Végleshutakálnok () község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban. Végleshuta és Végleskálnok egyesítésével jött létre.
Fekvése Nagyszalatnától 10 km-re délre fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint már a hallstatt-korban éltek itt emberek.
A község területe 1424-ig királyi birtok volt, ekkor Luxemburgi Zsigmond a véglesi uradalmat – melyhez a község területe is tartozott – Cillei Borbála királynénak adta. Ezután hol királynéi, hol nemesi birtok volt.
Végleshuta a 18. század első felében, míg Kálnok, Klokocs (vagy újabb nevén Hegyhát) és Sztosok (a későbbi Dombszög) a század végén alakult ki.
A trianoni diktátumig a települések mindegyike Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.
A mai település Végleshuta és Kálnok 1926-os egyesítéséből keletkezett.
Népessége
1900-ban Kálnok 271 lakosából 264 szlovák és 5 magyar anyanyelvű volt. Végleshután 739 szlovák és 1 magyar anyanyelvű élt.
1921-ben 1083 lakosából 1080 csehszlovák és 2 magyar volt.
1950-ben 931 lakosából 930 szlovák volt.
1980-ban 595 lakosából 591 szlovák volt.
2001-ben 382 lakosából 361 szlovák volt.
2011-ben 365 lakosából 332 szlovák volt.
2021-ben 320 lakosából 304 szlovák volt.
Híres emberek Itt született Stanislav Barabáš filmrendező. Kálnokon nyitott kénbányát Rombauer Tivadar kohómérnök.
Nevezetességei Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1802-ben épült.
Jegyzetek
Külső hivatkozások E-obce Községinfó Végleshutakálnok Szlovákia térképén
Lásd még Kálnok Végleshuta
Vegleshutakalnok