A héber Biblia vagy Tanakh / Tenakh (), keresztény szóhasználatban retronim elnevezéssel gyakran: Ószövetség vagy Ótestamentum) a zsidóság szent könyve. Tartalmában megegyezik a protestáns egyházak Ószövetségével, csak sorrendbeli eltérések vannak köztük. A Tanakh elnevezésnek nincs vallási tartalma, mivel az pusztán a zsidó kánon szerinti három rész – a Tóra (Törvény), Neviim (Próféták) és Ketuvim (Iratok) – kezdőbetűiből alkotott betűszó. Nem zsidó írásokban héber Biblia néven hivatkoznak rá.
Az Ószövetség egy egész évezred szellemi életének, gondolkodásának gyümölcse. Nem egyetlen mű, hanem legendák, krónikák, törvények, próféciák, versek, filozófiai és történelmi alkotások gyűjteménye. A héber Biblia néhány szakasz kivételével (amelyek az aráminak nevezett sémi dialektusban írtak) teljes egészében héber nyelven íródott. Középpontjában egy történet áll, mely Izrael népének felemelkedését és Istennel való kapcsolatát örökíti meg. Eltérően a többi ókori közel-keleti mitológiától így az egyiptomi Oziriszról, Íziszről, Hóruszról szóló történetekkel, vagy a mezopotámiai Gilgames-eposszal szemben, szilárd, e világi alapokon nyugszik. Az a világ, amelyben keletkezett, nem hatalmas városok és szent életű hősök birodalma volt, hanem egy parányi királyság, melynek népe a háborúktól, az éhségtől és szomjúságtól gyötörve küzdött fennmaradásáért. Az i. e. 7. század végén kialakult a júdai udvari tisztviselők, írástudók, papok, földművesek és próféták egy közös együttműködése során létrehozott egy új mozgalmat. A mozgalom középpontjában a szájhagyomány útján fennmaradó és azt megíró szent szöveg állt. Az elbeszélést történeti írások, emlékek, legendák, népmesék, anekdoták, próféciák, uralkodói propagandák, és ősi költemények megdöbbentően gazdag gyűjteményéből szőtték egybe. Ez az irodalmi mestermű később még számos szerkesztésen és átalakításon esett át, míg végül a világ minden részén kialakult közösségeknek is meghatározó útmutatója lett.Finkelstein, i. m. 13. old. Izrael népének viselkedése, Isten parancsolataihoz való viszonyulás, ragaszkodásuk vagy elvetésük határozza meg, milyen irányba fordul a történelem. Izrael népén, és rajta keresztül a Biblia olvasóin áll a világ sorsának meghatározása.Finkelstein, i. m. 18–21. old.
Az izraeliták történelme egy család történetével, Ábrahám, felesége, Sára, fiuk, Izsák, az ő felesége Rebeka, unokájuk, Jákob és annak tizenkét fia személyes odüsszeiájával kezdődik. Az egész Tanakhban nyomon követhető egyre bonyolódó életük minden részlete, megismerhetőek árulásaik, csalásaik, és számos bűnük. Sokkal később, az egyiptomi szolgaságból való csodálatos menekülés, a sivatagi negyven évi vándorlás és Kánaán meghódítása után válik világossá, hogy időközben a családból dinasztia, végül pedig nemzet lett.Marcus, i. m. 51. old.
200px|thumb|Tanakh tekercsek
Névváltozatok A Tanakh-nak, betűszó lévén, több variációja is van. pontozatlanul: תנ״ך pontozva Tanakh (Tanach): תַּנַ״ךְ vagy Tənakh / Tenakh / T'nakh / Tnakh: תְּנַ״ךְ A betűk között található kettős aposztróf (gerásajim ״ ) a betűszavak szokásos héber rövidítési jele.
Keresztény elnevezése
A Biblia két külön részének elnevezésére a szövetség és a testamentum szavak egyaránt használatosak, bár nem szinonimái egymásnak. A magyar Ószövetség a Koiné görög Η Παλαια Διαθηκη (ejtsd: I Palea Diathiki) fordítása, míg az Ótestamentum (vagy régiesen Ó-Testámentom) a latin Vetus Testamentum megfelelője.
Az Ószövetség név bibliai magyarázata A két szövetség megkülönböztetése Jeremiás próféta látomására nyúlik vissza, amikor így szól:
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr: és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (…) (Ószövetség, Jeremiás könyve, 31:31-32; fordította Károli Gáspár)
Jeremiás próféta szavaira hivatkozva Pál apostol azt tanítja A zsidókhoz írt levélben, hogy a názáreti Jézus új szövetséget kötött Isten és az emberiség között. Ez az új szövetség nem azonos azzal, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a Kivonulás idején (lásd: Zsidókhoz írt levél 8:9). Ennek alapján a második korinthusi levélben ó szövetségről és új szövetségről beszél:
(6) „A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.” (14) „De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el.” (Újszövetség, 2Kor, 3; ford. Károli Gáspár)
A korai keresztények ennek alapján úgy tartották, hogy a Jézus után írt könyvek megerősítették ezt az új szövetséget, ezért nevezték el azokat az új szövetség könyveinek vagy egyszerűen Újszövetségnek, a korábbi könyveket pedig Ószövetségnek.
Egy keresztény teológusnő, Marva Dawn 2004-ben azt javasolta, hogy az Ószövetséget nevezzék át Első szövetségre, ezzel megszabadítva azoktól az előítéletektől, amelyek a régi dolgokhoz fűződnek a nyugati kultúrában. Dawn elnevezése azonban napjainkig nem tett szert nagyobb népszerűségre.http://www.andyrowell.net/andy_rowell/2006/01/marva_dawn_on_s.html| Marva Dawn javaslata
Az ótestamentum szó A latin nyelvű bibliafordításokban a görög „szövetség” kifejezés visszaadására a kissé eltérő értelmű testamentum szót használták, amely „örökséghagyást”, „végrendelkezést” jelent. A 2. században élt Tertullianus volt az első, aki a Biblia két részére a vetus testamentum (régi testamentum) és novum testamentum (új testamentum) szavakat használta például Markion ellen című munkája 3. könyvében. Követője, a 3. századi Lactantius Isteni intézmények című könyvében (4. könyv, 20. fejezet, ) ezt írja:
Az Írás két testamentumból áll. Ami megelőzte Krisztus születését és szenvedését – a mózesi törvény és a próféták –, azt a régi testamentumnak hívják, mindazt pedig, amit az Ő feltámadása után írtak, az új testamentumnak nevezik. A zsidók a régi testamentumot használják, mi pedig az újat, de ezek nincsenek ellentmondásban egymással, mert az új testamentum a réginek a beteljesülése, és mert mindkét testamentumban ugyanaz az örökhagyó – Krisztus, aki halált szenvedett értünk – tett meg minket az Ő örök királysága örököseinek, megfosztva örökségüktől a zsidók népét.
Részei Zsidó nézet Az Ószövetség a zsidó vallás szerinti Biblián alapul, amely a keresztény Újszövetség (Novum Testamentum) írásait természetesen nem tartalmazza, hiszen a judaizmus azt nem fogadja el szentírásnak. Ezért a zsidók nem nevezik Bibliájukat Ószövetségnek, egyszerűen csak Bibliának. Ennek könyveit nagyrészt héberül, kisebb részben arámiul írták, ezért ma héber Bibliának is nevezik. A héber Biblia elnevezés teológiai szempontból semleges, míg a Tanakh a zsidó vallás szerinti, az Ószövetség pedig kifejezetten keresztény megjelölés. A Tanakh szó a Tóra, Nebi'im és Ketubim szavak rövidítése (azaz „Törvény, Próféták és Írások”, a Biblia három fő része a zsidó felosztásban).
A Tanakhnak három fő része van. Az első megegyezik Mózes öt könyvének minden kánonban elfoglalt helyével és sorrendjével, a két másik azonban további alcsoportokra oszlik, az ezekbe tartozó könyvek besorolási szemlélete jelentősen eltér a keresztény kánonoktól (vagy besorolásoktól). Ugyancsak eltér a könyvek száma, mivel több, a keresztény kánonban különállónak számító könyv egybetartozik.A könyvek számának a héber ábécé betűivel való összehasonlítása azonban mesterkélt, mivel a számok nem egyeznek meg. A könyvek csoportosítása Tóra, Tanítás vagy Törvény (תּוֹרָה tórá; tôrâ; a görög pentateukhosz) – Mózes öt könyvét tartalmazza. Az alábbiakból áll: Genezis azaz a Teremtés (héberül: בראשית Berésít/Brésít, askenázi: Brejsisz; jiddis: בראשית Brejsesz) Kivonulás könyve (héberül: שֵׁמוֹת Sémót – Nevek vagy שְׁמוֹת Semót/Smót, askenázi: Smajsz; jiddis: שמות Smojsz) Leviticus (a léviták könyve) Numeri (a Számok könyve) Deuteronomium (Második törvénykönyv)
Neviim, Próféták (נְבִיאִים nəvíím; nəvîʾîm) – időrendben az izraeliek honfoglalásától a babiloni fogságig terjedő időszakot fogja át (kivéve a Krónikák könyvét, mely a Ketuvim része). Két része: Neviim risonim – Korai próféták: Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok Neviim acharonim – Kései próféták: Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és a Tré ászár (Tizenkettő), azaz a 12 kispróféta
Ketuvim, Iratok vagy Írások (כְּתוּבִים kətúvím; kətûvîm) – Az összes többi, a fentiekbe nem tartozó könyv. Három része: Szifré emet (Az igazság könyvei) vagy költészeti könyvek Zsoltárok, Példabeszédek, Jób Hámés megillót (Öt tekercs) vagy bölcsességi könyvek Énekek Éneke, Rúth, Jeremiás siralmai, Eszter, Prédikátor könyve Ketuvim (Iratok) egyéb történeti könyvek Dániel, Ezsdrás-Nehémiás, Krónikák
A Tórát nevezzük írott tannak, szorosan hozzátartozik a szóbeli tan azaz a Talmud, ezt később jegyeztek le, (תַּלמוּד héberül: „tan, tanulmány, ami tanulva lett”) a posztbiblikus zsidó irodalom legnagyobb és egyértelműen legfontosabb, tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye, a zsidóság enciklopédiája, jogi és vallási alapvetése, szokásjogi gyűjteménye, bibliaértelmezéseinek tárháza. Egyik elnevezését, a jám ha-Talmúdot (יָם הַתַּלמוּד; „a Talmud tengere”) terjedelméről és tartalmi gazdagságáról nyerte. Van olyan vélemény is, hogy a héber Biblia nem kinyilatkoztatás, hanem az emberi képzelet terméke.Finkelstein, i. m. 13. old.
Csoportosítás a sorrendjük alapján A könyvek csoportosítása a bibliai sorrendjük alapján:Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához, Bibliaiskolák Közössége, 1993 Történeti könyvek 1 Mózes – az emberiség egyetemes őstörténete és Izráel ősatyáinak (pátriárkák) története 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes – Izráel története a honfoglalás előtt Józsué Bírák Rúth – Izráel története a bírák korában 1–2 Sámuel 1–2 Királyok 1–2 Krónikák – Izráel története a bírák korának végétől az egységes és megosztott királyság korában Esdrás Nehémiás Eszter – Izráel története a babiloni fogság után Költői könyvek Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Nagy próféták (azon próféták írásai, amelyek nagyobb terjedelmű írásokat hoztak létre) Ésaiás Jeremiás Siralmak Ezékiel Dániel Kispróféták (azon próféták írásai, amelyek kisebb terjedelmű írásokat hoztak létre) Hóseás Jóel Ámós Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakkuk Sofóniás Aggeus Zakariás Malakiás
Katolikus és ortodox Ószövetség A katolikus egyház és az ortodox egyházak szerinti Ószövetségben több könyv van, mint a jelenlegi héber Bibliában. Benne vannak ugyanis az úgynevezett deuterokanonikus könyvek is, amelyek elsősorban ógörög nyelven maradtak fenn (bár időközben megkerült héber vagy arámi eredetijük is), a legkorábbi ókori bibliafordításban, a koiné görög nyelvű Septuagintában. Ez a fordítás képezte a korai keresztények számára a Bibliát, és ezt idézik a leggyakrabban az Újszövetségben (350 idézet közül 300, köztük Jézus saját szavai is). Ez a bővebb, görög biblia lett a latin bibliafordítások alapja.
Protestáns Ószövetség Szent Jeromos Veritas Hebraica című műve alapján Luther Márton a deuterokanonikus könyveket az az Ószövetség és az Újszövetség között, külön fejezetben Apokrifek címszó alatt foglalta bele a saját bibliafordításába. Ezeket, bár építő jellegű, hasznos könyveknek tekintette, nem tartotta sugalmazottaknak. A protestáns bibliafordítások ezt a gyakorlatot követték, ám a 19. századtól kezdve teljesen kikerültek a protestáns bibliafordításokból. A jelenlegi protestáns Ószövetség ily módon ugyanazokat a könyveket tartalmazza, mint a későbbi héber kánon, csak a sorrendjük és számozásuk más. A protestánsok szerint 39, a zsidók szerint 24 könyvből áll, mert a zsidó vallás szerint Sámuel, a Királyok és a Krónikák egy-egy könyvnek számítanak, a 12 kis próféta könyve egyetlen könyvet alkot, valamint Esdrás és Nehémiás könyve is egynek számít.
Tudományos gyakorlat