Giuseppe De Santis (Fondi, 1917. február 11. – Róma, 1997. május 16.) olasz forgatókönyvíró, filmrendező. Testvére Pasqualino De Santis (1927–1996) olasz filmoperatőr volt.
Életpályája Az egyetemen filozófiát és jogbölcseletet tanult. A filmfőiskola rendező szakán szerzett diplomát. Újságíróként a Cinema számára írt kritikákat, majd forgatókönyvírással kezdett foglalkozni. 1942-ben Luchino Visconti, 1943-ban Roberto Rossellini, a háború után Aldo Vergano rendezőasszisztense volt. Első önálló művét 1947-ben rendezte. 1964–1971 között, valamint 1971–1995 között nem rendezett filmet és nem írt forgatókönyvet sem.
Munkássága Az olasz neorealizmus vezéralakja, egyik legkiválóbb mestere volt. Elképzeléseit hazája viszonyai között a lehető legkövetkezetesebben valósította meg. Filmjeit bátor állásfoglalás, szenvedélyes hit, gyengéd költőiség és éles kritikai hang jellemezte. Eszmei mondanivalója a legfilmszerűbb köntösben jelentkezett. Alkotásai közül kiemelkedik a rizsarató idénymunkásnők életét ábrázoló, igaz hagyományokból táplálkozó Keserű rizs (1949), amely híven tükrözi a társadalmi problémákat. A Nincs béke az olajfák alatt (1950) az olasz falu társadalmi viszonyainak drámai képe, míg művészetének – s mondhatni az egész neorealista iskolának – legtökéletesebb darabja a Róma 11 óra (1952). Társadalombírálata ebben hatolt a legmélyebbre, s kimondta, hogy a tömegszerencsétlenség áldozatává lett állástalan gépírónők sorsáért, a valóságban is megtörtént szerencsétlenségért nem a terhelést el nem bíró lépcsőház, nem is a kivitelező építész, hanem egyedül a kapitalizmus a felelős. Fejlődése eddig töretlen volt, itt azonban – többé-kevésbé önhibáján kívül – megrekedt. A cenzúra szorításából úgy próbált menekülni, hogy szabadabb légkörben Jugoszláviában vagy koprodukciós társakkal forgatott filmeket.
Filmforgatókönyvei Don Pasquale (1940) Megszállottság (1943) Mégis felkel a nap (Il sole sorge ancora) (1946) Utolsó szerelem (Ultimo amore) (1947) Tragikus hajsza (1947) (filmrendező is) Keserű rizs (1949) (filmrendező is) Nincs béke az olajfák alatt (1950) (filmrendező is) Róma, 11 óra (Roma, ore 11) (1952) (filmrendező is) Egy szép lány férjet keres (1953) (filmrendező is) A szerelem napjai (1954) (filmrendező is) Emberek és farkasok (1957) (filmrendező is) Az egy évig tartó út (1958) (filmrendező is) La garçonnière (1960) (filmrendező is) Keletre meneteltek (1964) (filmrendező is)
Díjai Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb olasz filmje (1947) Tragikus hajsza Ezüst Szalag díj (1948) Tragikus hajsza Ezüst Kagyló-díj (1955) A szerelem napjai Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Pietro Bianchi-díj (1988) Arany Oroszlán díj - Életműdíj (1995)
Források Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 251. old.
További információk Filmkatalógus.hu
Kategória:Olasz filmrendezők Kategória:Olasz forgatókönyvírók Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1997-ben elhunyt személyek Kategória:Latina megyeiek