A római katolikus egyház () vagy saját szóhasználatában Római Katolikus AnyaszentegyházAz egyház saját szóhasználatában többnyire minden külön jelző nélkül csak katolikus egyház, részletesebben erről lásd Elnevezései szakaszt. A közhasználatú megnevezésében az egyértelműség kedvéért hozzá szokás tenni a római jelzőt. a világ legnagyobb keresztény felekezete. Kétezer éves történelmével a katolikus egyház a világ egyik legősibb, máig fennmaradt vallási intézménye. A Föld népességének mintegy 31,5 százaléka, 2,2 milliárd ember keresztény. A keresztények fele római katolikus, 37 százalékuk protestáns, 12 százalékuk pedig ortodox felekezet tagja.Elkészült a világ eddigi legrészletesebb vallási térképe , metropol.hu
A 11. században Kelet és Nyugat közötti eltérő világi befolyásoltság miatt az egyház megoszlott keleti egyházra és nyugati, latin katolikus egyházra. 22 keleti katolikus egyház maradt meg Róma közösségében, vagy később újraegyesültek vele. Így összesen 2782 részegyházra osztódik a katolikus egyház.
A pápa, azaz Róma püspöke az egész katolikus egyház legfőbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Az egyházi közösség világi hívőkből, hierarchiát alkotó felszentelt klerikusokból, valamint szerzetes közösségek tagjaiból áll.
A katolikus egyház küldetése Jézus Krisztus örömhírének, az evangéliumnak a hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, valamint a felebaráti szeretet gyakorlása. Az eucharisztia, amely a hét szentség egyike, minden katolikus szentmise középpontja. Ezen kívül a világ minden részén működtet szociális programokat és intézményeket, úgymint iskolákat, egyetemeket, kórházakat, missziós telepeket, menedékhelyeket, valamint olyan szervezeteket, mint például a Nemzetközi Karitász – aminek tagja a magyarországi Katolikus Karitász is –, amelyek a szegényeken, a családokon, időseken, vagy betegeken segítenek.
A katolikus egyház – az apostoli utódlás által – annak a keresztény közösség folytatásának vallja magát, amelyet Jézus Krisztus alapított, és amelyet Szent Péter apostol vezetésére hagyott. Tantételeit legnagyobbrészt egyetemes zsinatokon határozta meg. A katolikus tanítások a Biblián (Ószövetség és Újszövetség), valamint az apostoli korban átadott szent hagyományon alapulnak, amelyeket tanítói tekintély magyaráz. Ezek a tanítások röviden az apostoli hitvallásban, részletesen a Katolikus Egyház Katekizmusában vannak kifejtve. A hivatalos katolikus istentiszteletet, azaz a liturgiát, a hagyományokat figyelembe véve egyházilag szabályozzák. A katolikus egyházon belül hat különböző rítus van, amelyek további változatokra vagy formákra oszlanak. A leggyakoribb a római rítus, amely két formában (rendes és rendkívüli) mutatható be.
A nyugati civilizáció történetében legkorábban a 4. századtól kimagasló szerepet játszott. Más vélemény szerint a tudomány haladásának fékezője, a katolikus dogmatikával szembemenő teológusok, pl. Giordano Bruno elevenen megégetése (Róma piacterén, 1600-ban), illetve hatalmi érdekeiből kifolyólag a középkori rend konzerválója, a polgári társadalom kialakulásának ellenzője (A francia forradalomban nagy hangsúlyt kap az egyházi kiváltságok eltörlése, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a klérus testületileg az osztrák császári oldalon állt a magyar felkelőkkel szemben, nem véletlenül, a 12 pont foglalkozott a vallási egyenlőséggel is).
A katolikus egyház fenntartja, hogy a Krisztus által alapított „egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház” csak a katolikus egyházban áll fenn, és korábban vallotta hogy az egyházon kívül nincs üdvösség, ma, a II. vatikáni zsinat után elismeri, hogy a Szentlélek más keresztény közösségek által is elvezetheti az embereket az üdvösségre. Az Egyház azt tanítja, hogy a Szentlélek mindenkit arra hív, hogy minden keresztény munkálkodjon azon, hogy megvalósuljon közöttük a teljes egység – ezt nevezik ökumenizmusnak. A katolikus egyháznak olyan modern kihívásokkal kellett szembenéznie, mint a szekularizmus terjedése, az abortusz, a fogamzásgátlás, valamint az eutanázia.
Elnevezései right|thumb|270px|Raffaello Sanzio: A szentháromság diadala. Vatikán, Stanza della Segnatura A legfelső égi ív szélein a négy arkangyal, kerubok és középen az Atyaisten van ábrázolva. Ezt az ívet az alatta lévővel emblémaszerű, háromalakos kép (Deézisz) kapcsolja össze: Jézus Krisztus a trónján ül, Mária és Keresztelő János között.
Az alsó íven balról Szent Péter, Ádám, Szent János evangélista, Dávid, Szent István vértanú és Jeremiás próféta. A jobb oldalon balról Judás Makkabeus, Szent Lőrinc, Mózes, Szent Máté, Ábrahám és Szent Pál. A földön ábrázolt jelenet szereplői egyházatyák, pápák A „katolikus" szó további magyarázatához lásd a Katolicizmus szócikket!
A görög szó (katholikosz) a kereszténységen kívül „általános”-t vagy „egyetemes”-t jelent. A keresztény irodalomban először Antiochiai Szent Ignác szmirnaiakhoz írt levelében (Kr.u. 110) találkozunk vele mint az Egyház elfogadott ismertetőjegyével. Ebben a püspökkel szembenálló skizmatikus eucharisztikus közösség ellen érvel: „Azt az eucharisztiaünneplést fogadják el hitelesnek, amelyet a püspök vagy megbízottja vezet. Ahol a püspök jelen van, ott legyen a (keresztény közösség) teljessége is; hasonlóképpen, ahol Jézus Krisztus van, ott van a Katolikus Egyház is.” (8,1–2).Vö. Apostoli atyák. Ókeresztény írók 3. (szerk. Vanyó László). Szent István Társulat, Budapest, 1980. 190. o. Itt a „katolikus” jelző valószínűleg az „igaz” Egyházat jelenti, de az igaz Egyház egyetemességére is utal. Az igaz Egyház ugyanis egyetemességre törekszik: a hívők teljességét akarja magában foglalni. A Szent Polikárp szmirnai püspök vértanúságáról szóló levél (2. század közepe) a „katolikus” kifejezést „egyetemes” értelemben használja (8,1), majd Alexandriai Szent Kelemennél (Strom 7,17) és Tertullianusnál (De Praescriptione 26,9; 30,2) az ignáci értelemhez áll közel: az igaz Egyházat jelenti az eretnek csoportokkal szemben. A 3. századtól kezdve a két jelentés egybefonódott, és a „katolikus” egyszerre jelentett „igaz” és „egyetemes” egyházat. Később az Egyház katolicitása azt jelentette, hogy (1) földrajzilag egyetemes, amennyiben az egész földre kiterjed; (2) antropológiailag egyetemes, amennyiben minden népet és társadalmi osztályt magában foglal. Teljessége pedig abban áll, hogy (1) az igazság teljességét tanítja; (2) minden bűnből kigyógyít, (3) minden erényre megtanít, és a Szentlélek minden ajándékát kiárasztja a lelkekre.Vö. Jeruzsálemi Szent Cirill: Hom. Cat. 18,23Vö. Kereszty Rókus: 102–103. o.
Az egyház hivatalos neve: Katolikus Egyház, viszont a köznyelvben gyakran római katolikus egyházként vagy római egyházként utalnak rá. Ez a kifejezés azonban kétértelmű is lehet, ugyanis lehet alatta a teljes katolikus egyházat is érteni, beleértve a keleti katolikus egyházakat is; de néhol ez csak a római, azaz a latin rítusú katolikus egyházra vonatkozik, megkülönböztetve azt a katolikus egyház keleti részegyházaitól, sőt akár jelentheti csak a római egyházmegyét vagy Róma városának egyházközösségét is. Az első esetben a „római” jelző Róma püspökére, a pápára utal, hogy kifejezze az egész katolikus egyház közösségét és egységének alapját vele. A jelző a reformáció korától vált a köznyelv, sőt a teológiai nyelv részévé,Például XII. Piusz pápa is többször használja ezt a kifejezést enciklikáiban. amikor a Rómától elszakadt, de magukat „protestáns katolikusoknak" nevező közösségek, mint például az anglikán egyház (angol katolikus egyház) így különböztette meg magát a „római katolikusoktól”. Ezt később a katolikusok is elkezdték használni – elsősorban apologetikus céllal – önmaguk megnevezésére, majd több helyen a polgári meghatározás is ezt vette át.Vö. Thurston, H. (1912). Roman Catholic in The Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. Ellenőrizve: 2008. november 10. A második esetben a „római” kifejezés csak a latin rítusú egyházmegyékre vonatkozik, hogy így tegyenek különbséget a keleti katolikus rítusúaktól. Ez az értelem elsősorban ott jellemző, ahol együtt élnek a különböző rítusú katolikusok – például Magyarországon is. A magyar köznyelvben tehát mindkét értelem szerint találkozhatunk a jelzővel, viszont a keleti egyházak tagjai sértőnek találhatják az olyan kifejezést, mint például „görög rítusú római katolikus”.
Eredete bélyegkép|270px|A Sixtus-kápolna egyik freskórészlete (Pietro Perugino, 1481–1482): Jézus átadja a mennyek országának kulcsait Szent Péternek A katolikus egyház eredetét maga az egyház Jézusig és a tizenkét apostolig vezeti vissza.
Az egyház püspökeit az apostolok utódainak tekinti, akik Krisztus nevében és hatalmával tanítanak, megszentelnek és kormányoznak,vö. KEK 873. Róma püspöke, a pápa pedig Péternek, az apostolok vezetőjének az utódja, aki egyedül kapta meg a Mennyország kulcsait, s akit Jézus az egész nyáj pásztorává tett.Vö. Mt 16,18–19; Jn 21,15–17; KEK 881 Így a pápa „örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének”,II. vatikáni zsinat: Lumen Gentium dogmatikus konstitúció, 23. akire mint sziklára az Egyház egész építménye épül. A katolikusok ennek alátámasztására Jézus szavait idézik Máté evangéliumából: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”Mt 16,18–19; A szakasz apologetikus magyarázatát lásd: Pozsonyi Gábor Attila: Péter az a szikla...; ill. „... erre a sziklára építem egyházamat" (Ellenőrizve: 2008. november 10.)