Fodor Antal magyar balett-táncos, koreográfus, balettigazgató, rendező, egyetemi tanár.
Életpályája A Magyar Táncművészeti Főiskolán (akkor Állami Balett Intézet) és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, ahol később Doctor of Liberal Arts (DLA) címet is szerzett.
A táncművész diploma megszerzése után a Pécsi Baletthez szerződött, majd meghívták a budapesti Operaházhoz koreográfusnak. Az Operaházban eltöltött több mint 25 év alatt koreográfusi tevékenysége mellett volt művészeti vezető, balettigazgató, az Operaház főigazgatójának tanácsadója. Kiváló klasszikus balett képzettsége mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a modern balett és a modern táncművészet Magyarországra kerülésében, annak itthoni elismertetésében és megszerettetésében nemcsak saját koreográfiái által, hanem a kor legjelentősebb alkotóinak hazai színpadokon való megjelenésének megszervezésével is.
Koreográfusi munkáiból kiemelkednek a szimfonikus (absztrakt) balettek, melyek alkotásával egy, az uralkodó realista, cselekményes (szovjet típusú) balettekkel szemben álló műfajt honosított meg az Operaházban, a magyar táncművészetben. Ezzel utat nyitott és előkészítette a talajt a nyugati táncművészeti alkotások befogadására az Operaház balettegyüttese és közönsége számára.
Az ebben a műfajban alkotott művei közül a legjelentősebbek:
Bach: E-dúr hegedűverseny,
Vivaldi: „Ballo concertante” c. darabok.
Az utóbbiból készült film elnyerte a Prix Itália díjat és a világ több mint harminc televíziója tűzte műsorára.
A legtöbb előadást és világsikert megért darabja a Bach-Presser zenére készített „Próba” c. mű, mely több mint 1000 előadásban került a közönség elé Európában, de nagy sikerrel játszották Indiától az Egyesült Államokig is. A világ több együttese tartja ma is műsorán. (Többek között a világ egyik legjobb balettegyüttese, a szentpétervári Kirov Balett is. A világ 5 jelentős TV társasága készített filmet a darabból: Magyar TV, ZDF, ORF, Holland TV stb.)
Fodor Antal küldetésének tekintette, hogy a kortárs magyar táncművészetet összekapcsolja a kortárs magyar zenével. Művek sorát alkotta mai magyar zeneszerzőkkel együttműködve:
Szokolay: Az áldozat, Bozay: Kitörések, Balassa: Iris, Székely: Ecloga, Mártha: Látomások, Soproni: Változatok egy ismert témára, Presser: A próba
Koreográfus-rendezőként a világ számos országában dolgozik – dolgozott (Németország, Olaszország, Ausztria, Spanyolország, Lengyelország, Svájc stb.). Rendszeresen dolgozik olyan nagy és világhírű fesztiválokon, mint a Brégenzi-, Edinburgh-i, Sevillai, Siracusai, Xanteni fesztiválok.
Alkotóművészi tevékenysége mellett a fiatalok oktatásában is komoly feladatot vállalt. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen táncot, zenés mesterséget és koreográfiát és az újrainduló koreográfus képzésen osztályfőnök volt.
Megszervezte a Magyar Táncművészeti Főiskolán a Koreográfus- és Táncpedagógusképző Intézetet, amelynek első igazgatója volt. Vezetése alatt a táncművészet minden ágában lehetőség nyílott pedagógus diploma megszerzésére. Elindította a koreográfusképzést, ahol többek között olyan nagyszerű művészek tudtak diplomát szerezni, mint Bozsik Yvette, Mihályi Gábor, Mucsi János, Földi Béla, Duda Éva.
Közreműködött a Táncművészképző Intézetben a modern tánc szakirány megszervezésében és beindításában.
A Magyar Táncművészeti Egyetem Professzor Emeritusa-
Társadalmi szerepvállalása is kiemelkedő és nélkülözhetetlen volt a táncművészetben. Évtizedekig a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökségi tagja, majd ügyvezető elnökeként tevékenykedett.
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Világszövetségének ügyvezető elnöke, majd a Magyar Koreográfusok Társaságának elnöke volt.
A Duna Televízió elnökének (Pekár Istvánnak) a főtanácsadója volt.
Művei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma színészként: 22; rendezőként: 1; koreográfusként: 50.
Jelentősebb színházi művei Vivaldi: Ballo concertante – Pécsi Balett (1968) Szokolay: Az Áldozat – Magyar Állami Operaház (1972) Bach: E-dúr hegedűverseny – Magyar Állami Operaház (1973) Rossini: Rossiniana – Magyar Állami Operaház (1974) Mahler: Gyermekgyászdalok – Magyar Állami Operaház (1975) Bozay: Kitörések – Magyar Állami Operaház (1976) Bach-Presser: A Próba – Magyar Állami Operaház, Brégenz (1982) Prokofjev: Hamupipőke – Ljubljana (1983) Mártha: Látomások – Magyar Állami Operaház (1984) Albinoni: Adagio – Magyar Állami Operaház (1984) Ravel: Boleró I., II., III. – Budapest, Sevilla, Varsó (1984) Montázs: Catarzis – Vilnius (1986) Schütz-Vivaldi: Lass mich Dich erkennen – Bécs (1989) Bartók: A fából faragott királyfi – Magyar Állami Operaház (1994) Bartók: A Csodálatos Mandarin I., II. – Magyar Állami Operaház (1994) Prokofjev: Rómeó és Júlia – Gdansk (1995) Orff: Carmina Burana – Varsó, Xanten (1996) Verdi: Requiem – Xanten (1998) Mártha: A nő hétszer – Magyar Állami Operaház (2008)
Kötetei Mozaikok a Magyar Táncművészeti Főiskola első ötven évéről; összeáll. Fodor Antal; Planétás, Bp., 2001 A koreográfia művészetének elmélete és gyakorlata; Magyar Kultúra, Győr, 2018
Táncfilmjei Ballo Concertante (Magyar Televízió), 1964 Iris (Magyar Televízió), 1979 Ecloga (Magyar Televízió), 1979 Rossiniana (Magyar Televízió), 1980 Boleró (Svájc), 1986 Catarzis (Svájc), 1991 A Próba (német, holland-, osztrák, bolgár, Magyar Televízió), 1982–1988 Változatok egy ismert témára (Magyar Televízió), 1990 Táncvilág – tévésorozat (Magyar Televízió), 1997–2005 60 éves a Magyar Táncművészeti Főiskola (Duna Televízió), 2011
Díjai, elismerései Erkel Ferenc-díj (1979) Magyar Művészetért díj (1991) Kiváló Művész (1998) Életmű díj (2009) A Magyar Köztársaság lovagkeresztje (2002) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012)
Jegyzetek
Források
További információk Fodor Antal a Táncélet.hu-n Életrajza az Operaház honlapján
Kategória:1941-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar koreográfusok Kategória:Magyar rendezők Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Erkel Ferenc-díjasok Kategória:A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettjei