Szentkuthy Miklós (eredetileg Pfisterer Miklós, Budapest, 1908. június 2.Születése bejegyezve a Budapest VI. kerületi polgári születési anyakönyv 1478/1908. folyószáma alatt. – Budapest, 1988. július 18.) Kossuth-díjas magyar író, esszéíró, műfordító, a magyar regényirodalom nagy megújítóinak egyike. 2013-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Élete 1908. június 2-án a terézvárosi Lehel utca 8/a. számú házban született. Apja, a római katolikus budapesti születésű, Pfisterer Lajos Gyula Mihály (1879–1954), a magyar nemesi címmel bíró, eredetileg osztrák származású Pfisterer család sarja. Anyja, Götzler Gizella (1880–1956), szegény zsidó munkáscsaládba született, szülei Gizellát római katolikus vallásra kereszteltették. Apai nagyszülei Pfisterer Miklós (1840–1916), rendőrségi tisztviselő, és Hermann Ilona (1846–1899) voltak, akik 1874. február 19-én kötöttek házasságot a budavári plébánián. Idősebb Pfisterer Miklós szülei pedig Pfisterer Károly, nádori irodai tiszt és Habricus Zsófia asszony voltak. Annak a Károlynak az apja, pedig Pfisterer Péter, a Brechenville ezred tisztje, aki 1798. szeptember 1-jén magyar nemesség és címer adományozásban részesült I. Ferenc magyar királytól.A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 59. kötet - 679 - 683. oldal
Szentkuthy Miklós apja családostul a Várban lakott, jogi egyetemen tanult, azt elvégezve, de doktori diplomát nem szerezve kezdett dolgozni. Közben a család fokozatosan elszegényedve a pesti Lehel utcába költözött. Itt ismerte meg a munkás származású Götzler Gizellát, akivel, a családi és társadalmi elvárásokkal nem törődve, szerelmi házasságot kötött. Apja minisztériumi számellenőrként dolgozott.
Gyermek- és ifjúkora A kis Miklósnál kancsalság fejlődött ki, ami egész gyermekkorában zavarta, akkori önmagát „bandzsa kis könyvmoly, nyomorék”-ként írta le később. 1909-ben a Lehel utcából Budára, egy I. kerületi, Enyedi utcai háromszobás lakásba költözött a család. Velük élt szeretett apai nagyapja, „Ópapa” és felesége. Szülei eléggé zárkózott természetűek, „mindig otthon ültünk, élő ember hozzánk nem jött látogatóba, apám senkit nem bántott, de utálkozott mindenki és minden fölött. Talán ezért is ragaszkodtam már legkisebb koromban nagyapámhoz. Borzasztóan szerettem az örökifjú gáláns lovagot.” A korábban vagyonos, „várbeli, úri társadalomhoz” tartozó, de vagyona elvesztése miatt aktív életkorát rendőrtisztviselőként lezáró, a családdal németül beszélő, szekrényében harmincféle sétapálcát őrző, elegáns Ópapa nagy hatást gyakorolt a kis Miklósra.
Elemi iskoláit 1914–1918-ig végezte, az első osztályt a Werbőczy utcai, második osztálytól az Attila utcai iskolában. Apját a világháborúban frontszolgálatra küldték. Miklósra 8 évesen nagy hatást tett, amikor Ópapa meghalt 1916-ban. 1919–1926 között a Werbőczy Gimnázium tanulója, egyúttal a Mária Kongregáció jegyzője, majd prefektusa. 1925-ben a szüleivel szentévi zarándoklaton vesz részt Rómában, bejárva Velence, Firenze, Assisi, Nápoly, Pompei városát is. 1926-ban országos irodalmi versenyt nyer A cigány alakja a magyar irodalomban című dolgozatával. Ekkor került kapcsolatba Vajthó Lászlóval, aki bevezette a Napkelet szerkesztőségébe. Vajthó tanácsára vett fel írói nevet. Térképet böngészve választotta Szentkút zarándokhely nevét, melyből a nemesi családi hagyományt követve, a nemesi névképzés szokásait alkalmazva – th-val, y-nal – képezte a Szentkuthy nevet.
1926-ban érettségizett és beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-francia szakára. Egyetemi évei alatt kancsalságát Grósz Emil professzor műtéttel sikeresen megszüntette. Ettől kezdve önbizalma rohamosan megnőtt, kedvére udvarolhatott egyetemi lánytársainak. 1928-ban itt ismerkedett meg a gazdag zsidó családból származó Eppinger Dórával, Dollyval (1906–1989), későbbi feleségével. 1931–1932-ben ösztöndíjasként Londonban élt.
Gazdag kulturális környezetben eltöltött gyerekkora után fiatalkorában bejárta az európai országokat. Első publikációi a Napkeletben jelentek meg. 1931-ben doktorrá avatták, és megnősült. Házasságukból egy lányuk született (Marion). 1932 és 1938 között a budapesti Madách Gimnázium, majd 1939-1947 között az óbudai Árpád Gimnázium tanára volt, utána 1958-ig a Márvány utcai Kossuth Közgazdasági Technikumban tanított. Diákjai közt elterjedt tanárneve a Pfistererből levezetett „Fityó” volt.Fekete J. József: Atlantikus mámorú szívvel és Eukleidész-világosságú aggyal - Szentkuthy Miklósról; Látó Szépirodalmi Folyóirat Ezután csak az írásnak és az írásból élt. 1988-ban hunyt el, 80 éves korában.
Szentkuthy Miklós emlékét emléktábla őrzi az Árpád Gimnázium előterében.
Anekdoták életéből „[1938-ban] A budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején vörös selyemből bíbornoki ruhát és sapkát szabattam egy kissé meglepődő családi varrónővel, nyakamban (kereszttel a végén), dió nagyságú esztergályozott fagolyókból álló szentolvasó, kezemen (jobb híján) nagy fekete pecsétgyűrű, orrom nyergén papos, keret-nélküli szemüveg. Taxival, este, mentem barátaimhoz, feleségemmel franciául beszélgettem, a taxisofőr térdre borult előttem, megcsókolta gyűrűmet, én meg – kérésére – „apostoli” áldást adtam rája. Később még sokkal nagystílűbb áldásra került sor: hatalmas társasággal, hajnalban, kivonultunk a Kis-Svábhegy tetejére, ott én létrán felmásztam egy háromszögelési gúla tetején lévő „erkélyre” (beszédet is mondtam) és kiterjesztett karokkal és keresztekkel szórtam a benedikciót térdeplő híveimnek. – Bíboros-ruhámban Babits Mihályné le is fényképezett, színes diapozitíveket készíttetett.”Réz Pál: Százszorszentek, Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal;
Irodalmi értékelése Már Barokk Róbert című, szinte kamaszfejjel írott regényében is kiemelkedően erős és következetes önkritika érvényesül, társulva az egyetemes műveltség magas fokával és a szenvedélyes nyelvezettel. Főleg Prae című regénye nyomán művészetét számosan James Joyce-éval és Marcel Proustéval tekintik rokonnak, és ez a felfogás erősödött életművének francia kiadása kapcsán az 1980-as években. Ugyanakkor közvetlen hatásról csak Rabelais-t illetően beszélhetünk. Szentkuthy különös tehetségét egyaránt elismerte Babits Mihály és Németh László, Szerb Antallal fennmaradt levélváltása pedig barátságukról tanúskodik. bélyegkép|jobbra|200px|Szentkuthy Miklós és családjának sírja Budapesten. Farkasréti temető: 58-1-17.
Díjai Baumgarten-jutalom (1948) József Attila-díj (1977) Füst Milán-díj (1980) Déry Tibor-díj (1984) Kossuth-díj (1988)
Művei Szentkuthy Miklósé az egyik legnagyobb terjedelmű hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeum által őrzött anyagok közt. 1934 és 42 között szerzői költségen jelent meg Szentkuthy minden könyve. A szocialista rendszerben 1954-ben jelent meg először Szentkuthy-mű állami kiadói pénzen.
Első regénye, az 1927. november 2-án befejezett Barokk Róbert csak a halála után, 1991-ben jelent meg először, ahogyan 1933-ban írott, Narcisszusz tükre című műve 1997-ben. Első publikált regénye, az 1934-ben megjelent (majd 1980-ban újra kiadott) Prae életműve jelentős pontját képezi. E művében François Rabelais és James Joyce hatása érezhető, s a modern Európa válságában tájékozódni próbáló magányos értelmiségi közérzetéről ad ironikus beszámolót. 1939-ben írt Széljegyzetek Casanovához című regényét a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva elkobozta és bezúzatta. 2012 után francia, spanyol, portugál, és amerikai kiadók e könyvet jelentették meg először Szentkuthy életművéből. Legnagyobb írói vállalkozása a Szent Orpheus breviáriuma című többkötetes munkája volt, amellyel csaknem 50 évet töltött el.
Naplója Szentkuthy Miklós több mint százezer oldalas naplót hagyott maga után. A napló írását az 1920-as évek elején kezdte és 1939-től rendszeresen, általában naponta vezette. Diszkrécióból Szentkuthy az 1948-ig írott részt halála után 25 évre, az 1988-ig, azaz haláláig írott részt 50 évre zároltatta. A hagyatékát kezelő Tompa Mária szerint „...tudta magáról, hogy impresszionista alkat. Ha valakire dühös volt, csúnya dolgokat írt róla a naplójába, másnap megbánta, és a korrekciót is lejegyezte. Nem akarta megsérteni a naplóban szereplő személyeket vagy utódaikat, ezért titkosította a naplókat”. Az 1948 előtti feljegyzések 2013 óta kutathatók, feldolgozásuk megkezdődött. Az 1948-at követő tartalmakra csak közvetve, az író utalásaiból lehet következtetni. Naplóját az író a Petőfi Irodalmi Múzeumnak adta megőrzésre.
Kötetei Pfisterer Miklós: Realitás és irrealitás Ben Johnson klasszikus naturalizmusában; Egyetemi Ny., Budapest, 1931 (A Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Angol Philológiai Intézetének kiadványai) Prae; Egyetemi Ny., Budapest, 1934 + 1 melléklet (tartalommutató füzet) Az egyetlen metafora felé; Egyetemi Ny., Budapest, 1935 Fejezet a szerelemről; Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1936 Orpheus. Részletek Szentkuthy Miklós Szent Orpheus breviáriuma című készülő művéből, 1-6.; szerzői, Budapest, 1939-1942 1. Széljegyzetek Casanovához; szerzői, Kecskemét, 1939 (közszeméremsértés és vallásgyalázás miatt 1939-ben betiltva)Frivolitások és hitvallások; XV. fejezet, 410-411. old. 2. Fekete Reneszánsz; szerzői, Kecskemét, 1939 3. Eszkoriál; szerzői, Budapest, 1940 4. Európa Minor; szerzői, Budapest, 1941 5. Cynthia; szerzői, Budapest, 1941 6. Vallomás és bábjáték; szerzői, Budapest, 1942 Udvari gyász; Művelt Nép, Budapest, 1954 (Bábszínpad) Divertimento. Változatok Wolfgang Amadeus Mozart életére; Magvető, Budapest, 1957 Doktor Haydn. Regény; Zeneműkiadó, Budapest, 1959 Burgundi krónika; Magvető, Budapest, 1959 Hitvita és nászinduló / Bizánc / Wittenberg; Magvető, Budapest, 1960 Arc és álarc; Magvető, Budapest, 1962 (Goethe életregénye) A megszabadított Jeruzsálem. Történelmi regény; Magvető, Budapest, 1965 Angyali Gigi!; Magvető, Budapest, 1966 Saturnus fia. Dürer életregénye; Corvina, Budapest, 1966 Händel; Zeneműkiadó, Budapest, 1967 Maupassant egy mai író szemével; Gondolat, Budapest, 1968 Meghatározások és szerepek; Magvető, Budapest, 1969 II. Szilveszter második élete. Regény; Magvető, Budapest, 1972 Szent Orpheus Breviáriuma I–II. / Széljegyzetek Casanovához / Fekete reneszánsz / Eszkoriál / Európa Minor / Cynthia / Vallomás és bábjáték / II. Szilveszter második élete; Magvető, Budapest, 1973 Kanonizált kétségbeesés; Magvető, Bp, 1974 (Szent Orpheus breviáriuma, III.) Szárnyatlan oltárok / Burgundi krónika / Wittenberg; Magvető–Szépirodalmi, Budapest, 1978 (30 év) Prae, 1-2.; 2. kiad.; Magvető, Budapest, 1980 Véres szamár; Magvető, Budapest, 1984 (Szent Orpheus Breviáriuma, IV.) Fejezet a szerelemről. Regény; Szépirodalmi, Budapest, 1984 Az egyetlen metafora felé; Szépirodalmi, Budapest, 1985 Múzsák testamentuma. Összegyűjtött tanulmányok, cikkek, bírálatok; szöveggond., sajtó alá rend. Tompa Mária; Magvető, Budapest, 1985 Iniciálék és ámenek. Összegyűjtött elbeszélések, hangjátékok, bábjátékok; szöveggond., sajtó alá rend. Tompa Mária; Szépirodalmi, Budapest, 1987 Frivolitások és hitvallások; Kabdebó Lóránt magnetofonfelvételei alapján vál., szerk. Tompa Mária; Magvető, Budapest, 1988
Szentkuthy Miklós mintegy 150 000 oldalnyi naplót hagyott hátra (kiadatlan).
Posztumusz közreadások Cicero vándorévei. Regény; sajtó alá rend. Tompa Mária; Szépirodalmi, Bp., 1990 Barokk Róbert. Regény; sajtó alá rend. Tompa Mária; Jelenkor, Pécs, 1991 Ágoston olvasása közben. A Szent Orpheus breviáriuma kéziratban maradt tervezett kötete: széljegyzetek Szent Ágoston De civitate Dei és De Trinitate című műveihez. 1939; sajtó alá rend. Tompa Mária; Jelenkor, Pécs, 1993 Euridiké nyomában. Szent Orpheus breviáriumának töredékben maradt V. kötete; sajtó alá rend., utószó Tompa Mária; Magvető, Bp., 1993 (Szent Orpheus breviáriuma, V.) Bianca Lanza di Casalanza. Naplóregény, 1946–47; szerk., utószó Tompa Mária; Jelenkor, Pécs, 1994 Harmonikus tépett lélek. Réz Pál videobeszélgetése Szentkuthy Miklóssal; sajtó alá rend. Tompa Mária; Magvető, Bp., 1994