Rudolf Wagner-Régeny (eredetileg Rudolf Wagner) (Szászrégen, 1903. augusztus 28. – Kelet-Berlin, 1969. szeptember 18.) erdélyi szász származású német zeneszerző. Legismertebb művei A kegyenc (1935) és A calais-i polgárok (1939) című operák. (Nem rokona Richard Wagner zeneszerzőnek.)
Élete Szintén Rudolf nevű kereskedő édesapja (1870–1936) négy fia közül a legelsőként született. Magyar dadát fogadtak mellé, így négyéves koráig magyarul beszélt.
A multikulturális szülővárosban a legkülönfélébb zenei hatások érték, a rutén népzenétől a magyar nótán át az egyházzenéig. Családjában is rendszeres volt a házimuzsika. Anyja (Hermine, 1880–1960) nővérétől kapta első zenei képzését.
1909 és 1916 között a helyi elemi iskolában és gimnáziumban tanult. Már komolyabb zongora- és zeneelméleti tanulmányokat is kezdett. 1914-től szülővárosa evangélikus templomának segédorgonistája lett. Itt mutatták be első jelentősebb, oratórikus művét.
1916 és 1919 között a segesvári gimnáziumban végezte a középiskola utolsó éveit. Közben az első világháború harci eseményei miatt néhány hónapra egy Budapest környéki faluba menekült az egész család.
1919 szeptemberétől már a lipcsei konzervatórium zongoristanövendéke. 1920 januárjától a Berlini Zeneművészeti Főiskola (Charlottenburg) zeneszerzés-hallgatója. Itt kötött barátságot évfolyamtársával, Boris Blacherrel.
1923-ban sikeresen végzett, és még ebben az évben házasságot kötött a nála tíz évvel idősebb, hugenotta és zsidó ősöktől származó Léli Duperrex festő- és szobrászművésszel (mellesleg mozi- és bárzongorista)
Wagner-Régeny 1925–26-ban a hangosfilmmel foglalkozó tanács tagja, magántanítványoknak összhangzattan- és ellenpontórákat ad.
1926-tól három évig Lábán Rudolf balett-társulatának zenei mindenese, velük turnézik az egész német nyelvterületen és Hollandiában.
1929-ben kezdett együtt dolgozni Caspar Neherrel, ő később legfontosabb színpadi művei látványtervezője, librettistája lesz, és akivel baráti kapcsolatba is kerül.
A harmincas években születnek főművei, a berlini avantgárd művészeti körök aktív tagja volt. 1935-ben feleségével Erdélyben nyaral a rokonoknál. thumb|jobbra|Rudolf Wagner-Régeny és Gertie Foth sírja A második világháború idején 1943. február 5-én vonult be a német hadseregbe. Különböző állomások után Berlinben a tűzőrséghez osztották be, otthon lakhatott. November 22-én lebombázták a lakását, Léli összes alkotása megsemmisült. Többhavi hajléktalanság után Mecklenburgba vezényelték, ahol zenei felvételeket készített a Wehrmacht propagandaanyagaihoz. Időközben rákbeteggé vált felesége egy fogadóban élt, Wagner-Régeny hatalmas energiával szervezte neje sugárkezeléseit.
1946-ban Güstrow-ba költöztek. Egy év múlva Léli meghalt, a megözvegyült zeneszerző Rostockba települt át, ahol a zeneakadémia rektora lett.
1950-ben zeneszerzés-professzornak hívta meg a frissen alakult Berlini Német Zeneművészeti Főiskola. Rögtön elfogadta az állást. Ez az év magánéletében is hozott változást: feleségül vette a Güstrow-ban megismert, nálánál jóval fiatalabb Gertie Fothot.
1962-ben meghalt két legjobb barátja, Caspar Neher és Hanns Eisler. Ezután szakított addigi élénk társasági életével. Folytatta a komponálást és a tanítást (legismertebb tanítványai Siegfried Matthus és Tilo Müller-Medek), de ideje nagy részét az őt körülrajongó, asszisztensi teendőket is ellátó feleségével töltötte.
Szervezetében tüdőrák alakult ki, élete utolsó évét nagyrészt kórházban töltötte.
Főbb művei Színpadi művek Sganarelle oder Schein betrügt ('Sganarelle avagy A látszat csal. Kecses opera egy felvonásban.' Molière vígjátéka Ludwig Fulda fordításában; komponálás: 1923; bemutató Essen, 1929, Caspar Neher díszleteivel) Moschopulos ('Kisopera három felvonásban', saját szövegére Franz von Pocci nyomán; komponálás: 1923; bemutató: Gera, 1928) Der nacte König ('A meztelen király'. Vera Braun szövegére Andersen A császár új ruhája c. meséje nyomán [vö. Ránki György azonos tárgyú művével, a Pomádé király új ruhájával!]) Esau und Jacob ('Ézsajás és Jákob. Biblikus jelenet.' Szövege az Ószövetségből [Mózes 1:27,1–29.41] Luther fordításában; komponálás: 1929; bemutató: Gera, 1930) Theatralische Sinfonie ('Színházi szimfónia. „Moritat” [gyilkosságballada]'; balett saját szövegére; komponálás: 1929; bemutató: Essen, 1929) La sainte courtisane (Zenés jelenet. Szövege a zeneszerzőtől Oscar Wilde nyomán; komponálás: 1929;bemutató: Essen, 1929) Der Fabel vom seligen Schlächtermeister ('Mese a boldog mészárosmesterről. Zenés színházi darab három képben' Hans von Saigny szövegére; komponálás: 1932; bemutató: Radebeul, 1964) Der Günstling oder Die letzten Tage der großen Herrn Fabiano ('A kegyenc, avagy A nagy Fabiano úr utolsó napjai. Opera három felvonásban.’ Caspar Neher szövege Victor Hugo Tudor Mária c. drámájának Georg Büchner-féle fordítása nyomán; komponálás: 1935; bemutató ugyanezév február 20-án a drezdai Semperoperben Karl Böhm vezényletével, Neher díszleteivel) Kísérőzene William Shakespeare Szentivánéji álomjához; komponálás: 1935; bemutató: 1937 Der zerbrochener Krug ('Az eltört korsó. Balett kér részben' Heinrich von Kleist drámája nyomán Lizzie Maudrik szövegkönyvére; komponálás: 1937; bemutató: Berlin, 1937) Die Bürger von Calais ('A calais-i polgárok. Opera három felvonásban'; szöveegét Jean Froissart francia krónikája nyomán Caspar Neher írta; komponálás: 1938; bemutató 1939. január 28-án a Berlini Állami Operában Herbert von Karajan vezényletével, Neher díszleteivel) Johanna Balk (Opera három felvonásban Caspar Neher szövegére, egy erdélyi krónika nyomán; komponálás: 1941; bemutató: Bécs, 1941, Neher díszleteivel) Persiche Episode (Der Darmwäscher) ('Perzsa epizód. [A bélmosó]. Vígopera négy felvonásban' Caspar Neher és Bertolt Brecht szövegére; komponálás: 1950; bemutató: Rostock, 1963) Kísérőzene George Farquhar és Brecht Dobok és trombiták c. vígjátékához; komponálás és bemutató: 1955 Prometheus ('Prométheusz. Szcenikus oratórium'; a zeneszerző szövege Aiszkhülosz és Goethe nyomán; komponálás: 1958; bemutató: Kassel, 1959) Das Bergwerk von Falun ('A faluni bánya. Opera nyolc képben' a zeneszerző szövegére Hugo von Hofmannsthal nyomán; komponálás: 1960; bemutató: a Salzburgi ünnepi játékokon 1961. augusztus 16-án.) Kísérőzene Peter Hacks Moritz Tassow c. drámájához; komponálás és bemutató: 1965
Vokális művek Egyéb fontosabb művei
Irodalom Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó Krause, Ernst: Oper A–Z. Ein Opernführer. 5. Aufl. Leipzig, 1985. Deutscher Verlag f. Musik Wagner-Régeny, Rudolf: An den Ufern der Zeit. Schriften, Briefe, Tagebücher. Hrsg. Max Becker. 1. Aufl. Leipzig, 1989. Philipp Reclam jun.
További információk Tilo Müller-Medek cikke Wagner-Régenyről, képpel
Kategória:Német zeneszerzők Kategória:Német operaszerzők Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:Erdélyi szászok Kategória:Szászrégeniek Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek