Az 1990-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 14. világbajnoksága volt. Olaszországban rendezték június 8. és július 8. között. A világbajnoki címet az NSZK nyerte, miután a döntőben 1–0-ra verte Argentínát, visszavágva ezzel az 1986-ban, Mexikóban elszenvedett döntőbeli vereségért. A világbajnokság gólkirálya a 6 találatot jegyző olasz Salvatore Schillaci lett.

A Német Szövetségi Köztársaságnak ez volt a harmadik világbajnoki címe, amellyel ekkor utolérte az örökranglistán az olaszokat és a brazilokat. A németeket Franz Beckenbauer irányította, aki e győzelemmel elmondhatta magáról, hogy a labdarúgás történetében ő a második ember, akinek sikerült játékosként és edzőként is világbajnoki címet szereznie (az első Mário Zagallo volt).

Helyszínek Róma Milánó Nápoly Torino Olimpiai Stadion San Siro San Paolo Stadion Alpok Stadion Férőhely: 84 800 Férőhely: 83 407 Férőhely: 83 311 Férőhely: 71 362 180px 180px 180px Bari Verona San Nicola Stadion Marcantonio Bentegodi Stadion Férőhely: 58 270 Férőhely: 43 216180px180px Firenze Cagliari Artemio Franchi Stadion Sant’Elia stadion Férőhely: 49 000 Férőhely: 44 200 180px 180px Bologna Udine Palermo Genova Renato Dall’Ara Stadion Friuli Stadion Renzo Barbera Stadion Luigi Ferraris Stadion Férőhely: 41 200 Férőhely: 42 311 Férőhely: 40 632 Férőhely: 44 800 180px 180px 180px 180x180px

Kabala A világbajnokság hivatalos kabalája Ciao volt. Ciao feje egy focilabda volt, teste az olasz trikolorba borult. Nevének jelentése egy köszönés, pontosabban Hello vagy Viszlát.

Selejtezők

A selejtezőkön összesen 116 ország indult el. A házigazda Olaszország automatikusan kvalifikálta magát, míg Argentínának címvédőként ugyancsak nem kellett selejtező-mérkőzéseket játszania. Az első mérkőzést 1988. április 17-én rendezték, ahol Trinidad és Tobago 4–0-ra győzte le Guyana válogatottját. 1934 után első alkalommal jutott ki a világbajnokságra Egyiptom.

A következő csapatok vettek részt az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon

thumb|300px| AFC (2)

CAF (2)

CONCACAF (2)

CONMEBOL (4) (címvédő)

OFC (0) egy sem UEFA (14)

(rendező)

Összegzés thumb|150px|right|Az "Etrusco Unico" névre keresztelt labda volt a torna hivatalos játékszere A torna lebonyolítása megegyezett az 1986-os eseményével: hat darab négyes csoportot alakítottak ki, a csoportok első két helyezettje és a négy legjobb harmadik jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. A vb-n három újonc ország képviseltette magát: Costa Rica, Írország és az Egyesült Arab Emírségek.

A világbajnokság egy óriási meglepetéssel kezdődött, mivel a nyitómérkőzésen a címvédő Argentína 1–0-s vereséget szenvedett Kameruntól. A gólt François Omam-Biyik szerezte egy fejesből. Kamerun lett később a vb meglepetése: az afrikai ország korábban még nem jutott be a nyolc közé, és itt is csak drámai csatában maradtak alul Anglia ellen (3–2-re kaptak ki hosszabbítás után). A kameruniak adták a torna egyik hősét a 38 éves, korábban egyszer már visszavonult Roger Milla személyében.

Az argentinok a vereség után azért összeszedték magukat, és – ha nem is túl meggyőző játékkal – a döntőig jutottak. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a legjobb 16 között Brazíliával, az elődöntőben pedig a házigazda Olaszországgal találkoztak. A rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott döntést, 1–1-re végeztek a csapatok, így következhettek a 11-esek, amelyeket az argentinok rúgtak jobban. A világ ekkor ismerte meg igazán Sergio Goycochea nevét, aki két olasz büntetőt is kivédett.

A világbajnokság gólkirálya a 6 találatot jegyző olasz Salvatore Schillaci lett. A nézőszámok alacsonyak voltak és kevés gól esett, ugyanakkor a piros lapok számában rekorddöntésre került sor (16 darabot mutattak fel belőle). A csapatok többsége a biztonságra helyezte a hangsúlyt: jó példa erre az ezüstérmes argentin együttes, amely mindössze 5 gólt szerzett 7 mérkőzésen, míg négy évvel korábban Diego Maradona egymaga szerzett ennyit. A győztes nyugatnémetek viszont azon kevés gárda közé tartoztak, amelyek támadó felfogásban léptek pályára ezen a tornán.

Játékvezetők A labdarúgó világbajnokságon 29 játékvezetőt és 11 partbírót foglalkoztattak. Ezen a tornán a FIFA olyan taktikát alkalmazott, hogy a játékvezetők mellett játékvezető-partbíró sportembereket illetve kifejezetten partbírókat foglalkoztatott. Ennek ellenére a működő játékvezetőket a FIFA folyamatosan alkalmazta partbíróként is. A legtöbb mérkőzést José Roberto Wright (brazil) játékvezető vezetett, szám szerint négyet. Michał Listkiewicz (lengyel) játékvezető a legtöbbször, 8 alkalommal működött közre mint partbíró. A rendező ország erőfeszítéseit elismerve négy játékvezetőt foglalkoztattak mint partbírót.

Afrika Nezsi Zsujni

Ázsia Dzsamál as-Saríf Takada Sizuo

Európa Luigi Agnolin Emilio Soriano Aladrén George Courtney Erik Fredriksson Siegfried Kirschen Helmut Kohl Tullio Lanese Peter Mikkelsen Zoran Petrović Joël Quiniou Kurt Röthlisberger Aron Schmidhuber Carlos Silva Valente George Smith Alan Snoddy Alekszej Szpirin Marcel van Langenhove Michel Vautrot

Észak- és Közép-Amerika Edgardo Codesal Méndez Vincent Mauro

Dél-Amerika Juan Daniel Cardellino Elías Jácome Juan Carlos Loustau Carlos Maciel Hernán Silva José Roberto Wright

Partbírók Armando Pérez Hoyos Berny Ulloa Morera Richard Lorenc Michał Listkiewicz Carlo Longhi Pietro D’Elia Pierluigi Pairetto Pierluigi Magni Rosario Lo Bello Jean-Fidèle Diramba Dzsászim Mandí Mohammed Hanszál

Keretek

Csapatok CsapatHányadik szereplése?Utolsó szereplés (címvédő)10.19866.19828.198614.19862.19822.19621. –8.19822.19349.1986 (házigazda)12.19863.19865.19781. –5.19707.19868.19868.19781. –4.19509.19867.19868.198212.1986

Csoportkör Egy győzelem 2 pontot ért, egy döntetlen 1 pontot ért. A sorrendről a pontszám után a jobb gólkülönbség, majd a több szerzett gól döntött.

Minden időpont helyi idő szerinti (CEST/UTC+2) A csoport

B csoport

C csoport

D csoport

E csoport

F csoport

Harmadik helyezett csapatok sorrendje

Egyenes kieséses szakasz

Nyolcaddöntők

Negyeddöntők

Elődöntők

Bronzmérkőzés

Döntő

Az 1990-es labdarúgó-világbajnokság győztese3. cím

Díjak

AranycipőEzüstcipőBronzcipő Salvatore Schillaci Tomáš Skuhravý Roger Milla6 gólos5 gólos4 gólosAranylabdaEzüstlabdaBronzlabda Salvatore Schillaci Lothar Matthäus Diego Maradona Legjobb fiatal játékos Robert ProsinečkiFIFA Fair Play-díj A Legjobb fiatal játékos díját először 2006-ban adták át, a FIFA 1958-ig visszamenőleg megnevezte a díjazottat.

A világbajnokság válogatottja (All Star Team) A FIFA Technikai Bizottsága ezen a világbajnokságon is összeállította azt a 11 játékosból álló csapatot, amelybe a torna legjobb játékosai kerülhettek be. A válogatás alapját az egyenes kieséses szakaszban nyújtott teljesítmény adta.

KapusokVédőkKözéppályásokCsatárok Sergio Goycochea Andreas Brehme Jules Onana Franco Baresi Diego Maradona Lothar Matthäus Roberto Donadoni Paul Gascoigne Salvatore Schillaci Roger Milla Tomáš Skuhravý

Gólszerzők 6 gólos Salvatore Schillaci

5 gólos Tomáš Skuhravý

4 gólos

3 gólos

2 gólos

1 gólos

Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve), jobb gólkülönbség, több szerzett gól, nemzetnév. thumb|300px|right|Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései

Érdekességek

A vb utolsó előtti napján (1990. július 7.) lépett fel először közösen a világ akkoriban legjobbnak tartott három tenor operaénekese Plácido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti. A helyszín a római Terme di Caracalla volt, Zubin Mehta vezényelt. Az eredetileg egyszeri alkalomra tervezett fellépésből évekig tartó közös munka lett, a "Három Tenor" (különböző karmesterekkel) később bejárta az egész világot. A világbajnokság hivatalos dalának a címe Un estate italiana (Egy olasz nyár) volt, amit Gianna Nannini és Edoardo Bennato énekelt. A világbajnokságok történetében, az 1990-esnek volt a legalacsonyabb gól/mérkőzés aránya. 115 gól született, ez 2,21 gól/mérkőzés arányt jelent. 4920 perc játék alatt minden 42,7 percben egy, míg minden 90 percben 2,1 gólt szereztek a játékosok. A World Cup Italia '90 lett a világbajnokság történetének első hivatalos videójátéka. A világbajnokságok történetében először kellett sorsolással eldönteni, hogy ki jusson tovább a csoportkörökből. A holtverseny az Ír Köztársaság és Hollandia között alakult ki, végül az íreknek kedvezett a szerencse, így Hollandia csak harmadik helyezett lett. Mindkét csapat továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba, mert Hollandia a csoportharmadik helyezettek közül a legjobb helyen állt, így továbbmehetett. Ez volt az első világbajnokság, ahol egy közép-amerikai csapat kétszer is diadalt aratott két európai csapat felett. Ez a csapat a Costa Rica-i volt, aki először a skótokat (1–0), majd a svédeket (2–1) győzte le. A döntő tulajdonképpen egy visszavágó volt a németek számára, mivel a két csapat már találkozott egymással világbajnoki döntőben, nem is olyan régen, az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon. Az a mérkőzés Argentína győzelmével zárult. Pedro Monzon volt az első a világbajnoki döntők történetében, akit kiállítottak. Nem sokkal később követte honfitársa, Gustavo Dezotti. Először fordult elő, hogy a világbajnokság döntőjében a vesztes fél nem szerzett gólt.

Jegyzetek

Források

Kategória:Labdarúgó-világbajnokságok