Reisinger János (Magyaróvár, 1802. augusztus 7. – Pest, 1868. február 25.) bölcseleti doktor, királyi tanácsos, kegyes tanítórendi áldozópap és egyetemi tanár.
Élete 1819. október 9-én lépett a rendbe Privigyén, ahol 1820–21-ben növendékpap volt; 1822–23-ban Temesvárt grammatikát tanított; 1824–25-ben Vácon bölcseletet tanult és doktorrá avatták. 1826-ban Nyitrán, 1827-ben Szentgyörgyön teológiát tanult és 1826. október 7-én Esztergomban miséspappá szentelték. 1828–29-ben Temesvárt gimnáziumi tanár a grammatikai osztályban, 1830–40-ben a történelem tanára Szegeden. 1841. január 5-én a pesti egyetem történelemtanárának nevezték ki. 1849-ben Pesten nyugalomban élt. 1850-től 1864-ig a pesti egyetemen ismét a történelem rendes tanáraként két ízben volt a bölcseleti kar dékánja és 1863-tól a tanárvizsgáló bizottság tagja. 1865-ben nyugalomba vonult, és ez alkalomból megkapta a királyi tanácsos címet.
Cikke a Figyelőben (1839. 13., 19. sz. R. történeti táblái ügyében).
Művei Eventus Memorabiles Historiae Universalis, serie chronologica in VII tabulis ad usum auditorum suorum indicati. Szeged (1839), ívrét Állítások a közönséges történetből, melyeket a m. kir. egyetemben mélt. és főt. bölcsészeti kar elnökének és ugyanazon tanszék igazgatójának helybenhagyásával Reisinger János a történetek tanára előadásaiból. Pest, 1846
Jegyzetek
Források
További információk Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Szent István Társulat, Budapest, 1993– Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Budapest
Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1802-ben született személyek Kategória:1868-ban elhunyt személyek Kategória:Mosonmagyaróváriak