Horvát István (Székesfehérvár, 1784. május 3. – Pest, 1846. június 13.) magyar történész, bölcsészdoktor, egyetemi tanár, a 19. századi alternatív nyelvészkedés vezéralakja.Amatőrök egymás közt (2018) Horvát Árpád történész apja, Horvát Árpád orvos nagyapja.

Élete Horvát János, győri származású nemes és Tompos Anna fia (a család 1623. június 25-én nyert nemességet). Székesfehérvárott, a híres ciszterci gimnáziumban végezte a középiskolát 1791–99 között; ekkor Pestre ment az egyetemre, ahol a bölcseletet három, a jogtant pedig négy évig hallgatta, s 1805. augusztus 28-án bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Ezen idő alatt, különösen pedig 1805–06-ban a mezőgazdasági nyilvános leckékre és az orvosi előadásokra mint önkéntes hallgató szorgalmasan eljárt. 1802. szeptember 15-én Ürményi József országbíró házába szegődött tanítónak, Vince s Imre úrfiak mellé. Ettől fogva az Ürményi család neki valódi mecénása volt, csaknem elválhatatlanul élt a család körében, amelyhez szoros baráti viszony fűzte.

Megismerkedett Révaival, Kazinczy Ferenccel (1803), Horváth Endrével, Virág Benedekkel, Vitkovics Mihállyal (1804), Szemere Pállal és más akkor élt nevezetes írókkal; nyelvészeti s történeti vitákat folytatott velük levelezés útján. Nagyobb figyelmet a Verseghy Ferenc és Révai Miklós közt folyt harcban keltett (1805), amelyben ő is élénken részt vett, Révai védelmében. 1806-ban Válba költözött Ürményi Imre tanításának befejezésére. Hivatalos teendői mellett írogatott, főleg Kulcsár lapjába, a Hazai s Külföldi Tudósításokba. Révai halála után (1807) egyetemi tanár akart lenni, de a rosszakarat megbuktatta.

Nevelői tisztének befejezése után, 1808 novemberében végleg Pestre költözött, s e hó 15-én az egyetem elnöki jegyzőjévé nevezték ki 500 forint évi fizetéssel; az egyetemi tanács jegyzőségét is magára vállalta (melyet 1837. március 14-éig illetmény nélkül vitt). 1809. február 17-én mint az országbíró titkára tette le az esküt és költözött az Ürményi család házába, hogy azután 14 évig (1820. június 1-jéig) az országbíró „jobb keze, a fényes család kedvelt tagja legyen, és hogy a háztól többé utolsó leheletéig meg ne váljék”. Az 1811–12-es országgyűlés alatt Pozsonyban tartózkodott, közben Bécsben is megfordult.

1812. szeptember 21-én Szalmásy Terézzel lépett házasságra, aki azonban már 1813. december 20-án meghalt. 1815-ben Szepesy Karolinát vette nőül, akivel aztán annak 1834-ben bekövetkezett haláláig boldogságban élt.

Tudományos munkássága 1815. december 7-én nevezte ki József főherceg a múzeumi országos könyvtár őrévé; hivatalát 1816. január 1-jén vette át, kezdetben évi 400 forint fizetéssel, és csak a halál szólította el belőle. (1837. május 12-étől a nádor megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeumot 1843. április 8-áig mint helyettes igazgató minden díjazás nélkül vezette.) 1816. december 16-án a Marczibányi család irodalmi alapítványát felügyelő bizottság tagja lett.

balra|bélyegkép|Horvát István portréja, Barabás Miklós műve 1823. november 1-jétől a pesti egyetemen az oklevél-, nemzetség-, pecsét- és címertudomány tanárságát is elnyerte. 1830. május 1-jén végre beteljesült vágya, ugyanis a magyar nyelv és irodalom valamint a tollvezetés (stylus curialis) egyetemi helyettes, 1837. február 1-jén pedig rendes tanárává nevezték ki. Tanítványai lelkesen szóltak róla, hogy szeretetreméltósága mellett, milyen alapossággal adta elő tárgyait, mint lelkesült a nagy példákon, miként lelkesített tudós fejtegetéseivel, miként ültette át szívükbe a nemzeti eszméket, erényeket. A Magyar Tudományos Akadémia alakításánál még benne volt a szervező bizottságban, sőt a jegyzői tisztet is vitte; később azonban kilépett, és ismételt megválasztásra sem állott az akadémia tagjai közé. Elvkülönbség uralkodott közte s az akadémikusok között. Az Akadémia alapszabályait bírálgatva, különösen nem kívánta, hogy az akadémia rendes tagjai Pesten kívül is lakjanak, hogy a rendes tagok fizetést ne kapjanak stb. 1833-ban átvette a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését és négy évig vitte azt, ezáltal újra tekintélyt adva e folyóiratnak. Nagy vitatkozó képességgel megáldva, veszedelmes ellenfele volt annak, akit végzete ellentétbe hozott vele, mígnem Bajza József mind élesebb támadásokat intézve ellene, sokakat elvont köréből. Azontúl mindinkább zárkózott lett, s nagyon megválogatta azokat, akiket bizalmára méltatott. Ekkor legmeghittebb barátai voltak: Reseta János, Waltherr László és Károlyi István. Tanítványainak szeretetében látta fáradozásainak elismerését. A komolyabb ifjúság ragaszkodott is hozzá, aminek fényes bizonyítékát adta. 1840. október 1-jétől az egyetem bölcseleti karának dékánságát három évig viselte; 1844. augusztus 27-én a király a bölcseleti kar egyik alidősebbjévé (prosenior) nevezte ki. 1846. január 3-án, amikor az I. éves bölcsészhallgatók ünnepélyt rendeztek a tiszteletére, aranytollal fejezve ki hálájukat, jutalmazva buzgó tanáruk érdemeit, joggal mondhatta a toll átvételekor: „E kéz, e szív, az ész mindent a hazáért tett”. A nemzet bölcsebb fele, az elfogulatlan tudósok, élükön Eötvös József, Szalay László és Deák Ferenc, mindig tisztelettel említették a nevét; meghajoltak roppant tudása, hazafias szelleme és kivívott érdemei előtt. Deák Ferenc volt az, aki az 1836. évi országgyűlésen, hogy anyagi gondoktól kímélve annál inkább a tudományoknak szentelhesse magát, 2000 forint évi segély utalványozását javasolta a rendeknek, ami valóban végzéssé is vált. Fehér, Nyitra, Komárom és Esztergom vármegyék táblabírája is volt. Életének utolsó évében, 1846-ban gyakran betegeskedett. Miután azon örömet megérhette, hogy fiát, Horvát Árpádot egyetemi tanszékének helyetteséül kinevezték, június 13-án meghalt Pesten. 180px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (29/1-2-2) Temetése a Váci úti temetőbenHorvát István gyászjelentése — OSZK. Pannon Digitális Egyesített Archívum nagy részvét mellett zajlott; jelen volt a Magyar Tudományos Akadémia is; az egyetemi ifjúság pedig június 28-án addig szokatlan gyászünnepélyt rendezett tiszteletére, mely alkalommal Fejér (Vasvári) Pál, akkor első éves jogász, emlékbeszéddel dicsőítette az elhunytat. Sírját a Váci úti temető felszámolásakor a Kerepesi úti temetőbe vitték át 1873-ban, majd az 1920-as évek elején az újabb temetőrendezéskor a 29-es parcellában helyezték el (29/1-2-2).Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető másfél évszázada (A Kerepesi úti temető. I.) - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár) 9, 44. oldal 2001 óta védett sírját, a Nemzeti sírkert részeként felújították.Felújított sírjának képe. Nemzeti Örökség Intézete interaktív adatbázisa: Fiumei úti sírkert

Könyvtára (30 000 kötetet) a kéziratokkal (916 kötet) és oklevelekkel együtt József nádor intézkedésére a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonává vált, és 1851-ben oda átszállították.

Horvát István nevét 1806. jan. 1-től mindig h nélkül írta. Boldogréti Vig László álnevet használt első munkáinál és több cikkénél is.

Emlékezete

Vass Bertalan: Horvát István életrajza. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest (1895)

Székesfehérvárott a Vasútvidék és Tóváros városrészeket összekötő nagy forgalmú utcát és a mellette fekvő egyik lakótelepet róla nevezték el.Dormúth Árpád: Múzeumunk néhány régibb nyomtatványáról Székesfehérvári Szemle, I. évfolyam, 1. szám, 1931. május hó

Munkásságának értékelése

Kálmán László nyelvész „délibábos nyelvészkedő dilettáns” alkotásának minősítette Horvát naiv etimologizálási eredményeit.Az Istókhalma-szindróma Hasonlóképpen értékeli a 19. századi történész munkásságát több szerző: Fejes László nyelvész, Ráth-Végh István művelődéstörténész.Fejes László: A jó és a rossz harca. (2010)

Horvát István és a „Habsburg–ármány”- legenda eredetének kapcsolata

A tudományos ismeretterjesztő irodalomban megjelent egy feltételezés,A kétfejű sas és a rénszarvas titkos barátsága (2014) hogy Horvát István lehetett a Habsburg-dinasztia és a finnugor nyelvrokonságot hírdető tudósok összeesküvéséről szóló városi legenda forrása: „Jelenlegi ismereteink szerint a Habsburgok és a finnugristák bűnös összefonódásáról szóló városi legendát először Adolf Buchheim osztrák emigráns írta le 1850-ben. Hunfalvy és Budenz neve csak később került bele a történetbe. A legenda eredeti változata valószínűleg Horvát Istvántól, vagy egykori tanítványaitól származik. Kéziratos hagyatékának áttanulmányozásával talán igazolni lehetne, hogy elsőként ő is írta le. Vagyis ezt a mesét egy igaz magyar hazafi találta ki, csak éppen nem tudta, hogy mit beszél.”

Horvát főművében – Rajzolatok a magyar nemzet legrégiebb történeteiből (1825)„Hát azt nem tanúljuk-e Saxo Grammaticus fontos soraiból, hogy a meggyőzetett Kúnok Lapponiába és Estoniába is által tétettek? Innend lehet megfejteni azokat, a’mik a’ Lapplandi, Finnlandi, Esthlandi Nyelvekben egyeznek a’ Magyar Nyelvvel, nem pedig azt következtetni, a’mit héába kiáltozott Schlözer, és utána sok majom Magyar, hogy a’ Magyarok Finnus Nemzetségből eredtek.” Rajzolatok, 43. o.August Ludwig von Schlözer (1735–1809) német történész. Horvát könyvének apropóját Schlözer 1797-re elkészült Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című munkája adta. – az a megállapítás azonban nem szerepel, hogy a Habsburgok akarják ráerőltetni a magyarságra a finnekkel, észtekkel való rokonságot, így nem igazolható, hogy a történész lenne a városi legenda forrása.

Az MTA Kommunikációs Osztálya szerkesztésében megjelenő honlap (www.tudomany.hu) őstörténeti cikksorozatának első részében, a Klima László nyelvész által jegyzett cikkben Horváttal kapcsolatban annyi szerepel, hogy: „...Nála jelenik meg először az a gondolat, hogy a finnekkel és a lappokkal való rokonságot a németek akarják a magyarokra erőltetni”,Magyar őstörténet – honnan hová? (2018) viszont továbbra sem nyert tudományos igazolást Klima azon felvetése, hogy Horvát István lenne a Habsburgok és a finnugristák ármánykodásáról szóló városi legenda szerzője.

Munkái

Öröm dal, melyet Ürményi Josepha kisasszonynak Kerekes Timotheus ezredes kapitány úrral való egybekelése alkalmatosságával bőjtelő havának 23. 1804. Vályban bényujtott. Pest Nagytiszt. Spaits István hamvainak háládatos tiszteletből szenteli Székes-Fehérváratt bőjt-más havának 28. 1804. Pest (Költemény) T. Nagy Anna kisasszonynak és Nitzky József urnak egybekelésök alkalmatosságával Szent Iván havának XI. 1804. Tordason ugyan azon kisasszonyhoz. Pest (Költ.) Örömversek azon gyászos hír után, mely a nagyérdemű, s főtiszt. Paintner Mihály rátóti prépost úrnak halálát hazudta, mikor a győri kerületben az oskoláknak királyi főigazgatójokká neveztetett. Révai Miklós úrnak vigasztalásul írták három igaz tisztelői. Pest, 1804 (Vitkovits Mihály, H. I és Ferentzi János) Nagytiszteletű Potyondi Ráfael, Az Ürményi urfiaknak nevelőjökhöz Válban Mindszent havának 24. mint neve napján 1804. Székes-Fehérvár (Költ.) Néhány okok, melyek a nem régente kiadatott MCCCXXXIX. eszt. magyar levélnek valóságos eredetiségét kétségessé teszik. Pest, 1804 T. Kovachich Joanna asszony árnyékához, midőn annak képét hozzáviseltető tiszteletből férje Kovachich Márton úr rézbe vésette. Buda, 1806 Versegi Ferencznek megfogyatkozott okoskodása a tiszta magyarságban. Melyet a józan okoskodásnak törvényeiből kihozatott igaz okokkal megbizonyít Révai Miklósnak hív tanítványa és szerető barátja, Boldogréti Vig László, Pest, 1806 (Végén: Megszerzés. A debreczeni nyelvrontásnak ellentmondó tudománytétel. Jegyzés a kolosvári kisded magyar grammatikáról.) Pest szabad királyi városának régi Ofen nevéről. Pest, (1810. Ism. Annalen der Literatur. Wien. 1811. IV. 299.) A magyar rendes katonaságnak és felkelő nemes magyar seregnek néhány vitéz és dicső tettei az 1809. háborúban. Németből magyarázta. Pest, 1812