Az úd vagy arab lant pengetős húros hangszer, a muszlim világ zenekultúrájának egyik legfontosabb hangszere. A rövidnyakú lantok családjába sorolható, domború hátú, fogólapos zeneszerszám. A nyugati lant ebből alakult ki.
Leírása Test A hangszer nevének általában 'fa', 'gally', '(hajlékony) ágacska' jelentést tulajdonítanak, ami utalhat a hangszer anyagára, hogy a háta meghajlított keskeny szelvényekből áll, vagy arra, hogy sok keleti lantféleséggel ellentétben ennek a hangszernek a teteje nem kifeszített bőr, hanem vékony falemez. A korpusz arányos csepp-forma, a vele egy síkban lévő nyak keményfa (vagy elefántcsont) fogólapján nincsenek érintők (bundok), hogy az arab zene bonyolult hangrendszereinek megfelelő pozíciók a bal kéz számára lefoghatók legyenek. A hangolófej kettős ívben hátrahajló, fa hangolókulcsokkal. A tetőn található a csomózásos rendszerű húrláb, a keményfa koptató, és kerek vagy ovális hanglyuk, leggyakrabban egy nagyobb és két kisebb. A mai hangszerek esetén gyakori, hogy ezeket rózsa motívum díszíti, ez valószínűleg az európai lant hatásának köszönhető. A hangszer legjellemzőbb díszítése az intarzia.
Arányok A hangszer szigorú harmóniai arányok szerint épül fel. Egy 10. századi enciklopédia szerint a test hosszúsága másfélszerese a szélességnek, a szélesség kétszerese a mélységnek, a nyak hossza negyede a test hosszúságának. Ezeket a szabályokat a korpuszra vonatkozólag napjaink hangszerei is elég pontosan betartják. Más tradíció alapján a menzúrának, tehát a húr rezgő hosszúságának egyenlőnek kell lennie a test hosszúságával, az újabb hangszerek menzúrája azonban már több ennél, tehát azonos korpuszméreteket feltételezve a nyak meghosszabbodott. A mai hangszerek nyaka kétféle arányt mutathat: a nyugati, „andalúz” úd esetén a test a nyakhoz a szext lefogásának helyén csatlakozik, (2 / 5) a keleti, „egyiptomi” úd esetén a kvintnél. (1 / 3 arány a menzúrához képest)
A mai údok hozzávetőleges méretei: menzúra: 600 mm; korpusz hossza: 480 mm, szélesség: 320 mm, mélység: 160 mm; nyak hossza, nyugati úd: 240 mm, keleti úd: 200 mm.
Húrok, hangolás, pengetés A régi úd négyhúros volt, ma leggyakrabban öt pár bél- vagy selyemhúrral van felszerelve, de lehet rajta még egy hatodik, szimpla húr is. A magasabb négy húr mindig tiszta kvart távolságra van egymástól, a többi húr hangolása változatos.
Az úd hangolása kultúrtájanként eltérő. A török údot a következőképpen hangolják:http://www.oudcafe.com/stringing_and_tuning.htm
E – A – H – e – a – d (a nagy betű a mélyebb húrokat jelzi)
C# – F# – H – e – a – d
D – A – H – e – a – d
D – G – H – e – a – d
Ehhez képest az arab údok közül a szíriai változat hangolása:
C – F – A – d – g – c
D – G – A – d – g – c
C – E – A – d – g – c
F – A – D – g – c – f
Az egyiptomi hangolás:
F (vagy E vagy D) – A – d – g – c
Az iraki vagy Bashir úd hangolása:
C – D – c – g – f – F (a legmélyebb F húr a legmagasabb f alatt foglal helyet).
Mindig pengetővel (mizráb) szólaltatják meg, ez egykor sastollból, később szaruból készült.
Története jobbra|bélyegkép|300px|Úd ábrázolása egy 13. századi kéziratban A hangszer eredetmítosza szerint azt a bibliai Káin leszármazottja, Lámech találta fel, mikor halott fia tetemét egy fára akasztotta, és az összeaszott csontváz ihlette az úd formáját.
Kelet A 10. századi arab szerzők a hangszert egy barbat nevű perzsa hangszerből származtatják, sőt azonosítják vele. 14. századbeli arab történetírók kifejlődését a 3. századra teszik, és összefüggésbe hozzák a manicheizmussal, sőt magával Manival, ami hihető, mivel a vallás követői fontos szerepet tulajdonítottak a zenének, másfelől ez meg is felel a hangszer feltételezett keletkezési helyének és idejének. Kelet felé a Selyemutat követve terjedt el, az 5. – 6. században már Kínában bukkant fel, és hozta létre a pi-pá nevű lantféleség egy új változatát. Az Arab-félszigeten viszonylag későn, először a 9. században említik az údot írásos források.
Nyugat A hangszer nyugat felé Andalúzián keresztül terjedt el, és ebben fontos szerep jutott a kurd származású Zirjábnak (786 – 857), e félig mitikus, félig valóságos figurának, aki Bagdadból száműzetvén Córdobában óriási kulturális kisugárzású konzervatóriumot alapított. Lehetséges, hogy a nyugati lant megjelenését nagyrészt neki köszönhetjük.
Az úd mesterei Zalzal Manszúr (? – 791) a muszlim zenei klasszicizmus atyja Zirjáb, valójában Abu l-Haszan Ali ibn Náfi (789 – 857) zenész, költő, asztronómus, geográfus Anouar Brahem (1957.10.20. Tunézia)
Magyarországi údosok
Buda Ádám Gerzson János Kobza Vajk Krisztin Róbert Simon István
Jegyzetek
Források History of the Oud (The New Grove Dictionary of Music and Musicians alapján) Kishibe's diffusionism theory on the Iranian Barbat and Chino-Japanese Pi' Pa'
Külső hivatkozások Wissam Joubran Mike's Ouds Website
Kategória:Lantok Kategória:Arab zene