Szász István (Cécke, 1910. február 7. – Kolozsvár, 1981. május 31.) újságíró, elbeszélő.
Életpályája Középiskoláit Székelyudvarhelyen (1928), egyetemi tanulmányait francia nyelv- és irodalom szakon Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetemen, majd Dijonban és Besançonban végezte (1928–1931). 1929–1940 között az Ellenzék munkatársa volt, itt jelent meg első cikke, de írásait közölte a Brassói Lapok, amelynek 1935–1938 között riportere volt, valamint a Reggeli Lapok (1938–1939), Magyar Néplap (1941–1942), Szabad Szó (1944), Népi Egység (1945–1947), 'Világosság (1948–1949), a marosvásárhelyi Népújság (1949–1951), Falvak Dolgozó Népe (1953–1958) is. 1945 után egy ideig az MNSZ sajtóosztályán, majd nyugdíjazásáig az Utunk című irodalmi lapnál dolgozott, a lap terjesztőjeként.
1941–1942-ben a Temesváron megjelenő Magyar Néplap főszerkesztője, 1953–1958-ban a Falvak Dolgozó Népe irodalmi szerkesztője.
Kötetei Új pénz, jó pénz (elbeszélések, Kolozsvár 1947) Nyúl a telefonpóznán (anekdoták, Kolozsvár 1971) Bika a toronytetőn (anekdoták, Kolozsvár 1983)
Források
További információk Kormos Gyula: Anekdoták dicsérete. Utunk 1971/50. Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor 1972/10. Marosi Péter: Meghalt Szász István, Utunk'' 1981/23.
Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek