első interregnum. A törvény szerint az állami hatalmat Jakub Uchański Lengyelország prímása, mint interrex vette át. Összegyűlt egy rendkívüli szejm,A 20. század előtt a szejm név nem a parlamentet jelentette, hanem a parlament szerepét játszó nemesség országgyűlését. Lásd A lengyel parlament kezdete. (ún. sejm konwokacyjny) amely elfogadta a trónjelölteket, és megállapította a választás helyét és idejét. Mindegyik nemesnek joga volt részt venni az uralkodó választásában.
thumb|left|140px|Valois Henrik Jan Matejko képén A választás helyeként Varsót jelölték ki. Az interregnum korában úgynevezett csuklyás bíróságok (sądy kapturowe)A neve valószínűleg onnan származik, hogy a bírók gyászt jelentő fekete csuklyákat viseltek. A mai lengyel nyelvben sąd kapturowy jelenti a titokban cselekvő bíróságot, amely előtt a vádlottnak nincs joga védekezésre. gyakorolták a bírói hatalmat. A vallásszabadságot az úgynevezett varsói konföderációAz I. Köztársaságban konföderációnak nevezték azt a helyi vagy országos egyesületet, amelyet nemesek, lelkészek vagy polgárok hoztak létre egy bizonyos cél elérése érdekében. biztosította. Az I. Köztársaságban minden királyválasztáskor az interregnum korában ilyen állami berendezkedés alakult ki.
A lengyel trónra pályáztak Habsburg Ernő osztrák főherceg, IV. Iván orosz cár, III. János svéd király és Valois Henrik herceg, IX. Károly francia király öccse. 1573. május 20-án a nemesek Valois Henriket választották ki. Megszavazták azokat a dokumentumokat is, amelyeket Henriknek alá kellett írnia a koronázás feltételeként. Mivel Henrik még nem volt Lengyelországban, ő nevében a francia követ írta alá. Ezek a következők voltak: Henrik-cikkelyek (lengyel nyelven artykuły henrykowskie, latinul articuli Henriciani) – megváltozhatatlan törvények, amelyek a hatalom gyakorlására vonatkozó legfontosabb szabályokat tartalmazták, és meghatározták a szejm és király közötti kapcsolatokat, pacta conventa (latinból megegyezett feltételek) – a király személyi kötelességeit tartalmazó dokumentumok (ma választási ígéreteknek hívnánk).
A dokumentumokkal a nemesség kifejezte abbeli félelmét, hogy Henrik abszolút hatalmat vezethet be Lengyelországban, és meg akarta előzni ezt. Ettől fogva mindegyik megválasztott királynak alá kellett írnia a Henrik-cikkelyeket és a pacta conventát koronázása előtt: a Henrik-cikkelyek mindig ugyanolyanok maradtak, a pacta conventa viszont királytól függően változott.
Az új uralkodó koronázása 1574. február 21-én ment végbe a waweli székesegyházban. A király nem beszélt latinul, és noha kitartóan részt vett a szenátus ülésein, nem tudott értekezni a szenátorokkal és az alattvalókkal. Ezért franciákkal vette körül magát, és kerülte a lengyeleket, ami tovább csökkentette az iránta érzett rokonszenvet. Amikor 1574 májusában meghalt IX. Károly, és a helyzet Franciaországban polgárháború kitörésével fenyegetett, a király francia társai rábeszélésére június 18-án éjjel elmenekült Lengyelországból. Párizsba érkezve Franciaország királya lett III. Henrik néven, és nem szándékozott visszajönni Lengyelországba, bár a nemesek felszólították a visszatérésre.
Báthory István left|thumb|140px|Báthory István Jan Matejko képén thumb|140px|Jan Zamoyski kancellár 1575 tavaszán kihirdették Valois Henrik hivatalos trónfosztását, a második interregnum kezdetét és az új választások előkészítését. Többek között a következők pályáztak: II. Miksa német-római császár, Fjodor orosz cárfi, II. (d’Este) Alfonzo ferrarai herceg, valamint Báthory István (Stefan Batory) erdélyi fejedelem. December 12-én a szenátus (azaz a főurak és a főpapok) Miksát választották, ami kihívta a köznemesség szigorú tiltakozását, mert ők Jagelló Annának, Öreg Zsigmond király lányának a pártján álltak és az ő férjét, Báthoryt kiáltották ki királynak december 14-én. A kétféle választás polgárháborúval fenyegetett: Miksát Litvánia, Királyi PoroszországKirályi Poroszország: a Német Lovagrend államának a nyugati része, amely a második thorni béke (1466) következtében Lengyelországhoz került és mai Pomerániai vajdasággal nagyjából azonos. és Krakkó támogatták. Csak a Báthoryt támogató hadosztályok erődemonstrációja kényszerítette rá az ellenségeit, hogy megbéküljenek az új uralkodóval.
A legkeményebben Gdańsk ellenkezett az új királlyal. Ennek a városnak mindig különleges jogai voltak, ami összekapcsolódott gazdaságával és kereskedelmi helyzetével. Gdańsk kiváltságai nagy mértékben függetlenítették a várost Lengyelországtól, és a Jagellók próbálták elvenni azokat. Gdańsk arra számított, hogy ha elismeri Habsburg Miksát királynak, cserébe visszaszerezheti a régi kiváltságokat. Fontos szerepet játszott az is, hogy Gdańsk népességének többsége német volt. Báthory úgy döntött, hogy erővel töri meg Gdańskot, ebben azonban a köznemesség nem támogatta. A város ostroma 1577. év végéig tartott, és teljesen eredménytelenül végződött, mert a polgárok jól megerődítették a várost, a lengyeleknek viszont nem volt elegendő ágyújuk és katonájuk. Decemberben a király visszavonult, szerződést kötött Gdańskkal. A városi hatóság kötelezte magát, hogy lerója a királynak járó tiszteletet és kártalanítást fizet, cserébe pedig visszakapta kiváltságait.
Báthory legközelebbi munkatársa Jan Zamoyski kancellár volt, aki segített neki a korona megszerzésében, és részt vett Pszkov ostromában (lásd alább). Kancellárként a királyi hatalom megerősítésére törekedett, és ő vezette a király Törökország- és Habsburg-ellenes külpolitikáját.
1579-ben Báthory István megalapította a Vilniusi Egyetemet, a Krakkói Akadémia után a második lengyel egyetemet (jelenlegi neve Vilnai Egyetem, az I. és II. világháború között Báthory István Egyetem).
Háború Oroszország ellen
Kihasználva, hogy Lengyelország Gdańsk ellen harcolt, 1577 júliusában a fő orosz hadsereg IV. Iván személyes parancsnoksága alatt belépett Livóniába. Szeptember közepéig elfoglalt 27 várat, csak Riga maradt lengyel kézen. A lengyel ellentámadás azt eredményezte, hogy 1578 közepéig Lengyelország visszaszerzett 17 livóniai várat, de Báthory csak 1579 júniusában üzent formálisan hadat. Augusztusban a lengyelek elfoglalták Polackot, majd 1581 szeptemberétől 1582 februárjáig sikertelenül ostromolták Pszkovot. 1582 januárjában a felek aláírták a fegyverszünetet, amelynek értelmében Lengyelország visszaszerezte Livóniát és Polackot, Iván visszavonulni kényszerült.Ő maga két évvel később meghalt. Utódját, I. Fjodort 1898-tól a tizenöt évig tartó „zűrzavaros idők” követte (1598–1613).
III. Vasa Zsigmond thumb|left|140px|III. Vasa Zsigmond Jan Matejko képén thumb|300px|Lengyelország a deulini béke (1618) után, háttérben a mai határok: Báthory István király 1586. december 12-én halt meg. Halála után a választás 1587. júniusban ment végbe. Pályáztak: Zsigmond svéd királyfi (III. Vasa János király és Jagelló Katalin fia, azaz Öreg Zsigmond király unokája) és III. Habsburg Miksa osztrák főherceg (II. Habsburg Rudolf császár öccse, így II. Jagelló Ulászló dédunokája). Zsigmondot Jan Zamoyski kancellár is támogatta. 1587. szeptember 19-én az összegyűjtött nemesek többsége Zsigmond királyfit választotta ki királlyá, de néhány nappal később az ellenzék Miksát kiáltotta ki. Mindkét választás törvényes volt, mert mindkét jelöltet a püspökök nevezték ki, ezért a választást erővel döntötték el.
Ősszel Habsburg Miksa hadserege megostromolta Krakkót, de november 24-én Jan Zamoyski – ekkor már a korona nagyhetmanja (hetman wielki koronny),A korona nagyhetmanja, hetman wielki: a hadsereg főparancsnoka, főként az udvarban maradt; a korona tábori hetmanja, hetman polny: a nagy hetman alárendeltje, tőle eltérően a terepen maradt, főként a keleti határnál. Hetman koronny a Korona területén, hetman litewski – Litvániában azaz a koronai hadsereg főparancsnoka – legyőzte őt és Krakkótól nyugatra űzte. December 9-én Vasa Zsigmond megérkezett Krakkóba; a következő napon tanácskozott a koronázási szejm, és december 27-én a Wawelben megkoronázták Zsigmondot. De Miksa még nem adta fel királyi terveit. A harc ellene 1588. január 24-éig tartott, amikor Jan Zamoyski szétzúzta seregét a pitscheni csatában.Pitschen, lengyel nyelven Byczyna város Opole környékén) Miksa főherceg sok társával fogságba esett. Március 9-én II. Rudolf császár egyezményt kötött, amelyben kötelezte magát, hogy nem fog beavatkozni a lengyel ügyekbe. 1589 tavaszán a rendkívüli, úgynevezett pacifikáló szejmPacifikáló szejm, lengyel nyelven sejm pacyfikacyjny) az új király koronázása után gyűlt össze abban az esetben, ha a királyválasztással fegyveres harcok jártak együtt. Célja a helyzet csillapítása, és a bűnök megbocsátása volt. kihirdette a közkegyelmet, amelynek értelmében Miksa és alárendeltjei visszanyerték szabadságukat.Rosik, Wiszewski, Wielki poczet..., 923. oldal