Friedrich Gundolf (eredeti nevén Friedrich Leopold Gundelfinger) (Darmstadt, 1880. június 20. – Heidelberg, 1931. július 12.) német költő, irodalomtörténész és egyetemi tanár.
Stefan George német költő baráti köréhez tartozott épp úgy, mint Rainer Maria Rilke. 1916-ban a Heidelbergi Egyetem germanisztika professzora lett és a weimari köztársaság egyik leghíresebb tudósává vált. Goethe nagy tisztelője volt. 1921 körül tanította a Harmadik Birodalom későbbi propagandaminiszterét, Joseph Goebbelst, aki nagyon sokra becsülte zsidó származású oktatóját.
1927-ben rákot diagnosztizáltak nála. Ez a betegség okozta néhány évvel későbbi halálát.
Névadója az 1964-ben alapított Friedrich Gundolf-díjnak, amelyet a Német Akadémia adományoz évente a német kultúra külföldi terjesztéséért.
Művei Shakespeare és a német szellem (Habilitationsschrift, 1911) Goethe (1916) (13. Aufl. 1930) Kap.: Neue Lyrik Hölderlins Archipelagus (1916) George (1920) Heinrich von Kleist (1922) (3. Aufl. 1932) Martin Opitz (1923) Caesar (1924) Hutten, Klopstock, Arndt (1924) Andreas Gryphius (1927) Shakespeare (1928) Paracelsus (1928) Lessing (1929) Arc (1930) Romantikus (1931) Rede zu Goethes 100. Todestag (1931/1932, posthum veröffentlicht) Shakespeare művei német nyelven (Übersetzungen, 10 Bde., 1908–1923) Levelek
Magyarul Költők és hősök / Hölderlin Szigettengere / Stefan George korunkban; ford. Varázsló Macska; Varázsló Macska, Pécs, 2018
Jegyzetek
Források
Kategória:Német költők Kategória:Heidelbergiek Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1931-ben elhunyt személyek Kategória:Német irodalomtörténészek Kategória:Német írók Kategória:Német egyetemi, főiskolai oktatók