A Kereszténydemokrata Néppárt (rövidítve: KDNP) jobboldali magyar párt, 2010–2026 között a Fidesszel pártszövetségben Magyarország kisebbik kormánypártja volt. A KDNP 1989-es újraalapítását követően az 1990-es választáson került kormányra a Magyar Demokrata Fórummal és a Független Kisgazdapárttal koalícióban, majd a 2010-es választások után négy ciklusban is kormánypárt volt a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség mellett.
1944-es alapításakor a párt neve Keresztény Demokrata Néppárt volt, majd 1945-től Demokrata Néppárt néven létezett 1949-es feloszlatásáig. Az 1945-ös nemzetgyűlési választás után (nem önállóan indulva) kormánypárt volt, majd az 1947-es, ún. kékcédulás választáson a legerősebb ellenzéki párt lett. Korábbi neves tagjai Barankovics István, Farkas Dénes és Slachta Margit voltak.
A KDNP a Patrióták Európáért frakciójának tagja, európai parlamenti képviselője Hölvényi György. A párt elnöke 2003 óta Semjén Zsolt korábbi miniszterelnök-helyettes; ügyvezető alelnöke Latorcai Csaba, országgyűlési frakcióvezetője Rétvári Bence; míg ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke Halmay Gábor.
Története Előzmények: a KSzN
A KDNP elődszervezete az 1943. augusztus 26-án, Apor Vilmos győri püspöki palotájában tartott titkos találkozón megalakított Katolikus Szociális Népmozgalom (KSzN) volt – még nem párt, csupán öntevékeny és titkos társadalmi mozgalom, mely azonban már egy későbbi pártalakulat csíráit is magában hordozta.
A találkozón, melyen 23 reformista gondolkodású, katolikus közéleti személy vett részt (többségükben egyházi emberekTeljes névsorról nem tudunk, ld. még itt.), részben a KSzN tagszervezeteit képező három szociális indíttatású keresztény politikai mozgalom (a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a KALOT és az EMSZO) összefogásáról és jövőjéről kívántak döntést hozni, általánosabb síkon pedig arról: miként lehet a háború utánra (melynek elvesztését, és az ország sorsforduló előtt állását mindannyian nyilvánvalónak látták) olyan életképes keresztény pártot és közéleti mozgalmat átmenteni, illetve teremteni, amely szakít a nevükben a „keresztény” szót hordozó addigi pártok (KNEP, EKP) múltbeli, az addigi hatalom szolgálatába álló, korszerűtlennek tartott politizálásával, és képes folytatni a küzdelmet az egyházon kívüli, ultraradikális, diktatórikus társadalmi mozgalmakkal, érvényesítve a keresztény és szocialista elveket egyesítő pápai enciklikákpéldául 1891: Rerum Novarum; 1931: Quadragesimo anno szellemét.
A találkozón felvetődött, hogy a vesztes háború utáni helyzet megkívánhatja majd a szerveződő népmozgalomból egy új tömegpárt megalakítását is, de az ötlet azonnali megvalósítását (mivel a meglévő keresztény párt, az EKP riválisát jelentette volna) még nem látták időszerűnek.
Az illegális és féllegális KDNP (1943–1945) A párttá szerveződés 1943 őszére egyre nyilvánvalóbbnak látszott, hogy a keresztény értékek és érdekek védelme (ideértve a vallásszabadságot és az egyház(ak) szabadságának védelmét is), és a keresztényszocializmus társadalompolitikai programjának megvalósítása érdekében mégis csak szükséges egy pártot szervezni. Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm 1944. februári pártalakítási terveit Serédi az 1944 május 14-i püspökkari konferencia elé vitte, ahol a püspöki kar megadta az elvi hozzájárulását a pártalakításhoz. A KSzN szervezetileg is csatlakozni kívánt a náciellenes pártszövetséghez, a Magyar Fronthoz,Korábban is együttműködött vele, például röplapokat nyomtattak a KSzN alszervezetének, a KALOT-nak illegális nyomdáiban. A Magyar Frontban Pálffy József képviselte a KSzN-t az 1944 júliusi esztergomi titkos tanácskozás döntése alapján, (illetve később majd a (K)DNP-t is). de a Front formális koalíciót akart létrehozni az ellenállásban részt vevő pártokból és csak koalícióképes, létező pártokkal volt hajlandó hivatalosan is társulni. Ezért október 11-én Kovrig Béla és Pálffy József KSzN-tagok felkeresték Serédi Jusztinián hercegprímást, egyházi részről a KSzN fő támogatóját, és kérték, hogy a haladéktalan párttá alakulást is támogassa, amihez a főpap hozzájárult, ejtve ezzel az addigi rendszert támogató „Egységes Keresztény Pártot”. Serédi egyben ekkor engedélyezte, hogy szabad a kommunistákkal együtt dolgozni és az új párt részt vehet a földalatti koalícióban. Hogy ez megtörténhetett, abban komoly szerepe volt Apor Vilmos püspök rábeszélésének.Közi Horváth József: Apor püspök élete és halála . PPEK. A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár, magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza. Pálffy még egy aznap éjjeli titkos kihallgatáson (vagy október 14-én este Pallavicini Györggyel együtt) átnyújtotta a Magyar Front memorandumát Horthy Miklós kormányzónak, melyben követelték a háborúból való kiszállást, és tájékoztatta arról, hogy a Front egy új koalíciós kormány alakítására készül.
A párt alakuló ülését (Kovrig Béla szerint) 1944. október 13-án tartotta. A megszervezésében komoly részt vállalt Pálffy, aki az értekezleten beszámolt arról, hogy további jelentős személyeket sikerült a párt számára megnyernie. Ezek közül a legfontosabb kétségkívül Barankovics István volt, a Magyar Nemzet c. újság főszerkesztője (1945 tavaszára a párt vezetője: főtitkár lett). Az értekezlet, belátva, hogy a baloldalon is elismert Barankovics csatlakozásával leszerelhetnék a szélsőbaloldal KDNP-vel kapcsolatos vádjait (klerikális, reakciós), meghívta a Gestapo elől a budai ferences rendházban bujkáló hírlapírót a párt intézőbizottságába. Bejelentette csatlakozását a párthoz Közi Horváth József, az EKP képviselője is, Szekfű Gyula pedig Pálffyn keresztül üzente, nem csatlakozik semmilyen párthoz, a KDNP-hez sem, de szellemileg azonosítja magát annak céljaival. Az ülésen részt vett a csatlakozni kívánó Pallavicini György őrgróf, de végül, mivel az értekezlet nem fogadta el a királypárti, legitimista eszmék támogatását, így visszalépett szándékától. Végül az értekezlet elfogadta a KDNP programjául a KSzN programját, a Kovrig Béla és munkatársai által szerkesztett Magyar Társadalompolitika c. több száz oldalas tanulmányt. Ezt egy 32 oldalas, Merre megyünk (más néven: Utunk) c. füzetben foglalták össze röviden.
1944 őszétől kezdve a KDNP és alszervezeteinek szervezői Budapesten különböző helyeken és különböző személyi összetételben találkoztak, például 1944. november 30-án Budapesten, Varga László Galamb utca 4. számú lakásában, ahol ismertették a megjelentekkel a párt alapszabálytervezetét. Varga László ezt tekintette a KDNP megalakulásának, noha mások azt korábbra vagy későbbre datálják.Nagy Töhötöm, a KALOT elnökhelyettese naplójának egyes feljegyzései szerint a párt már létezett a Galamb utcai találkozó előtt; Kovrig Béla szociológusnak, a KSzN-program kidolgozójának emlékiratai is előbbre, '44 október 13-ára teszik a megalakulást. Jelen voltak: Kerkai Jenő (KALOT), Varga Béla (kisgazdapárti országgyűlési képviselő), Közi Horváth József (prelátus, országgyűlési képviselő), gr. Pálffy József, Kovrig Béla (egyetemi tanár), Saád Béla (újságíró), Birkás Géza (a Keresztény Nemzeti Liga volt főtitkára) és a házigazda Varga László.Hankó Ildikó: A nemzet érdeke – A kereszténydemokrácia múltja, jelene és jövője. – Magyar Demokrata , „Műhely” rovart; 2006./21 . A KDNP ezen a néven nem kapott működési engedélyt a megszálló németek uralta hatóságoktól, a párt több szervezőjét, mint Varga Lászlót vagy Barankovics Istvánt, letartóztatták vagy üldözték, egész 1945 szeptemberéig illegális maradt. Varga Lászlót négy nappal a november 30-i találkozó után tartóztatták le a nyilasok,Haas György: Kialudt egy fényes csillag – Varga László halálára ezen kívül letartóztatták a HSz majdnem teljes vezérkarát is, majd a Margit körúti fogházba szállították őket, és vádat emeltek ellenük hűtlenség címén. Bár fogságuk Cseh Jenő ügyvédnek és egy ügyésznek (aki következő év áprilisára tűzte ki a tárgyalást, így azt már nem tartották meg) köszönhetően csak 11 napig tartott, a következő pártgyűlésekre már nem kerülhetett sor 1945 februárjáig. Ez azonban a szervezőmunkát nem akadályozta meg teljesen.
1944 decemberében Nagy Töhötöm (SJ) Miskolcról (ahová november 2-án érkezett Ugrin József, népfőiskola-igazgató kíséretében) átszökött a fronton a szovjet főparancsnok, Malinovszkij marsall debreceni főhadiszállására a KALOT engedélyezése érdekében, az engedélyt előbb a szovjetektől, majd december 28-án a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány művelődési- és belügyminiszterétől (Erdei Ferenc) sikerült is megszerezni (ezt a későbbi hatóságok nem ismerték el érvényesnek). Ugrin József csak később ment Nagy Töhötöm után; 1945. február elejéig a KALOT helyi szervezeteinek reaktiválását végezte, február 1-én körlevelet adott ki, melyben megjelent a KDNP rövid, „ötpontos programja” is. Ugyancsak Debrecenbe utazott a fővárosból Kerkai Jenő is, és tárgyalásokat kezdtek az Ideiglenes Kormány tagjaival – Dálnoki Miklós Béla miniszterelnökkel, gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, és Vörös János honvédelmi miniszterrel – a KDNP engedélyeztetéséről is. Az engedélyt végül a miniszterelnök megadta, de csak szóban.Forrás a szóbeli engedélyezéssel kapcsolatban: Kovrig Béla: Katolikus demokratikus és szociális mozgalmak Magyarországon. Barankovics Alapítvány, Gondolat Kiadó, Bp. 2019. 417. oldal.
Ugrin Szegedre vitte a jóváhagyás hírét, így 1945. január 21-én e városban a párt megtartotta „hivatalos” „zászlóbontó” nagygyűlését, melyre már Kerkai Jenő, Meggyesi Sándor és Bálint Sándor is megérkezett. Ezzel vidéken megindult a párt szervezése. A munkát Egerben Kiss István teológiatanár, Debrecenben Zoltán Pál helyi HSz-elnök folytatták.
A főváros ostromának vége (február 13.) után, februárban Budapesten is újrakezdődött a szervezkedés. 1945. február 27-én már itt ült össze az új katolikus szervezet, a KDNP vezetősége a teendők megtárgyalására.Varga László egy 1995. október 3-i parlamenti felszólalásban történt visszaemlékezése szerint választmányi ülést már azelőtt is tartottak Budapesten, február 6-án. Ez az ülés határozott Varga László felhatalmazásáról a párt működésének engedélyeztetése ügyében. Ez év első hónapjaiban a katolikus tömegszervezeteknek mind a mérsékelt, mind a radikális politikai nézeteket valló egyéniségei is részt vettek a munkában, úgysmint Barankovics István, Bácsalmási István, Bálint József és Sándor, Czupy Bálint, Farkas Béla és György, Hajdu Németh Lajos, Horányi Tibor, Jánosi József (SJ), Kerkai Jenő (SJ), Kovrig Béla, Mezgár Lajos, Nagy Töhötöm (SJ), Pálffy József, Sinkó Lajos, Slachta Margit, Szabados Pál, Szakolczay György, Szekfű Gyula, Ugrin József, Varga László. Közülük hamarosan abbahagyták a pártszervezést vagy a KDNP-ben való politizálást a következők: Birkás Géza, Karcsay Sándor, Közi-Horváth József, Mihalovics Zsigmond, Saád Béla, Sinkó Ferenc, Thaisz Andor, Tobler János, Varga László SJ,Varga László jezsuita szerzetes (SJ) nem azonos a Galamb utca 4. alatti Varga Lászlóval Vida István és Világhy Miklós, továbbá a Kisgazdapártban tovább politizáló Czupy Bálint, Farkas György, Hajdu-Németh Alajos és Horányi Tibor.
Ekkoriban, illetve ekkortól csatlakoztak a KDNP-hez olyan, Barankovics eszméihez közel álló „világi”, de katolikus személyek is, mint Bálint Sándor, Eckhardt Sándor, Mihelics Vid, Rónay György.Bálint Sándor és Eckhardt Sándor a Nemzetgyűlés 1945. december 6-i ülésén jelentették be, hogy a továbbiakban törvényhozói munkájukat a DNP tagjaiként kívánják folytatni. Egyidejűleg azt is közölték, hogy a párt képviselői csoportjának nevében Eckhardt Sándor lett feljogosítva arra, hogy a csoport nevében tárgyaljon és intézkedéseket foganatosítson. (Nemzetgyűlési Napló, I. könyv, Athenaeum, 1946. 177. o.). Mihelics Vid 1947-től lett a párt képviselője. 1945 februárjában csatlakozott a párthoz Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága („szürke testvérek”) nevű közösség és a DLN nevű szervezet vezetője, aki hamarosan – a pártszakadásig – az intézőbizottság tagja lett.