thumb|300px|right|Az Egyesült Királyság címere
A Titkos tanács, Királyi Államtanács vagy Az uralkodó magántanácsa (angolul: Privy Council, teljes megnevezése His Majesty's Most Honourable Privy Council) egy hivatalos tanácsadó testület, amely az Egyesült Királyság uralkodói mellett működik. A tanács tagjai, a titkos tanácsosok (Privy Counsellors) általában politikusok, magas rangú köztisztviselők, parlamenti képviselők és főnemesek közül kerülnek ki.
A Tanács régebben igen befolyásos testület volt, de manapság döntéseit kizárólag egyik kis létszámú bizottsága, a Kabinet hozza, mely hivatalosan a Titkos Tanács Végrehajtó Bizottsága (Executive Committee of the Privy Council), gyakorlatilag ez az Egyesült Királyság kormánya. A Tanács javaslatokat fogalmaz meg az uralkodó számára az uralkodói előjogok (Royal Prerogatives) alkalmazásával kapcsolatban, illetve az uralkodóval együtt és annak nevében rendeleteket adnak ki (Orders in Council), amelyek az angol jog részét képezik. A Tanács önmagában is kiadhat rendeleteket (Orders of Council), amelyek általában a különféle állami és kormányzati intézményeket szabályozzák. A Tanács emellett javaslatokat ad az uralkodónak királyi megbízólevelek (Royal Charter) kibocsátására vonatkozóan, amelyek kiemelt státuszt adnak jogi személyiséggel rendelkező szervezeteknek.
A Tanács ülésén részt vevő uralkodó az államjogi elképzelés szerint igazságszolgáltatási funkciókat is ellát, de ezt a tevékenységet ma már szinte kizárólag a Tanács Igazságszolgáltatási Bizottsága végzi. E bizottság tagjai titkos tanácsosokká kinevezett bírák: az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságának bírái, Anglia és Wales fellebbviteli bíróságának tagjai, az északír fellebbviteli bíróság tagjai, a skót legfelsőbb bíróság tagjai, illetve a Brit Nemzetközösség egyes országaiból delegált bírák. A Tanács régebben a Brit Birodalom legfelsőbb bíróságának szerepét töltötte be (az Egyesült Királyság kivételével), és még ma is foglalkozik a koronagyarmatokról, a brit tengerentúli területekről és a Nemzetközösség egyes országaiból érkező ügyekkel.
Története Az angolszász uralom alatt álló Angliában witenagemot (jelentése „bölcs emberek találkozója”) volt az államtanács neve, amely a 7. századtól kezdve a 11. századig ülésezett. A normann hódítás után az uralkodót a királyi udvar (Curia Regis) segítette, amely a leghatalmasabb világi és egyházi nemesurakból, illetve a királyság fő tisztviselőiből állt. Az udvar törvényhozási, igazságszolgáltatási és adminisztrációs kérdésekben is illetékes volt.Dicey, pp. 6–7. Később ezeket a funkciókat önálló szervezetek kezdték betölteni: az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata lett, míg a parlament töltötte be egyre inkább a törvényhozás szerepét.Dicey, p. 24. Ezen fejlemények ellenére a Tanács fenntartotta magának a jogot, hogy akár első fokon, akár fellebbviteli bíróságként tárgyalásokat tartson.Dicey, pp. 12–14. Ezen felül a Tanács közreműködésével hozott uralkodói rendeleteknek, törvényeknek ugyanolyan jogi erejük volt, mint a parlament által elfogadott törvényeknek.Gay, p. 2. A leghatalmasabb angol uralkodók rendszeresen a Tanácsot használták, hogy akaratuknak a bíróságok és a parlament megkerülésével érvényt szerezzenek. Például a Tanács egyik testülete (az ún. Star Chamber) a 15. században felhatalmazást kapott, hogy halálbüntetés kivételével bármilyen büntetést kiszabjon anélkül, hogy kötötték volna a szokásos bíróság eljárás szabályai.Maitland, pp. 262–3. VIII. Henrik angol király uralkodása idején a király, a Tanács közreműködésével, királyi kiáltványok révén alkotott jogot. A parlament törvényhozási jogosítványait csak Henrik halála után tudta visszaszerezni.Maitland, p. 253. Az idők folyamán azonban a Tanács egyre veszített jelentőségéből: bár megtartotta törvényhozási és igazságszolgáltatási funkcióinak egy részét, elsősorban adminisztratív-tanácsadó testület vált belőle.Goodnow, p123 1553-ban a Tanácsnak 40 tagja volt,Maitland, p. 256. bár az uralkodó egy lényegesebb kisebb testületre, a mai Kabinet elődjére támaszkodott.
Az elnevezés eredete A modern alkotmányos monarchiák kialakulása előtt Európában az uralkodó személye mellett működő tanácsadó testületet sokféle elnevezéssel illették (Staatsrath, conseil royal, conseil du roi, consejo real stb.),Bővebb információ: http://www.kislexikon.hu/allamtanacs.html#ixzz29ZiwmqJW de minden eseten a legfőbb állami méltóságok és tisztviselők testületét jelentette, akik meghallgatása nélkül az uralkodó nem döntött.
Az angol kifejezés a francia privé („magán”, „magánjellegű”) szóból ered, amely a latin privatus szóból származik. Az angol szót három értelemben használták, ebben az esetben a „magánjellegű, exkluzív, valakinek a tulajdona” jelentéstartalom használatos, mivel a tanács kizárólag a király személyéhez kötődött. Hasonló értelemben használt a Privy Purse kifejezésben is, amely a mindenkori uralkodó személyes bevételeit jelenti (mely ma legnagyobbrészt a lancasteri hercegség jövedelmeiből származik).
A Tanács tagjai A Tanács tagjait együttesen az „Őfelsége Legtiszteletreméltóbb Titkos Tanácsának Nagyurai” címmel (The Lords of Her Majesty's Most Honourable Privy Councilpl. ) nevezik. A testület vezetője a Lord President of the Council címet viselő elnök, mely tradicionálisan a negyedik legmagasabb méltóság az Egyesült Királyságban,H. Cox, p. 388. és manapság általában a Lordok Háza vagy az Alsóház kormánypárti frakcióvezetője tölti be a tisztséget (Leader of the House). A Tanács másik tisztviselője az írnok, aki aláírásával látja el a Tanács által kiadott dokumentumokat.Brazier, p. 199, note 109.
A Tanács tagjainak megnevezésére mind a Privy Counsellor, mind a Privy Councillor elnevezést használják az angol nyelvben, de a Titkos Tanács az előbbi elnevezést preferálja, mert a counsellor jobban kifejezi a tanácsadás tevékenységét, mint a councillor, amely csupán egy adott testület tagját jelenti.
A mindenkori uralkodót illeti meg a jog, hogy a Titkos Tanács tagjait kinevezze, és bárkit felkérhet,Blackstone, I. 174. de a gyakorlatban a kormány előterjesztésére történnek a kinevezések. A tagokat a parlamenti képviselők, az igazságszolgáltatás, és az egyház tisztviselői közül választják ki. A Tanács tagjaira vonatkozóan nincsenek alsó vagy felső létszámkorlátok,Gay, p. 3. 2012 januárjában körülbelül 600 tagja volt. Azonban nem minden tanácstagnak van joga minden egyes ülésen részt venni, különösen, amikor a Kabinet ül össze: utóbbira csak azokat hívják meg, akikre a miniszterelnök igényt tart.
A Church of England három rangidős püspöke – Canterbury érseke, a yorki érsek és a londoni püspök – hivatalból, megválasztásuk után azonnal tagjai lesznek a Tanácsnak. A brit királyi család egyes tagjait szintén kinevezheti az uralkodó: korábban például a néhai Fülöp edinburgh-i herceg, II. Erzsébet férje is tagja volt a Tanácsnak, őt még VI. György brit király nevezte ki. Az uralkodó személyi titkára szintén hivatalból tagja a tanácsnak, csakúgy, mint a királyi udvartartás vezetője (Lord Chamberlain), valamint a parlament alsó- és felsőházának elnökei.
A brit igazságszolgáltatási rendszer legmagasabb rangú bíráit – az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságának, Anglia és Wales fellebbviteli bíróságának, az északír fellebbviteli bíróság, valamint a skót legfelsőbb bíróság tagjait – szintén hivatalból felveszik a Tanács tagjai közé.
A tanácsosok nagy többsége azonban politikus. A miniszterelnök, a kabinetminiszterek és a parlamenti ellenzék vezetője hivatali esküjük letétele után azonnal tagjai lesznek a Titkos Tanácsnak. Ezen felül a jelentős parlamenti pártok vezetőit is kinevezik a Tanácsba: jellemzően a harmadik legnagyobb parlamenti erő, a Liberális Demokrata Párt vezetőjét mindig. A Tanács tagjai lesznek a decentralizált területek önkormányzatainak vezetői (köztük a walesi és a skót első miniszter), illetve gyakran tekintélyes parlamenti képviselők is.Mint pl. Jeffrey Donaldson, ld.
Mivel a Titkos Tanács tagjait hivatali esküjük kötelezi arra, hogy a Tanács ülésén elhangzottakat titokban tartsák, a Tanács ülései jó alkalmat adnak arra a miniszterelnöknek, hogy olyan információkat osszon meg a parlamenti ellenzék vezetőjével, amit normális esetben nem lehetne nyilvánosságra hozni. Például Tony Blair a Titkos Tanács ülését használta fel arra, hogy az iraki háború előestéjén az iraki tömegpusztító fegyverekre vonatkozó információkat osszon meg Iain Duncan Smith ellenzéki vezetővel és Charles Kennedy-vel, a liberális demokraták akkori vezetőjével.
Bár a Titkos Tanács elsősorban az Egyesült Királyság egyik intézménye, a Brit Nemzetközösség országaiból is neveznek ki tagokat. 2000-ig például Új-Zéland miniszterelnökét, vezető politikusait, az államügyészt és a legmagasabb rangú bírókat rendszeresen kinevezték a Tanácsba, bár ezt a gyakorlatot azóta beszüntették. Egészen a 20. század közepéig Kanada és Ausztrália miniszterelnöke is automatikusan tagja lett a Tanácsnak.
A Nemzetközösség azon országai esetében, ahol a brit uralkodó továbbra is az adott ország államfője, a mindenkori miniszterelnök még ma is a Titkos Tanács tagja lesz, miután beiktatták hivatalába.
Hivatali idő A Tanács tagjainak megbízatása életük végéig szól. Régebben az uralkodó halála után a Tanácsot azonnal feloszlatták, ahogyan minden más uralkodói kinevezés is érvényét vesztette.Blackstone, I. 176. A 18. századra azonban szokássá vált, hogy a Tanácsot csak hat hónappal az előző uralkodó halála után oszlatják fel.A legutolsó jogi aktus, amely a Tanács feloszlatásáról rendelkezett, a Succession to the Crown Act 1707 törvény volt (teljes szövege ) Ez a rendelkezés egészen 1973-ig érvényben maradt. A hagyomány szerint még azonban az új uralkodó az összes régi tagot kinevezi az új Titkos Tanácsba.H. Cox, p. 389.Trónra lépése után kiadott kiáltványában Viktória királynő is felszólított mindenkit, akiket IV. Vilmos nevezett ki, hogy folytassák hivatali teendőik ellátását: A gyakorlatban tehát a Tanács megszakítás nélkül folytatta munkáját, és az 1901-ben elfogadott törvény (The Demise of the Crown Act 1901) értelmében az uralkodó halála már nem befolyásolja az uralkodó által kinevezett személyek hivatali idejét.The Demise of the Crown Act 1901, "An Act to amend the Law relating to the Holding of Offices in case of the Demise of the Crown" ()
Az uralkodónak azonban jogában áll egyes személyeket elmozdítani a Tanácsból, a legutolsó alkalommal erre 2011. június 8-án került sor, amikor II. Erzsébet visszavonta Elliot Morley megbízatását, akit jogerősen elítéltek a brit parlamenti költségelszámolási botrány során. Ez azonban igen ritka eset, ezt megelőzően 1921-ben távolították Edgar Speyert az első világháború alatt tanúsított németbarát magatartása miatt.
A Tanács tagjai önként is lemondhatnak megbízatásukról, utoljára erre 1997-ben került sor, amikor Jonathan Aitkent hamis tanúzással vádolták.
A Tanács ülései thumb|300px|Viktória királynő első alkalommal vesz részt a Titkos Tanács ülésén trónra lépésének napján A Tanács normális esetben minden hónapban egyszer ülésezik ott, ahol az uralkodó éppen tartózkodik. A Tanács már három tag jelenléte esetén is határozatképes.
Az uralkodó általában részt vesz a tanács ülésein, de távolléte esetén kettő vagy több személy helyettesítheti,Gay and Rees, p. 4. azzal a kikötéssel, hogy helyettes csak az uralkodó házastársa vagy a trónöröklési rendben soron következő, 21 évesnél idősebb családtagjai lehetnek. Ezeken a rendszeres üléseken szokás szerint az uralkodó nem foglal helyet, ezáltal a Tanács tagjainak is állva kell maradnia, hogy az ülést minél rövidebbre fogják. A Tanács elnöke felolvassa az előre elkészített határozatok listáját, az uralkodó ezeket elfogadja vagy elveti.Brazier, p. 199.